A kékeszöld színű, édesvizekben élő Spirulina platensis és a Cholorella vulgaris, a nagy kalciumtartalmú, tengerekben élő Lithotamnium calcareum neve ugyan nem egykönnyen jegyezhető meg, de egy kis gyakorlás talán megéri a fáradtságot. Ez a három különleges lény, az aprócska mikro- és a több méter hosszú makroalga ugyanis nagy karrier előtt áll.

Az algákat már az aztékok is ismerték, és egyes fajtáit nagy előszeretettel fogyasztották. Ezeknek évmilliárdok óta létező egyszerű növényeknek még ma is mintegy huszonötezer faja létezik, a mikroszkopikus méretűektől, a hatalmas és sokszorosan elágazó tengeri barnamoszatig. A tengeri táplálékokból az érdeklődő orvosok és a biológusok egy olyan algát különítettek el, amely a klorofill zöld színét elnyomó vörös színanyagot tartalmaz. A világ több tájékán, így például az Egyesült Államokban, Japánban, Franciaországban, Angliában számtalan vizsgálatot végeztek azért, hogy ennek az asztaxantin nevű vörös színanyagnak az élettani hatásait kiderítsék.

Miért érdekes mindez? Azért, mert rájöttek, hogy ez a különleges anyag jó hatással van a rákos daganatok bizonyos típusaira, vagy például a Parkinson- és az Alzheimer-kórra. Ezen túl kedvezően befolyásolja a koleszterinszintet, enyhíti az agyi erek görcsei miatt beállt oxigénhiányos állapot okozta károsodásokat, valamint a vakság egyik vezető okának számító elváltozást is. Az algák élelmiszerként is megállják a helyüket, olyannyira, hogy sok országban elmaradhatatlan táplálék. A japánok átlagosan tíz kilót fogyasztanak belőle évente. Nem véletlen, hogy a japán nők közül, szemben az európaiakkal, kevesen betegednek meg mellrákban. Ez a zöld növény nem hiányozhat a japán étlapokról, zöldségköretként vagy a sushi mellé ajánlják.

A mikroalgákkal eddig érdemtelenül keveset foglalkozott a tudomány, annak ellenére, hogy számtalan gyógyászati lehetőséget rejtő vegyületet termelnek. Ennek hátterében valószínűleg financiális okok állnak, hiszen ezeknek a szervezeteknek a tenyésztése rendkívül nehézkes és költséges, így a gyógyszergyártó cégek a nyilvánvaló hatóanyagok ellenére sem kezdtek intenzív kutatásokba.

A Honolului Hawaii Egyetem kutatói azonban mégsem hátráltak meg. Az általuk vizsgált mikroalgákban közel százhetven biológiai aktivitással rendelkező, a tudomány számára szinte kivétel nélkül új összetevőt azonosítottak. (A már azonosított összetevők között szerepel például a kriptoficin, amelynek a rákkutatásban való klinikai tesztjei rövid időn belül meg is kezdődnek).

Japán kutatók például kifejlesztettek egy olyan módszert, amellyel az orvoslás mellett a szépség- és az élelmiszeriparban is alkalmazható enzimet, a szuperoxiddiszmutázt lehet nagy mennyiségben előállítani mikroalgák segítségével. Kutatások folynak a szennyvíztisztítás és a vegyipar terültén történő felhasználások vonatkozásában is. Ezek az igénytelen növények akár alternatív üzemanyagot is biztosíthatnak.

A mikroalgák természetes körülmények között ugyanis sok lipidet (zsírszerű anyag) termelnek. A Biotechnology Center for Fuels and Chemicals égisze alatt folytatott kutatások során sikerült a moszatok lipidtermelő reakcióit genetikailag úgy módosítani, hogy a szintetizált olajok tömegének akár a hatvan százalékát is kitegyék. Lehetőség van arra is, hogy ezeket a vegyületeket további eljárásokkal a dízelolajok összetevőivé alakítsák át.

Nem véletlen, hogy az alternatív üzemanyagokat kereső szakemberek is élénken érdeklődnek bizonyos mikroalgák iránt. A lipideken túl, a tiszta égésű hidrogén előállításában is jeleskedhetnek ezek a mikroszkopikus méretű lények. A táplálkozástudósok szintén érdeklődnek az édesvízi algák iránt, mivel a több ezer éve eredeti formában fennmaradó mikroalgák képesek a méreganyagok eltávolítására.

(rpa)