Az emberiség évezredek óta használ élénkítő szereket. A dél-amerikai indiánok a koka növény levelét rágcsálták fáradtság ellen, Észak-Amerikában rájöttek, hogy a kávé is hasonló hatással bír, a kínaiak pedig zöld teát fogyasztottak ugyanezen cél elérése érdekében. Ezeket a természetben is megtalálható növényeket azonban fáradtságos, időigényes munkával tudták csak beszerezni, ezért az emberek kifejlesztettek olyan mesterséges, gyári készítményeket, amikből rövid időn belül hatalmas mennyiséget állíthattak elő bárhol a világon, és amiknek fogyasztásával ugyanolyan hatást érhettek el, mint bármelyik természetes élénkítővel. Pontosan nem lehet tudni, ki és hogyan találta fel az energiaitalt, az viszont biztos, közvetlen ősét gyógyszerként használták, története pedig meglehetősen hasonlít a kóláéra.

Skóciában például 1901-től Irn Bru, azaz Vasfőzet néven kezdtek gyártani egy szert, amit beteg, sovány emberek felhízlalására használtak. Szintén Nagy-Britanniából származik a ma is létező Lucozade Energy, amit 1929-től alkalmaztak, s csakúgy, mint a skót italt, ennek fogyasztását is alultáplált betegeknek javasolták az orvosok. A japánok a gyógyászat helyett a hadászatban használták saját fejlesztésű csodaszerüket, ami bizonyítottan javította katonáik állóképességét, látását, reflexeit.

Az energiaitalok elődeit azonban kizárólag gyógyszertárban lehetett beszerezni, barna gyógyszeres fiolákban. A haszonlesők viszont hamar rájöttek, a teljesítményfokozók forgalmazása hatalmas üzleti fogás lehet, így aztán az 1960-as évektől egész iparág épült erre, s világszerte árusítani kezdték az addig gyógyszerként funkcionáló termékeket.

Hatalmas népszerűségre tett szert a már említett Irn Bru, ami ma már a skótok egyik nemzeti büszkesége. A terméket titkos recept alapján készítik, s a vállalkozás mára olyannyira fellendült, hogy a cég szponzorálja a skót labdarúgó ligát. Dél-Koreában is elterjedtek az úgynevezett genki italok, amiket már teljesen elkülönítettek a hagyományos üdítőktől, Japánban pedig közkedvelt élénkítő lett a Lipovitan, ami tulajdonképpen a ma legismertebb energiaital, vagyis a Red Bull elődje. Ez utóbbi neve és szlogenje, „A Red Bull szárnyakat ad!”, talán még azok számára is ismerős lehet, akik soha életükben nem ittak ilyesmit. S ez nem véletlen.

1982-ben Dietrich Mateschitz thaiföldi útja során egy újságot olvasva lett figyelmes arra, hogy az egyik leggazdagabb japán energiaital gyártásával szerezte vagyonát. Az osztrák férfinak eszébe jutott, hogy az italt lehetne Ázsián kívüli is forgalmazni, ezért megvásárolta a bangkoki családi cég tulajdonában lévő Krating Daeng, vagyis vörös bika nevű ital licencét, majd ötvenszázalékos részesedés fejében megkapta a kontinensen kívüli gyártás és terjesztés jogát. 1984-ben megalapította a Red Bullt. A termékhez cukrot és koffeint adott, egyedi marketingkoncepciót dolgozott ki, és 1987-ben az osztrák piacon megkezdte az energiaital árusítását. Előtte persze komoly problémák merültek föl az engedélyeztetéssel kapcsolatban, hiszen minden összetevőnek meg kellett volna felelnie az osztrák élelmiszertörvényeknek, ugyanakkor az italt egyetlen kategóriába sem tudták besorolni, ezért rengeteg vizsgálatot végeztek rajta. Végül engedélyt kapott, és ezzel nemcsak egy vadonatúj gyártmány, hanem egy teljesen új termékkategória született.

1987 óta körülbelül 30 milliárd doboz Red Bullt fogyasztottak, ebből 2010-ben több mint 4,2 milliárdot. Bár 1995 tájékán gomba módra elszaporodtak az energiaitalok, a Red Bull sikere kezdetektől fogva töretlen, egyetlen konkurens cég sem tudta megelőzni a piacon. Persze az ára sokkal magasabb, mint társaié, amikből több tucatnyi létezik.

Magyarországon a fogyasztók 1991-ben találkozhattak először energiaitallal, amit az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet engedélyeinek hiányában az ÁNTSZ néhány évvel később betiltott. Az indok többek között a nagy koffein- és a beviteli határértékeket meghaladó vitamintartalom volt. Később azonban összetételi változtatás nélkül mégis forgalomba kerültek ezen italok. A jelenlegi szabályozás szerint a 150 milligramm/liternél több koffeint tartalmazó ital címkéjén fel kell tüntetni a „magas koffeintartalom” figyelmeztetést, illetve a tényleges koffeintartalmat.

Viszonyításképpen, egy dobozos kólában nagyjából 35 milligramm, egy csésze kávéban pedig 75 milligramm koffein található. A koffein egyszeri halálos adagja körülbelül tíz gramm. Egy 250 milliliteres energiaital átlagosan 80 milligramm koffeint tartalmaz, de van a polcokon 300 milligramm/250 milliliter koffeintartalmú is.

Egyes helyeken, mint például Olaszország, Dánia vagy Norvégia, nem találkozhatunk az üzletek polcain energiaitalokkal, ugyanis betiltották azok árusítását. Ennek oka persze nem véletlen. Egyrészt ezekben az országokban a taurint, ami majdnem mindegyik típusban megtalálható, gyógyszernek minősítették, így fogyasztásához orvosi ajánlás szükséges, másrészt voltak olyan halálesetek, amik minden bizonnyal az energiaital-fogyasztással hozhatók összefüggésbe. Svédországban akkor kezdték el vizsgálni, hogy mit is engedtek a polcokra, amikor két fiatal alkohollal kevert energiaital miatt életét vesztette, Franciaország pedig egy 18 éves atléta halála után tiltotta be az energiaitalok forgalmazását egy időre. A sportoló versenye előtt négy doboz élénkítőt ivott, és a hirtelen nagy dózis megállította a szívét. Ennek ellenére a franciák pár évvel később már csak azoknak az italoknak a forgalmazását tiltották, amelyek taurint tartalmaznak, majd az Európai Unió nyomására 2008-tól eredeti receptjével jelent meg a helyi boltok polcain a Red Bull.

A két évtizede árusított energiaitalok az amerikai üdítőital-piac leggyorsabban növekvő szegmensét jelentik, 2011-ben a forgalom értéke már csaknem tízmilliárd dollár, vagyis közel kétezermilliárd forint volt. Csak Magyarországon tavaly tizennégymilliárd forint értékben ittak élénkítőket az emberek, azaz kétszáznegyvenezer hektolitert adtak el ebből a termékből.

Az energiaitalok fokozzák az anyagcserét, az ébrenlétet, a koncentráló- és teljesítőképességet, vagy ahogy a Red Bull-reklámokban hallhattuk, élénkítik a testet és a szellemet. Azt viszont kevesen tudják, hogy a hatás csak rövid ideig tart és emellett befolyásolja a dopaminrendszert is, ezáltal a pozitív hangulati változás mellett függőséget is kivált.

Tavaly év végén két hónap alatt 123-an lettek rosszul energiaitaltól az Országos Tisztifőorvosi Hivatal jelentése szerint. Az intézmény 2011 novembere óta vizsgálja alaposabban a teljesítményfokozókkal összefüggő, ilyenfajta eseményeket. A hivatalhoz az ország egész területéről érkeznek bejelentések túladagolásokról, hol a mentőszolgálattól, hol az orvosi ügyeletekről, hol a gyermekorvosoktól vagy a védőnőktől, de gyakran még az általános és középiskolákból is.

Az országos tisztifőorvos szerint ez komoly aggodalomra ad okot. Az adatok szerint a rosszullétre panaszkodók között volt olyan, aki naponta három litert is megivott az italból. Az érintettekkel kapcsolatban kiderült, 22 százalékuk 19 év fölötti felnőtt, 87 százalékuk viszont fiatalkorú férfi, de a legnagyobb megdöbbenésre a fogyasztók között akadtak 8-10 éves korú gyerekek is.

A tünetekkel jelentkezők 26 százaléka a 13-14 éves, 19 százaléka a 15-16 éves, 18 százaléka a 11- 12 éves, 12 százaléka pedig a 17-18 éves korosztályba tartozik. Az összes érintett 46 százaléka otthon, 42 százaléka pedig a délutáni órákban fogyasztott energiaitalt a rosszullét bekövetkezte előtt, és bár a dobozokon jól láthatóan fel van tüntetve, hogy a folyadékot alkohollal együtt nem szabad meginni, az alanyok 23 százaléka kipróbálta már a kettőt együtt.

Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal prevenciós munkája során egy kérdőívet dolgozott ki, amely célzottan a 10-18 éves korosztályba tartozó fiatalok energiaitalokkal kapcsolatos ismeretét méri fel. Az önkéntes, anonim kérdőívet, ami az intézmény honlapján bármikor kitölthető, a 2012. január 17. és február 3. közötti időszakban 1909 személy töltötte ki, akiknek több mint harmada 15-16 éves és fele-fele arányban fiúk, lányok. A válaszadók 85 százaléka fogyasztott már energiaitalt, ráadásul több mint harmaduk 11-12 éves kora között próbálta ki először a terméket. A kérdőívet kitöltők 24 százaléka jónak tartja a termék fogyasztását annak ellenére, hogy sokan közülük hallottak már az iskolában, interneten és televízióban ezen szerek veszélyeiről. A válaszadók majdnem felének családjában fogyaszt valaki energiaitalt, egyharmaduknál pedig a termék otthon is elérhető, de a legtöbb tini magának vásárolja meg. Egyharmaduk azt gondolja, az energiaitalok alkalmasak a szomjúság oltására, 16 százalék szerint pedig a sportital és az energiaital ugyanaz.

A kérdőívet kitöltők kétharmada rendszeres energiaital-fogyasztónak tartja magát, közülük 50 százalék havonta egy-két, ötödük viszont hetente egy-két kis dobozzal fogyaszt az italból, amitől 16 százalékuk legalább egyszer már rosszul lett. A rendszeres fogyasztók 92 százaléka szülei tudtával iszik energiaitalt, de sajnos a többségnél a szülőket egyáltalán nem zavarja ennek ténye.

Magyarországon negyedével drágultak tavaly szeptemberben az energiaitalok a chipsadó bevezetése következtében. A népegészségügyi termékdíj miatt literenként 250 forint adót kell fizetnie az előállítóknak, ami azt jelenti, hogy például egy átlagos energiaital 250 forintról 315 forintra drágult. Mivel ez a gyártónak hatalmas kiesést jelentene, többen közülük koffeinmentes energiaitalok készítésébe kezdtek. Ezekbe Mate teát és teobromint tesznek, amik szakemberek szerint ugyanolyan hatással vannak az emberi szervezetre, mint a koffein, csak lassabban hatnak. Az így készült energiaital után viszont nem kell majd chipsadót fizetni. Az egyik italgyártónál az eredeti, koffeines változatot már nem is fogják forgalmazni hazánkban, csak külföldre szállítanak belőle. Bár ez a változás még mindig nem jelent megnyugvást azok számára, akik elítélik az energiaital-fogyasztást, mégis, ha már be nem tiltják őket, legalább így próbálják meg felhívni az emberek figyelmét a veszélyre.

Szencz Dóra