Elhisszük még a kézfogást – vagy már csak az aláírás számít?
A kézfogásos üzletkötés meglepő evolúciója.
Friss kutatások szerint miközben a modern világban természetes, hogy minden megállapodást papíron rögzítünk, az emberi történelem túlnyomó részében sem írás, sem jogilag kötelező szerződés nem létezett. A társadalmi kötelékeket sokáig egészen más eszközök szentesítették – köztük a kézfogás, amelynek jelentése ma is mélyen beágyazott az evolúciós pszichológiába.
Egy új vizsgálat rávilágít arra, hogy miként viszonyulunk valójában a kézfogásos és az aláírással rögzített megállapodásokhoz, és hogy a nagyvárosi anonimitás hogyan gyengíti az ősi társas normákat.
A kézfogás dilemmája: mit tennénk egy jobb ajánlatért?
Képzeljük el, hogy megállapodást kötöttünk egy ingatlanügynökkel egy ház megvásárlásáról. A kézfogás megtörtént, a szó elhangzott, a döntés megszületett. Másnap azonban valaki szól: a szemben álló ház nagyobb, szebb, olcsóbb, és talán még jobban is illik az elképzeléseinkhez.
Mit tekintünk valódi szerződésnek? A kézfogást? Vagy egy előzetes, nem kötelező érvényű aláírt dokumentumot?
Melyik számít árulásnak, ha meggondoljuk magunkat?
Pontosan ezt a helyzetet vizsgálta egy új kutatás (Geher et al., 2025), amely 200 fiatal felnőttet állított döntési helyzet elé. A résztvevők történetei különböztek: volt, amikor kézfogás szerepelt, volt, amikor aláírás; a színhely pedig vagy egy apró kisváros, vagy egy hatalmas nagyváros volt.
Miért fontos az evolúciós háttér?
Az emberi történelem 95%-ában az emberek kisméretű csoportokban éltek, ahol mindenki ismert mindenkit, és a csoport összetétele alig változott. Az írásbeliség mindössze néhány ezer éve jelent meg, vagyis társadalmi szerződéseink túlnyomó része szóban, gyakran kézfogással köttetett.
Ezért válhatott kiemelten fontossá az a képesség, hogy felismerjük a „csalókat”. Cosmides és Tooby (1992) munkái szerint az emberi elme fejlődése során külön modulok alakultak ki a szerződést megszegők észlelésére – azok túlélése volt előnyös, akik képesek voltak kiszűrni a társadalmi rendet fenyegető viselkedést.
A kutatás meglepő eredménye: nem mindenki ugyanúgy értékeli a kézfogást
A vizsgálat azt jósolta, hogy a szerződés megszegésének valószínűsége attól függ, hogy:
• kézfogással vagy aláírással kötötték-e
• kisvárosi vagy nagyvárosi környezetben történik-e
A kutatás ezt teljes mértékben igazolta.
Kisvárosban: a kézfogásos megállapodás erősebbnek számít, ezért kevésbé szegik meg.
A nagyvárosi környezetben viszont éppen fordítva történt:
Nagyvárosban: a kézfogás kevésbé kötelez, ezért könnyebben szegik meg.
Vagyis:
minél nagyobb a város, annál kevésbé kötelez a szó ereje.
Az ősi normák és a modern világ ütközése
Őseink közösségeiben a kézfogásos szerződések megszegése azonnali társas következménnyel járt volna. A kis csoportokban semmi sem maradt titokban. A mai nagyvárosok azonban gyökeresen eltérnek ettől a közegtől: anonim tömegek, gyors kapcsolatok, kevés közvetlen ellenőrzés.
Nem meglepő tehát, hogy a nagyvárosi élet és az online kommunikáció világa sokszor kedvez az antiszociális viselkedésnek, ahogy ezt korábbi kutatások is kimutatták (Figueredo et al., 2006).
A Világbank adatai szerint a világ népességének 83%-a ma már ilyen nagyvárosi környezetben él. Ez magyarázhatja, miért kopott meg az a társas nyomás, amely egykor még egy egyszerű kézfogást is kötelező erejűvé tett.
Hogyan teremthető proszociálisabb világ?
A kutatás szerzői szerint:
„Ez az információ segíthet az embereknek olyan kontextusokat teremteni másokkal való megállapodások kialakításához, amelyek jobban illeszkednek az evolúció során kialakult pszichológiánkhoz – ez egy olyan eredmény, amely pozitív irányba mozdíthatja el az emberek közötti harmónia tűjét.”
A tanulság világos:
ha szeretnénk megbízhatóbb, etikusabb társadalmi környezetet, érdemes lenne több olyan helyzetet teremteni – még a nagyvárosokon belül is –, ahol az emberek nem névtelenek, és ahol a szó valódi súllyal bír.
A kézfogás – bármilyen egyszerű is – az evolúciós múltban gyökerező szimbólum. Bár ma már sok szerződés papíron köttetik, ősi jelentése még mindig velünk él.
