Ez a vitamin valóban lassítja az öregedést? A tudomány szerint igen!
Egy friss, a Harvard Egyetem kutatóinak vezetésével készült tanulmány szerint a D-vitamin rendszeres szedése jelentősen lassíthatja a sejtöregedés egyik kulcsfontosságú folyamatát. Az eredményeket az American Journal of Clinical Nutrition című szaklap közölte, amelyek megerősítették korábbi kutatások megállapításait – számolt be a Fox News.
A vizsgálat középpontjában a telomérák álltak, amelyek a kromoszómák végeit védik a kopástól és töredezéstől, hasonlóan a cipőfűzők műanyag végeihez. Az életkor előrehaladtával ezek a telomérák fokozatosan rövidülnek, ami korábbi tanulmányok szerint összefüggésben áll a betegségek gyakoribb megjelenésével és a halálozási kockázat megnövekedésével.
A mostani, több mint ezer, 50 év feletti felnőtt részvételével zajló vizsgálatban a résztvevőket két csoportra osztották: az egyik naponta 2000 nemzetközi egység D-vitamint kapott, míg a másik placebót. Négy év elteltével a D-vitamint szedőknél a teloméra-rövidülés kevesebb mint a fele volt a kontrollcsoporthoz képest. Ráadásul náluk ritkábban fordult elő autoimmun betegség és alacsonyabb volt a szervezet gyulladásos szintje is.
A kutatás vezetője, JoAnn Manson, a Harvard Medical School orvosprofesszora úgy fogalmazott, hogy az eredmények „ígéretesnek mutatják a D-vitaminnak a biológiai öregedés és az életkorral összefüggő krónikus betegségek lassításában betöltött szerepét”. Hozzátette: bár meglepőnek találták, hogy a vitamin ilyen mértékben véd a teloméra-rövidülés ellen, a felfedezés összhangban áll a korábbi bizonyítékokkal. Mint mondta, „a D-vitamin mérsékli a gyulladást, amely a teloméra-rövidülés és az időskori krónikus betegségek egyik fő oka”.
Manson hangsúlyozta, hogy a megfelelő D-vitaminszint kérdése továbbra is vitatott téma, hiszen a hiány és az ajánlott szint meghatározása országonként és szervezetek között is eltérő. A mostani vizsgálatban napi 2000 nemzetközi egység bevitelét teljesen biztonságosnak találták, mellékhatások nélkül. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok Nemzeti Orvostudományi Akadémiája napi 600 nemzetközi egységet ajánl 70 éves korig, és 800-at e fölött, mivel ez fedezi a felnőttek túlnyomó többségének szükségletét. Az Endocrine Society legutóbbi irányelvei szerint viszont bizonyos csoportoknak – például a 75 év felettieknek, csecsemőknek, várandós nőknek vagy a prediabéteszeseknek (a „cukorbetegség előszobájában” lévők) – kifejezetten hasznos lehet a pótlás, bár konkrét dózist nem határoztak meg.
A professzor felhívta a figyelmet, hogy
azoknak, akik étrendjükből következően vagy a napfény hiánya miatt nem jutnak elég D-vitaminhoz, a napi 1000–2000 egység kiegészítés „teljesen észszerű” megoldás lehet.
A vitaminhoz tejtermékek, gabonafélék vagy narancslé formájában is hozzá lehet jutni, hiszen sok ilyen élelmiszert dúsítanak vele. Emellett a zsíros tengeri halak – például a lazac, a szardínia vagy a tonhal – és a vadon termő gombák is természetes forrásként szolgálnak.
Manson arra is kitért, hogy egyes csoportok fokozottan veszélyeztetettek a vitaminhiány szempontjából, így például az idősotthonok lakói, a felszívódási zavarokkal élők – mint a Crohn- vagy cöliákiás betegek –, az oszteoporózisban vagy más csontbetegségekben szenvedők, illetve a szigorú diétát követők, például a súlyos laktózérzékenyek. A professzor szerint nekik érdemes orvosukkal konzultálni a D-vitamin szint ellenőrzéséről és szükség szerint a vitaminpótlásról.
Ugyanakkor figyelmeztetett: a szervezet D-vitamin-anyagcseréje szigorúan szabályozott, ezért „a több nem feltétlenül jobb”. A napi 10 000 nemzetközi egységet meghaladó dózis például a vérben és a vizeletben is túl magas kalciumszinthez, sőt, mérgezéshez vezethet. A kutató hangsúlyozta, hogy a vitaminpótlás nem helyettesítheti a kiegyensúlyozott étrendet és az egészséges életmódot.
„Bár sokkal könnyebb bevenni egy tablettát, mint rendszeresen mozogni a szabadban és tudatosan étkezni, hosszú távon ezek a tényezők sokkal többet számítanak a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, a 2-es típusú cukorbetegség és más időskori betegségek megelőzésében” – figyelmeztetett.
Hozzátette: heti több alkalommal, napközben, mindössze 15 perc szabadban töltött séta általában elegendő D-vitamin-termelést biztosít a szervezetnek, ráadásul az aktív mozgás – legyen az tempós gyaloglás, kocogás vagy sport – még inkább hozzájárul az egészség megőrzéséhez.
Bár a mostani eredmények kifejezetten biztatóak, Manson hangsúlyozta, hogy szükség lesz további, hasonló vizsgálatokra, mielőtt az általános D-vitamin beviteli ajánlásokat hivatalosan megváltoztatnák.
