Felébred éjjel 3-kor? Nem önnel van a baj – hanem a modern alvásszokásokkal

Ha Ön is gyakran felriad az éjszaka közepén – különösen hajnali 3 óra körül –, és azon tűnődik, vajon normális-e, akkor megnyugodhat: régen ez teljesen természetes volt. Az emberiség nagy részében nem egy huzamban aludtak az emberek, hanem két részletben.

Történelmi források, levelek, naplók, sőt irodalmi művek is utalnak arra, hogy az emberek az éjszakát két „alvásra” osztották: egy első és egy második alvásra, amelyet egy ébren töltött szakasz választott el egymástól.

Az éjszaka közepén ébren lenni: természetes és normális

Ez az éjszakai köztes idő nem számított álmatlanságnak vagy zavarnak, épp ellenkezőleg: hasznos és nyugodt időszak volt. Egyesek házimunkát végeztek, fát raktak a tűzre vagy megnézték az állatokat, mások csendes imádsággal, elmélkedéssel, írással, olvasással vagy beszélgetéssel töltötték.

Sőt, sok pár éppen ezt az időszakot használta intimitásra – amikor a ház már elcsendesedett, de a hajnal még messze volt.

Az ipari forradalom véget vetett a kétalvásos éjszakáknak

A kétfázisú alvás a 18–19. század során kezdett eltűnni. Az ok egyszerű: mesterséges világítás. Először az olajlámpák, majd a gázlámpák, végül a villany világossá tette az estét, így egyre későbbre tolódott a lefekvés. Ez kiszorította az éjjeli ébrenlétet.

A gyáripar megjelenése és az új munkarendek még inkább rákényszerítették az embereket az egyhuzamban töltött alvásra. Mire elérkezett a 20. század, már mindenki úgy hitte, hogy a nyolc óra megszakítás nélkül a „normális” – pedig ez alig néhány generációs szokás.

A testünk még nem felejtette el a régi ritmust

Érdekes, hogy amikor modern embereket hosszú sötétségnek tesznek ki, például áram nélküli környezetben vagy laboratóriumi alváskísérletek során, sokan visszaállnak a kétfázisú alvásra. Lefekszenek, alszanak pár órát, majd nyugodt ébrenléti időszak után ismét elalszanak hajnalig.

Egy madagaszkári faluban végzett kutatás szerint, ahol nincs elektromosság, a lakosok továbbra is két szakaszban alszanak, éjfél körül kelnek fel, majd visszatérnek aludni.

A fény és a hangulat befolyásolja az időérzékelést

Az éjjeli felébredés azért is tűnhet hosszabbnak és kellemetlenebbnek, mert nincs mit csinálni, és az agy ilyenkor felnagyítja az időt. Különösen gyenge fényviszonyok, unalom vagy szorongás esetén az idő múlása lelassulni tűnik.

Egy kutatás szerint, ahol résztvevők különböző fényviszonyok között néztek rövid videókat, az esti, sötétebb jelenetek hosszabbnak tűntek, mint a világos nappaliak – különösen azok számára, akik rossz hangulatról számoltak be.

Az álmatlanság talán nem is az, aminek hisszük

Az alvásszakértők szerint rövid éjszakai felébredések teljesen normálisak, és gyakran a REM-fázis vagy más alvásciklus részei. Az számít, hogyan reagálunk rájuk.

Az álmatlanság kognitív terápiája például azt javasolja, hogy 20 perc ébrenlét után inkább keljünk fel, tegyünk valami csendeset (például olvassunk), majd térjünk vissza az ágyba, ha újra álmosak vagyunk.

Fontos, hogy ne az órát figyeljük, mert ez csak növeli a szorongást. A nyugodt elfogadás – hogy ez a felébredés természetes – sokkal többet segít, mint az aggodalom.

Hajnali ébredés? Lehet, hogy csak a test emlékszik arra, amit az elme már elfelejtett

A régi világban a hajnali 3 órai felébredés a legtermészetesebb dolog volt. Nem betegség, nem zavar, csak egy elveszett szokás emléke – amit modern életmódunk elfeledtetett velünk.

És lehet, hogy a testünk csak emlékeztet minket arra, amit évezredeken át helyesnek tartott: az éjszaka nem egyetlen hosszú alvás, hanem két békés, csendes pihenés, köztük egy kis idővel – magunknak.