Hosszú idő kellett ahhoz, hogy az emberiség rájöjjön, hogyan történik a fogantatás. Sokáig azt hitték, a menstruáció egy női betegség, és azt sem sejtették, hogy a közösülés és a gyermekáldás között összefüggés van. Ekkor a legelterjedtebb születéskorlátozási mód a gyermekgyilkosság vagy a magzat megsemmisítése volt.

Később, amikor már felfedezték a szexualitás és a szaporodás kapcsolatát, elterjedtek olyan eljárások, amelyek közül többet ma is alkalmaznak. Ilyen volt például a megszakított közösülés, illetve a gumi óvszer és a pesszárium elődje is.

A terhesség megakadályozásának egyik megoldása a hüvely savasságának fokozása volt. Citromkarikát, ricinusolajjal, mézzel vagy egyéb folyadékkal átitatott tampont, préselt gyökerekből készült dugót, elefánt- vagy krokodilürüléket, tengeri algát és hínárt helyeztek a női nemi szervbe, ezekkel akadályozva a spermiumok életben maradását.

Már ekkor elterjedt módszer volt a hüvelyöblítés is, amelynek során növényi eredetű főzettel irrigáltak a hölgyek. Ezt alkalmazták azok a keleti szigeteken élő nők is, akik átutazó tengerészekkel létesítettek szexuális kapcsolatot, de nem akartak tőlük gyermeket.

A kondom ősét Egyiptomból származtatják, ahol a férfiak különböző tokokat viseltek a hímvesszőjükön a megtermékenyítés és a fertőzések kiküszöbölése érdekében. Japánban bőrből, teknősbékahártyából vagy szaruból készült szilárd burkot használtak, a középkorban pedig egy vágóhídi munkás ötlete alapján állati bélből létrehozott óvszert alkalmaztak.

1564-ben egy olasz orvos, Fallopius fejlesztette tovább a kondom elődjét, ő erről szóló művében egy péniszre húzható vászontasakról számolt be, ami védelmet nyújtott a szifilisz ellen is. Ugyancsak az óvszer fejlődéséhez köthető Casanova neve is, aki rendszeresen használt ilyen eszközt, s a közösülések után úgy bizonyosodott meg annak épségéről, hogy felfújta. A gumikondomot azután tökéletesítették és kezdték el gyártani ipari mennyiségben, miután Goodyear és Hancock kidolgozták a gumivulkanizálás eljárását. Ezzel együtt terjedt el F. A. Wilde találmánya is, a méhnyaksapka, ami tulajdonképpen a már említett, Mensinga által az 1800-as évek végén felfedezett pesszárium őse. Ezt egyéni méretre öntötték ki, s csak a havi vérzés idejére vették ki a hüvelyből.

Műtéti eljárásokat szintén végeztek már évszázadokkal ezelőtt, hogy megakadályozzák a nők teherbe esését. Mesterségesen hátrahajlították a méhet, megroncsolták a petefészket, csonkolták a méhnyakat, a férfiak húgycsövét pedig a hímvessző tövéhez varrták. E drasztikus beavatkozások mellett gyakran mágiát is alkalmaztak: beszívták a tevék leheletét, megitták a halott emberek mosdóvizét, vagy amulettet viseltek, a nők köldökére helyeztek forró vasgolyót, illetve egy különleges szerkezettel füstölték a hüvelyt, hogy így segítsék elő a fogamzásgátlást.

Számos szájon át szedhető szerről is azt tartották, hogy meddőséget vagy vetélést okoz, az ókorban például petrezselymet rágtak a nők, Kosztolányi Dezső Édes Anna című könyvében pedig egy vetélésre kifejlesztett port vesz be a főszereplő, majd tűzforró vízbe ül, hogy elhajtsa a magzatot.

A régi korok terhességmegelőző eszközei kétségkívül olcsók voltak, s kevésbé vagy szinte egyáltalán nem okoztak kárt az emberi szervezetben. Ugyanakkor hatásuk nem bizonyított, használatuk pedig sok kényelmetlenséget okozott.

Azóta fordult a kocka. A mai fogamzásgátlók minden téren az emberek kényelmét szolgálják és megbízhatók, ugyanakkor meglehetősen drágák, és több közülük rendkívül egészségtelen.

Két csoportra oszthatjuk őket. Hormonális és nem hormonális fogamzásgátlók. Az utóbbi csoportba tartozik a gumi óvszer, a pesszárium, a méhszájsapka és hüvelyi szivacs modern változata is, a nem hormonális méhen belüli eszközök, mint a hurok vagy a spirál, illetve a lokálisan alkalmazható szerek, vagyis a spermicidek, amiket általában az előbb említett eszközök kiegészítéseként használnak. Ezek rendeltetésszerű használata elég magas fokú védelmet nyújt a nem kívánt terhesség ellen, ugyanakkor hátrányuk is van. A spermicidek például irritálhatják a hüvelyt, a pesszárium vagy a spirál pedig gyulladást idézhet elő, ráadásul utóbbit inkább olyan nőknek ajánlják, akik túl vannak már egy szülésen.

A nem hormonális fogamzásgátlók használatakor sokan végeznek természetes fogamzásszabályozást is. Ilyen például a megszakított közösülés, amiről azonban pszichológusok azt állítják, rendszeres alkalmazása kifejezetten egészségtelen, mert lelki problémákat okoz férfiaknál és nőknél egyaránt.

A másik természetes eszköz a naptármódszer és a hőmérőzés, aminek során jól meghatározható a peteérés, vagyis a nő legtermékenyebb időszaka.

A másik csoportba tartoznak azok a fogamzásgátló szerek, amelyek hormonális úton akadályozzák meg a teherbe esést. Manapság a legelterjedtebb és legbiztonságosabb eszköz a tabletta, ami női hormonokat tartalmaz, így egyrészt meggátolja a tüszőrepedést, valamint megakadályozza, hogy a megtermékenyített petesejt beágyazódjon a méhbe, és a méhnyakat áthatolhatatlanná teszi a spermiumok számára.

Pozitív hatásuk többek között, hogy beállítható a rendszeres havi vérzés, csökkentik a menstruációs fájdalmakat, valamint az emlőcisztákat és a méhen kívüli terhesség, illetve a petefészekrák lehetőségét, emellett pedig megszépítik a bort. A sok jó tulajdonság mellett azonban fokozzák a trombózishajlamot, csökkenthetik a libidót, súlygyarapodást idézhetnek elő, és több tablettaszedő nőnél diagnosztizálnak méhnyakrákot is.

A tabletták mellett léteznek úgynevezett minipillek, amelyek csak progeszteront tartalmaznak, így bár kevésbé hatékonyak, mint a kombinált készítmények, szoptatás alatt csaknem százszázalékos a hatékonyságuk, nem áll fönn trombózis veszély, valamint negyvenéves kor fölött és bizonyos krónikus betegségek esetén is biztonságosan alkalmazhatók.

Manapság már léteznek fogamzásgátló injekciók is, amiket háromhavonta szükséges beadatni. Ezek szintén csak sárgatesthormont tartalmaznak, s alkalmazásuk esetén a havi vérzés megszűnik. A méhen belüli fogamzásgátlás egyik eszköze pedig a hormonkibocsátó hurok, ami minimális mennyiségű hormont bocsát ki, s öt évig lehet használni. Ára ugyanakkor csaknem két évre elegendő tablettáéval egyenlő.

Bár a fogamzásgátló szereknek széles palettája van manapság, s a XXI. század orvostudománya igen fejlett, még sincs tökéletes módszer, ami százszázalékos biztonságot nyújt, kényelmes és a szervezet számára sem okoz kárt.

Szencz Dóra

Már recept nélkül is

Augusztustól Magyarországon is hozzá lehet jutni recept nélkül az esemény utáni, úgynevezett sürgősségi fogamzásgátló tablettákhoz. Ha egy párnak csak a közösülés után jut eszébe, hogy elfelejtett védekezni, egyszerű megoldás lesz majd a sürgősségi tabletta, ami nem abortusztablettaként funkcionál, tehát nem szakítja meg a terhességet, mindössze a peteérés útjába áll.

Az Európai Unióban már csak hat ország – Lengyelország, Lettország, Málta, Németország, Olaszország és Románia – van, ahol még mindig vénykötelesek ezek a készítmények. Augusztus 1-jétol a 16 év feletti nők hazánkban is vény nélkül vásárolhatnak 72 órás tablettát.

Magyarországon óránként hat terhesség-megszakítást végeznek, közülük egyre több a 13-18 éves lány, ezért vannak szervezetek, amelyek üdvözlik az ötletet, hiszen fő céljuk az, hogy visszaszorítsák az abortuszok számát.

Az ellenzők viszont attól tartanak, hogy a tabletták szabad hozzáférése a szexuális szabadosság terjedéséhez, a partnerek gyakori váltásához vezet majd, illetve, hogy a serdülőkorúak a jövőben orvosi felügyelet nélkül használják a gyógyszert.