Az erősebb koncentrációjú allergének, például a pollenek (virágporok, amelyek a pázsitfüvek szénájában találhatók), vagy a stresszes életmód és dohányzás következtében, illetve egyéb provokáló tényezők hatására náluk is megjelennek az igazi klinikai tünetek. A szénanátha, a kötőhártyagyulladás, az asztma, az ekcéma és a csalánkiütés mind, mind az allergia következményei. Az allergiás ember szervezete rendkívül érzékeny, ezért reagál egy vagy több növényi vagy állati anyagra. Azokat a testidegen anyagokat, többek között a virágporokat, az állatok szőrét, a házi poratkát, egyes ételeket, mint például a dió, a bab, a borsó, a tej és a tojás, amelyek a szervezetben allergiás reakciót váltanak ki, allergéneknek nevezik. Ezek ellen a szervezet ellenanyagok, vagyis az antigének semlegesítésére szolgáló fehérjék termelésével védekezik. Az antigén és az ellenanyag között a testen belül lejátszódó reakció az, ami előidézi a beteg allergiás tüneteit. Testünk védekező rendszere igyekszik felvenni a harcot a károsodást okozó baktériumok, vírusok ellen. Az első védelmi vonalat a globulinokat termelő sejtek alkotják, amelyek a csontvelőben keletkeznek. A tudósok ötféle osztályba sorolják a globulinokat. Az, amelyik az allergénekkel megütközik és allergiát okoz, IgE-ként ismert. Azok az emberek, akikben sok IgE típusú ellenanyag termelődik, hajlamosabbak az allergiás reakciókra, mint azok, akikben kevés. Az előbbiek azok, akiken hólyagok jelennek meg, és viszket a bőrük akkor, amikor az orvos bőrpróbát végez rajtuk az allergiavizsgálatkor. Gyakran szenvednek ekcémától is. Minél nagyobb az IgE mennyisége a vérben, annál nagyobb az ekcéma valószínűsége. A magyar népesség jelentős hányada szenved ebben a betegségben. A rendellenesség halmozódhat a családban. Leggyakoribb gyermekkorban, de mire a beteg felnőtt lesz, súlyossága csökken.

Mi történik az allergiás reakciók során? A test felszínét alkotó rétegekben, a bőrben, az orrban, a szemben, a fülben, az ajkakban, a szájban, a tüdőben és a belek hámjában millió úgynevezett hízósejt van elszórva, amelyek különböző anyagokat termelnek és tárolnak. Ezek egyike a hisztamin, az allergiás reakciók okozója. Az allergia tünetei attól függnek, hogy hol lépett be az allergén a szervezetbe, hány hízósejt bocsát ki hisztamint, és mekkora az egy időben kibocsátott hisztamin mennyisége.

A szem kötőhártyáját és a szemhéjakat is megtámadhatja az allergén, kötőhártyagyulladást okozva. Esetenként a hártyák annyira megduzzadhatnak, hogy a szem teljesen csukva marad, könny folyik az orrba, amely bedugul és szörtyög. Az orr belső üregeiben is sok hízósejt van. A hisztaminfelszabadulás itt azonnali izgalmat vált ki, amely állandó tüsszögést okoz. Az orr nyálkahártyájának a sejtjei az irritáció hatására izgalomba jönnek, és nyálkát termelnek. Ez az állapot a szénanátha.

Ha az orr eldugul, a beteg a száján kezd el lélegezni, az orr szűrőhatása nem érvényesül, és az allergének egyenesen a tüdőbe kerülnek. A hörgők, amelyeket izomrostok is öveznek, szintén tartalmaznak hízósejteket. A hisztamin felszabadulása a hízósejtekből asztmás rohamot vált ki, amely szorító mellkasi érzéssel és légszomjjal kezdődik, majd határozott fulladássá fejlődik. Hízósejtek a belek teljes hosszában is előfordulnak. A hisztaminfelszabadulást ezekből a sejtekből ételallergia, például dió, bab fogyasztása okozhatja. A kiáramló hisztamin hatására, gyomorfájást és erős hasmenést okozva, összehúzódnak a belek izmai. Gyakran kiütések jelentkeznek a bőrön, mivel az ételből bekerült allergén a vérbe jutott, és a bőr hízósejtjeivel is kapcsolódott.

Ha az allergén a véráramba kerül, mint ahogyan ez méh- vagy darázscsípés esetén történik, gyorsan szétterjed az egész testben, és ez nagyon nagy mennyiségű hisztamin felszabadulásához vezet. A következményes tünetegyüttes, az anafilaxiás sokk robbanásszerű és drámai. Néhány percen belül kiütések jelentkeznek a bőrön. Mivel az arc körüli szövet puha, könnyen felpuffad, és a szemeket körülvevő szövet olyan duzzadttá válhat, hogy perceken belül a szemek teljesen bezáródnak, az ajkak megdagadnak. A bőr kiterjedt gyulladása a vérnyomás zuhanását eredményezi, így a betegnek szapora a szívverése, és szédül. Az asztmások betegsége rosszabbodik a roham során.

Miért terjed az allergia? Azért, mert egyre több vegyszert és tisztítószert használunk. Egyre több az adalékanyag, az ételszínezék és a tartósítószer az ételeinkben. A fűtésből származó gáz és egyéb kültéri szennyező anyagok növekedése miatt egyre szennyezettebb lakóhelyünk levegője is. Emellett a gyermekek immunrendszere a túlzott higiénia miatt kicsi korban nem találkozik elég allergénnel.

Ahogy az emberiség életmódja egyre inkább hajlamosít az allergiára, már kevesebb allergiáért felelős gén jelenléte is elég ahhoz, hogy kialakuljon a betegség. Ez magyarázza azt, hogy miért kerül ki sok új allergiás olyan családból, ahol korábban egyáltalán nem fordult elő a betegség.

Hogyan kezelhető az allergia? A legjobb módszer, ha elkerüljük az allergént, ami viszonylag könnyen megy, ha az ok ismert. A macskaszőr-allergia hat-nyolc héttel az állat eltávolítása után javul, bár az összes szőr porszívóval vagy más módszerrel való eltávolításához ennél több idő kell. Egyes allergéneket azonban nehezebb elkerülni. A házipor-allergia a házi poratka ürülékétől alakul ki. Ez egy olyan mikroszkopikus méretű rovar, amely parazitaként él az ágyneműben, a kárpitozott székekben, heverőkben, és azokkal a kis bőrdarabkákkal táplálkozik, amelyek a testünkről hullanak le. Az emberek idejük közel egyharmadát az ágyban töltik. A hánykolódás és forgolódás lehorzsolja a bőrt, amely a párna és paplan tollában, az ágytakaróban vagy a matrac szőrében gyűlik össze. Mivel a házi atkák szeretik a meleget és a nedvességet, így az ágy végtelen élelemforrással és kényelmes, temperált klímával szolgál nekik.

Figyeljük feltételezett allergiánk természetét! A tavaszi asztma, amely az év többi részében nem jön elő, fűpollen-allergiát valószínűsít. A csípő környékén jelentkező kiütéseket gumi okozhatja. A csuklón lévő kiütés a karóra szíjában található nikkellel szembeni allergiára utal. Amikor már tudjuk, hogy valamire allergiásak vagyunk, tegyünk meg mindent, hogy a kiváltó okot elkerüljük. Ha például ételallergiánk van, ellenőrizzük az összetevők listáját az élelmiszer-csomagoláson. Az asztmás vagy ekcémás kismamák babája könnyen lehet allergiás, ezért az első hat hónapban szoptatással óvjuk őket a tehéntejben lévő antigénektől. Ne várjunk azonnali eredményeket, ha kiküszöböltük azokat a dolgokat, amelyeket allergiánk okozóinak vélünk. Az állati szőr például hónapokkal az állat eltávolítása után is a házban marad. Ne gondoljuk azt, hogy allergiásak vagyunk a penicillinre, ha kiütéseink vannak a szedésekor. Beszéljük meg az orvossal, hogy a pöttyöket nem a betegséget kiváltó baktérium okozta-e. Segíthet a levegőváltozás is. Ha a pénztárcánk megengedi, utazzunk el tengerpartra, magas hegyekbe vagy akár sivatagba, mert a klímaváltozás sokat segíthet. Járjunk rendszeresen szaunázni, méregtelenítsük szervezetünket! A fizikai állapot javításának nagyon fontos szerepe van a gyógyulásban. Kezdjünk el rendszeresen sportolni, úszni, futni, mert így is erősíthető szervezetünk védekezőrendszere.

Nagyon fontos a sok vitamint és ásványi anyagot tartalmazó, kiegyensúlyozott táplálkozás is. Kerüljük a finomlisztet, a konzerveket, az adalékanyagokat tartalmazó készítményeket és a cukor fogyasztását is. Így elérhető, hogy a sok allergiásra jellemző felborult bélflóra egyensúlya ismét helyreálljon.

Segíthet a lelki önvizsgálat, de ha szükséges, akár a pszichoterápia is, hiszen a különböző lelki problémák, a negatív gondolatok is előidézhetik az allergiás megbetegedéseket. Pollenallergia esetén állítólag a szexualitást, a megtermékenyítést, szőrallergia esetén pedig a kedveskedést, a szeretetet nem tudjuk elfogadni. A méregtelenítés szintén a javunkra válhat, mert ezzel a máj működését támogatjuk.

Az allergia kezelésének legelső lépése a gondot okozó allergén elkerülése. Ehhez azonban ismernünk kell, mi az, ami a tünetekért felelős. A kérdéses allergén megtalálása teszteléssel történik. A leggyakrabban használt tesztek a bőrteszt (Prickés epicutan-teszt), amikor a bőrre tapaszokat helyeznek, és a vérteszt (intrakután teszt), amikor az allergénoldatot a bőrbe fecskendezik.

A mindennapi gyakorlatban leggyakrabban gyógyszeres úton próbálják meg befolyásolni az allergiás panaszokat. Azonban a többi kezelési eljárásról, például az olyan alternatív gyógymódról, mint amilyen a homeopátia, sem szabad elfelejtkezni. Segítségükkel meg kell próbálni a felhasznált gyógyszermennyiséget csökkenteni. A megelőző szerektől pedig a panaszok ritkulását, súlyosságának csökkenését, az esetek egy részében tünetmentességet várhatunk. Mindezeken túl törekedjünk a testi és lelki harmóniára, mert egészségünknek ez az alapja. A harmónia és a béke.

R. Papp Ágnes