– Sokat beszéltünk már a rákról, most essék arról is szó, mit tehetünk ellene.

– Ott kell kezdenünk, hogy mit is gondolunk ma erről a betegségről. A rák egy adott szervben, szövetben a sejtek szabályozatlan szaporodása, amely az esetek többségében rosszindulatú daganat kifejlődéséhez vezet. Rosszindulatú két okból: mert növekedése nem akar leállni, illetve hajlamos áttéteket képezni; azaz megfertőzni más szerveket, szöveteket. A kialakulását magyarázó különböző elméletek közül a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a rák oka egy DNS-sérülés, ami egyes környezeti hatások következtében jön létre. A környezeti hatások közé soroljuk ma már a táplálékkal, illetve bizonyos kozmetikumokkal bevitt, úgynevezett karcinogén – azaz rákkeltő – anyagokat is. Ezek génmutációkat okozhatnak, képesek aktiválni úgynevezett onkogéneket, epigenetikai változásokat hozhatnak létre és hasonlók. A lényeg, hogy a DNS-ben rögzített program nem az eredeti, azaz egészséges terveknek megfelelően valósul meg a sejtben, és állandó szaporulatra készteti azt. Számos különféle karcinogén létezik, de ma egyik fajtájuknak, az oxigén-szabadgyököknek tulajdonítunk igazán nagy szerepet. Annál is inkább, mert kezd kiderülni, hogy a szabadgyökök mindenhol szerepet játszanak, ahol degeneratív elváltozásokat gyanítunk. A környezeti hatás okozta meghibásodás elméletét támasztja alá, hogy a rák előfordulása a korral együtt nő. Tehát minél idősebb valaki, annál valószínűbb, hogy rákos lesz.

– Az előbb használt két kifejezést: „epigenetikai” és „onkogén”. Ezek mit takarnak?

– Ha már itt tartunk, egy másik fenti kifejezés, a DNS-sérülés is magyarázatra szorul. Hiszen ez nem minden esetben jelenti a DNS tényleges kémiai sérülését. A DNS-ben rögzített program vagy terv megváltozása a sejt szempontjából nem csak akkor következhet be, amikor a DNS valóban sérül, de akkor is, ha a DNS-ben rögzített információ torzul, például azáltal, hogy egyáltalán közvetítődik-e, illetve hogy milyen erősséggel. Azaz a DNS szabályozásában történik valami hiba, valamiféle változás és nem feltétlenül a DNS-ben magában. Mikor egy ilyen változás környezeti okokra vezethető vissza, beszélünk epigenetikai változásról. Az onkogének pedig olyan gének, amelyek aktiválódását figyelték meg bizonyos rákfajták kifejlődésekor, majd kiderülni látszik róluk, hogy valóban közrejátszanak a rák kialakulásában. Megkozkáztatom: az onkogének aktiválódása is – legalábbis gyakorta – az epigenetikai hatás megnyilvánulása.

– Mit tehetünk tehát a betegség kialakulása ellen?

– Ez az egymillió dolláros kérdés. Tekintve, hogy a környezeti hatások szerepe egyre nyilvánvalóbb, ezekkel szemben érdemes védekeznünk. Sokat számíthat a már sokat emlegetett megfelelő étrend, a dohányzás elhagyása, a rákkeltő anyagokkal való érintkezés elkerülése. Illetve, ha már itt tartunk, az intenzív és rendszeres testmozgás egyértelműen rizikócsökkentő a rák esetében is. De amire például kevesebb figyelmet fordítunk, az a kozmetikumok használata. Nemrégiben jelent meg egy angliai vizsgálat döbbenetes eredménye: szinte minden vizsgált mellrák szövetmintában megtalálható legalább egy parabén származék. Ez pedig egy olyan vegyület, amit a kozmetikai ipar használ nagy előszeretettel. Ők ugyan tagadják, hogy rákkeltők lennének, de számos kísérlet bizonyítja az ellenkezőjét. Visszatérve tehát a kérdéshez: amit elsősorban tehetünk az az, hogy megismerjük a környezeti veszélyeket, főként azokat, amit valamilyen formában napi rendszerességgel magunkhoz veszünk, vagy használunk. Véleményem szerint ebben a tekintetben a hatóságoknak kellene jóval komolyabb segítséget nyújtaniuk.

– Magyarul, ne használjuk ezeket a kozmetikumokat?

– Lehetőleg ne. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, mert arra ugyan sokan odafigyelnek, hogy mit ne egyenek, arra viszont csak nagyon kevesen, hogy mit ne kenjenek magukra. És ha már a megelőzésnél tartunk, fontos újfent megemlíteni a szabadgyökök elleni védekezés fontosságát. A kellő C-vitamin, mint antioxidáns, bevitele fontos, de nem elég. Az utóbbi tizenöt-húsz évben derült ki ugyanis, hogy a színes gyümölcsök – eper, málna, piros szőlő, áfonya, berkenye, a szép piros alma héja és mások – tartalmazzák a legjobb szabadgyökfogókat, az antioxidánsokat. Sőt ezek még akkor is hasznosak lehetnek, ha a tumor már kifejlődött: bizonyított, hogy ezek rendszeres bevitelével fordítottan arányos a rák gyakorisága.

– Miért?

– Nagyon sokféle rák van, de a limfoid rákfajták kivételével minden más tumorképző rákra jellemző két dolog. Egyrészt, hogy egy alapvető biokémiai folyamat, nevezetesen a sejtek hibamegelőzés céljából történő öngyilkossága, az úgynevezett apoptózis nem megy végbe rákos sejtekben. Másrészt minden rákos tumor elkezd ereket növeszteni, ezt hívjuk angiogenezisnek, hogy a saját vérellátását biztosítsa. A mai modern gyógyszerkutatás ezért ebbe a két mechanizmusba igyekszik valahogy belenyúlni. Így derült ki például, hogy az áfonyában vagy a szőlőmagban lévő anyagoknak, de a már sokat emlegetett rezveratrolnak is van egy nagyon érdekes tulajdonsága: programozott sejthalált idéznek elő a rákos sejtekben – azaz helyreállítják az egészséges sejtekre jellemző apoptózist. De számos olyan flavonoidszerű természetes molekula is ismert például gyümölcsökben, amelyek az angiogenezist gátolják.

– Mi a helyzet a zöldségek esetében?

– A rákkal, illetve annak megelőzésével kapcsolatban leginkább a Brassica családba tartozó zöldségekről érdemes beszélni. Ezek a káposztafélék: káposzta, brokkoli, karfiol, kelkáposzta, kelbimbó, vízitorma… A tudomány először a brokkolicsíra jótékony hatását fedezte fel. Egyszerűen észrevették, hogy ahol sok brokkolit vagy brokkolicsírát esznek, ritkábban fordul elő rák. Majd izoláltak a csírából egy szulforafán nevű anyagot, amelyről sejtes kísérletekben kiderült, hogy valóban számos rákellenes hatást mutatnak: például lassítják a rákos sejtek szaporodását. Újabban pedig az is látszik, hogy a szulforafán aktiválni képes az egyik legfontosabb szabadgyökök elleni védekező mechanizmust a szervezetben. Jelen pillanatban is több mint negyven, az Amerikai Egészségügyi Minisztériumhoz bejelentett klinikai vizsgálat folyik a brokkoli hatóanyagával kapcsolatban. Az egyik vizsgálat eredményei szerint brokkolikivonat segítségével a prosztatarákot gyakorlatilag sikerült gyógyítani. Megjegyzendő, hogy szulforafán megtálalható még a karfiolban és a káposztában is. Egyetlen gond csupán, hogy már öt perc főzés után elbomlik.

– Vagyis nyersen kellene fogyasztani őket.

– Igen. Ám a magyar konyhára nem ez a jellemző – a savanyú káposzta kivételével, ami erjesztéssel készül, így megmarad benne a szulforofán. Ahogyan egy másik, a káposztafélékben és más zöldségekben meglévő szintén értékes, rákellenes hatóanyag, az indol-3-carbinol is. És ha már a zöldségeknél tartunk, meg kell említenünk egy másik nagyon hasznos anyagot, a paradicsom élénk piros színét adó likopint is. Ami persze jóval kisebb mennyiségben van jelen a szendvicsparadicsomnak hívott sápadt színű, rózsaszín valamiben.

– A tumoros betegségek hagyományos kemoterápiás kezelésében is hasznát veheti az orvostudomány ezeknek a zöldségekben, gyümölcsökben lévő hatóanyagoknak?

– Egyre inkább úgy tűnik, hogy igen. A rezveratrollal kapcsolatban folyik most egy olyan vizsgálat, amelyből az látszik kiderülni, hogy bizonyos kemoterápiás ágensek sokkal hatékonyabbak, ha kiegészítő szerként rezveratrolt is szed a páciens. De a melanóma lézeres kezelése is hatékonyabbá válik, ha a kurkumint szedünk, annak úgynevezett fényérzékenyítő hatása miatt. Sokan vizsgálnak már hasonló jelenségeket, azaz, hogy lehet-e bizonyos kezeléseket egy másik vegyülettel együtt használva hatékonyabbá tenni. És úgy tűnik, számos növényi hatóanyaggal lehet. Ebből is látszik tehát, hogy bizonyos zöldségek-gyümölcsök megfelelő formában való fogyasztása nemcsak a rák megelőzése szempontjából hasznos, de a gyógyulás szempontjából is igen jótékony hatással bír.

Farkas Anita