Hétköznapi démonjaink

Az embert úgy kódolták, hogy tartson azoktól a dolgoktól és helyzetektől, amelyek veszélyt jelenthetnek, legyen szó akár egy ragadozóról, a magasságról vagy a villámlásról. Az evolúciós félelem segít a túlélésben, segít elkerülni a sérülést vagy a halált. A félelem azonban nem fóbia. A két fogalom közötti különbség leginkább egy helyzetre adott reakció arányosságában, tartósságában és észszerűségében rejlik. Fóbiáról akkor beszélhetünk, ha valaki teljesen indokolatlanul, túlzottan és tartósan retteg valamitől. Ez olyan méretet is ölthet, hogy az illetőből elkerülő viselkedést vált ki: inkább nem megy közösségbe, nem utazik vagy nem vesz részt mondjuk egy orvosi vizsgálaton, hogy ne kelljen szembesülnie félelme tárgyával.

Változó idők

A fóbia nem a modern kor szüleménye, már az ókori orvosok is megfigyelték különböző formáit. Hippokratész például megállapította, hogy vannak emberek, akik egyenesen rettegnek a nyilvános szerepléstől, a nyílt, zsúfolt vagy nehezen elhagyható helyektől. A szorongás és az úgynevezett agorafóbia ma a két leggyakoribb pszichiátriai betegség. A különböző történelmi korok persze hatással vannak arra, milyen típusú fóbiák alakulnak ki, válnak gyakorivá. Bár az alapvető félelmi mechanizmusok nem változnak gyorsan, a környezet, amiben élünk, meghatározza a fóbiákat is. Míg egyesek évezredek óta velünk vannak, addig mások csak az utóbbi évtizedekben jelentek meg.

A múltban a társadalmak működését is gyakran az emberi félelmekre alapozták: azt sulykolták, hogy bizonyos tettek súlyos következményekkel, akár természetfeletti büntetéssel is járhatnak. Hasonló elven alapult sokáig a gyereknevelés is: a fegyelmet nem következetességgel, hanem félelemkeltéssel igyekeztek elérni. A szülők, pedagógusok gyakran úgy próbálták rendre bírni a fiatalokat, hogy azzal rémítgették őket, ha nem viselkednek jól, elviszi őket az ördög. Mivel a világ folyamatosan változik, bizonyos fóbiák, mint például a boszorkányoktól, démonokról való félelem, idővel eltűntek, a modern világ azonban új félelmeket hozott: a technika fejlődésével megjelent például a repülésfóbia, a félelem a liftben rekedéstől vagy a pánik az otthon felejtett telefon miatt. A Covid-járványnak is van ilyesfajta következménye: gyakoribbá vált a fertőzésektől való abnormális rettegés. Ezt nevezzük mizofóbiának, aminek egyik tünete, hogy az ember egyfolytában ingert érez kézmosásra és fertőtlenítésre.

Kóros rettegések

A fóbiák természetét a társadalmi normák és elvárások is alakítják. Napjainkban, amikor az önkifejezés, a közösségi szereplés, az interakciók fontos szerepet játszhatnak az érvényesülésben, sokkal többen szenvednek szociális fóbiától, vagyis rettegnek attól, hogy mások elutasítják, kinevetik vagy megszégyenítik őket. Ez a mindennapokra is hatással van: egyre többen vannak, akiknek nehezére esik a kapcsolatteremtés, az ismerkedés, illetve akiknek gondot okoz akár csak egy telefonhívás vagy az evés mások előtt. Egy zártabb, hierarchikusabb társadalomban ez a probléma nem feltétlenül jelentkezett, vagy legalább nem annyira súlyosan, mint mostanság.

A politikai-történelmi események is befolyásolják, hogy egy adott korra milyen fóbiák lesznek jellemzők. Háborús időket követően például tipikus a robbanástól, légiriadótól való félelem. A hidegháború idején sok ember rettegett egy esetleges atomtámadástól. Ma, amikor a nukleáris fenyegetettség megint központi téma, várható, hogy ismét felüti a fejét ez a jelenség. Ugyanakkor a média, a közösségi oldalak is erőteljesen formálják a félelmeket: a bohócfóbia például részben a horrorfilmek hatására terjedt el.

Az a soha nem látott mennyiségű információáradat pedig, ami az emberiségre ömlik, szintén új fóbiák megjelenéséhez vezet. Az utóbbi időben példátlan méretet öltött a betegségektől való kóros rettegés, vagyis a hipochondria modern változata. Az első tíz leggyakoribb fóbia között szerepel ugyanakkor az evolúciós eredetű arachnofóbia, vagyis a pókoktól, a légszomjat, erős szívdobogást kiváltó klausztrofóbia, vagyis a bezártságtól, az intenzív pánikot kiváltó akrofóbia, vagyis a magasban való tartózkodástól, az emetofóbia, azaz a hányástól, az aviofóbia, vagyis a repüléstől való félelem és a dentofóbia, aminek következtében emberek még a legenyhébb panaszok esetén is elkerülik a fogorvost.

Néven nevezni

A fóbiák kialakulását megelőzni nem mindig lehet, hiszen gyakran gyerekkori élményekből, traumákból vagy akár öröklött hajlamból fakadnak. Ugyanakkor sokat tehetünk azért, hogy csökkentsük a kockázatát, vagy hogy egy természetes félelem ne forduljon át abszurd, bénító fóbiává. A megelőzés szempontjából fontos a gyerekkori biztonságos, támogató környezet, ahol szabad beszélni a szorongásról. Lényeges, hogy a traumákat időben feldolgozza az ember, ne maradjon egyedül a problémájával. Sokat számít a pozitív tapasztalatok fokozatos építése is: például ha valaki fél a sötétben, annak türelmes bátorítással növeljük a komfortzónáját. Ezek mellett pedig elengedhetetlen, hogy már fiatalkorban megtanuljuk a szorongáskezelési technikákat, a légzéskontrollt, az érzelmek azonosítását és a relaxáció alapjait, ezek ugyanis mind segíthetnek a stressz helyes kezelésében.

Persze akkor sem kell megijedni, ha a fóbia már megjelent. Kezelése ma már jól kidolgozott, célravezető módszereken alapul. Az egyik leghatékonyabb eljárás a kognitív viselkedésterápia, amely során a terapeuta segít azonosítani a félelmet kiváltó gondolatokat és megtanítja, hogyan lehet őket reálisabbakkal felülírni. Gyakran alkalmazzák emellett az úgynevezett expozíciós terápiát, amely fokozatos szembesítést jelent a félelem tárgyával. Súlyosabb esetekben azonban gyógyszeres kezelésre is sor kerülhet: szorongásoldók vagy antidepresszívumok átmeneti alkalmazása segíthet a terápia sikeres elindításában. Emellett egyre elterjedtebb a mindfulness, a relaxációs technikák és a virtuális valóság alapú kezelések használata is.

Bár a fóbiák többféle módon is kezelhetők, az első lépés a gyógyuláshoz mindig a probléma felismerése, illetve eljutni oda, hogy beszélni tudjunk róla. Napjainkban egyre több híresség fedi fel a nyilvánosság előtt állandósult és túlzott félelmeit. Ezek a példák jól mutatják, hogy a fóbiák senkit nem kerülnek el. A sztárok őszinte vallomása ugyanakkor sokaknak adhat bátorítást a segítségkéréshez, ami szintén kulcsfontosságú a problémától való szabaduláshoz.