Az utóbbi évek alaposan megváltoztatták fürdőzési szokásainkat. Néhány évnyi halódás után új életre kelt a Balaton, melynek több mint 230 kilométeres partszakaszán egymást érik a fizetős és a szabad strandok. A balatoni nyár népszerűségét elsősorban a sajátos klímának köszönheti: évente átlagosan kétezer napsütéses órára lehet számítani, és a főidényben, vagyis június-augusztus hónapokban viszonylag kevés a csapadék. Ám a tó 50-70 kilométeres körzetében kiépült gyógy- és wellness fürdőknek köszönhetően a fürdőzés örömeiről akkor sem kell lemondani, ha rosszra fordul az idő.

Gyúrjunk pihenésre

A balatoni nyaralóknak fel kell készülniük a változatos szélviszonyokra, a percek alatt kialakuló viharokra. A veszélyekre a tó körül kiépített riasztó rendszer tájékoztat: az erős szél közeledését percenként 45 villanás jelzi, a fokozott viharveszélyre 90 felvillanás figyelmeztet. Már az előbbi esetében sem szabad a parttól 500 méternél messzebbre eltávolodni, mert a gyorsan erősödő szél akár másfél méteresre is felkorbácsolhatja a hullámokat. Ilyenkor jobb kiiszkolni a partra.

A bójasoron túlra egyébként sem szabad kimerészkedni: a víz onnantól a hajóké, nincs ott keresnivalójuk az úszóknak, vízibicikliknek vagy a szabadságos csónakázóknak.

A vérmesebb nyaralók persze nem bízzák a kiszámíthatatlan időjárási viszonyokra a veszélyhelyzetek kialakulását: előidézik maguk meggondolatlanságból, virtusból. Szinte közvetlenül a munkából ugranak fejest a szörfözés, vízisízés vagy a többi látványos sporteszköz élvezetébe. Elmacskásodott izmaik, szmogban és hivatali tunyaságban megfáradt érrendszerük, szívük és tüdejük hamar megálljt parancsol. Balesetek, rosszullétek jelzik: a szervezetünk nem készült fel a nyaralásra, és nem szántunk elég időt az akklimatizálódásra. A nyaralás előtt néhány héttel érdemes elkezdeni az edzést, a helyszínen pedig fokozatos terheléssel kell hozzászoktatni szervezetünket a vízparti kihívásokhoz – ki-ki saját teherbíró képességéhez mérten emelheti napi sportadagját, és soha, de soha nem szabad elfelejtkezni a bemelegítésről.

Az óvatosság akkor sem árt, ha egy jótékony esős napon valamelyik gyógyfürdőt választjuk meghúzódott derekunk, térdünk vagy bokánk kilazításához. Az önfeledt forróvizes dagonyázás előtt tájékozódni kell arról, hogy a választott fürdő előnyös-e számunkra. A hazai gyógyvizek ugyanis valóban gyógyhatásúak. Van, amelyik az ízületekre hat, más a bőrpanaszokat enyhíti, vagy nőgyógyászati problémákon segít. Szív- és érrendszeri gondokkal küszködőknek, várandós anyáknak akár árthat is a termálvíz.

Mindenképpen érdemes kikérni a házi- vagy a fürdőorvos tanácsát, mielőtt gyógyfürdőt vagy -kezelést választunk, és alámerülünk a forró bugyborékolásban.

Ahol tilos, ott tényleg nem szabad

Szokásaink változásának egyik jele, hogy a Balaton elveszítette egyeduralkodó szerepét. A mérsékeltebb áraknak köszönhetően egyre népszerűbb a Velencei- és a Tisza-tó, vonzóak a kisvárosok, falucskák melletti tavak, illetve a folyóvizek. A partokon kiépült szabad és fizetős strandok általában tiszták, kulturáltak, és „üzemszerű” használat esetén nem tartogatnak veszélyeket. Vannak hulladéktárolók, kézmosóval is felszerelt vécék és ivóvíz. Ezek nélkül az eldobált szemét vagy emberi ürülék akár járványveszélyt is okozhatna.

A magáncégek vagy az önkormányzatok által fenntartott, egyre szaporodó part menti strandokon a vízminőség is biztonságosnak mondható: nyáron havonta vizsgálják, hogy a vízminta nem tartalmaz-e kólibaktériumot, és az Enterococcus csíraszáma nem haladja-e meg az egészségre veszélyes csíraszámot. A tavaknál azt is ellenőrzik, nincs-e túlzott hínárosodás, nem szaporodott-e túl az a veszélyes toxinokat termelő baktérium, amelyet a köznyelvben kék algának, a hivatalos szóhasználat szerint vízvirágzásnak neveznek.

A városlakók nagy melegben gyakran megrohamozzák a bányatavakat is. Ezek többsége azonban beláthatatlan veszélyeket tartogat. Nem csak az elsüllyedt munkagépek vagy alkatrészek okozhatnak végzetes balesetet, a vízminőség és a higiénés feltételek teljes hiánya odavezethet, hogy a strandoló hamar valamelyik kórház gasztroenterológiai osztályán köthet ki valamilyen fertőzés miatt.

A bányatavak közül ezért érdemes az ellenőrzötteket választani. Pest megye közel negyven bányatavából kilenc ilyennek mondható. Például a délegyházi tórendszerből háromnál, valamint a dunavarsányi, dunaharaszti tavaknál kiépült strandok biztonságosak, és az Omszki-tó egy részén is fürdőzésre alkalmasak a viszonyok.

A „Fürdeni tilos” táblákkal jelzett területek nem ilyenek. Ráadásul komoly büntetésre számíthatunk, ha a táblát figyelmen kívül hagyjuk. A helyszíni bírság elérheti akár az 50 ezer forintot is.

Mindezek mellett egy aranyszabályt mindenkinek szem előtt kell tartani: 12 éven aluli gyerek szabad vizekben nem fürödhet felnőtt kíséret nélkül. Nem azért, mert a szülőt esetleg megbüntetik. Egyszerűen azért, mert számukra ez végképp nem biztonságos.

Nagy Ida