Kerékpárosbarát országgá válhatunk

A kerékpározók részarányát tekintve Magyarország Hollandia és Dánia mögött a harmadik helyen áll Európában, ami bizonyítja, hogy igazi bringás nemzet vagyunk. Magyarország vidéki térségeiben európai szinten is nagy a rendszeresen kerékpározók száma. Ennek legfőbb oka a szelíd domborzat és az, hogy a kistelepülések között és azokon belül kerékpárral a legegyszerűbb és a legolcsóbb a közlekedés. A nagyobb városokban azonban – különösen a fővárosban – Európa más városaihoz viszonyítva kevesebben élnek a lehetőséggel, ami leginkább az infrastruktúra hiányosságaira vezethető vissza.

Több kerékpár, tisztább levegő

A Nemzeti Kerékpáros Stratégia célul tűzte ki, hogy 2030-ra a lakosság harmincöt százaléka heti több alkalommal használja a biciklit közlekedési eszközként. A stratégia szerint hat év múlva az országos hálózat biztonságos lesz, a települések között önálló kerékpárutak, a településeken belül irányhelyes létesítmények jönnek létre, és forgalomcsillapított, csökkentett sebességű zónák segítik a közlekedésnek ezt a formáját. Mindezek hatására a városokban nő, vidéken pedig a jelenlegi magas szinten marad a kerékpárral közlekedők száma.

A Nemzeti Kerékpáros Stratégia által meghatározott infrastruktúra-fejlesztéssel, támogató szabályozással és szemléletformálással a városi – jellemzően öt-hét kilométernél rövidebb – utazások meghatározó eszköze lehet a bicikli, ezáltal a városok levegőminősége, zajterhelése javul és élhetőbb, biztonságosabb környezet jön létre. A célok között szerepel még, hogy a turisztikai kerékpárút-hálózat hossza tizenötezer kilométerre nőjön, így 2030-ra Magyarország legyen az egyik vezető idegenforgalmi célpont Kelet-Közép-Európában. Hazánkban egyébként már ma is ez a második legnépszerűbb aktív túratípus, amit jól bizonyít a nagyobb tavainkat körülvevő kerékpárutak szezonbeli kihasználtsága.

Gazdasági haszon

A kerékpározás nemcsak egészségünk és környezetünk megőrzése szempontjából fontos, hanem számszerűsíthető gazdasági haszonnal is jár. Az Európai Kerékpáros-szövetség adatai szerint az Európai Uniónak évente százötvenmilliárd euró hasznot hoz. Ráadásul hosszabb és egészségesebb életet tesz lehetővé, a kimutatás szerint évente hetvenhárom milliárd euró hasznot realizálva az uniónak. További évi ötmilliárd euró pluszt jelent az, hogy a kerékpározók a jobb egészségi állapotuknak köszönhetően kevesebbet hiányoznak a munkából. Érdekességképp néhány adat: a kerékpáros turizmus negyvennégymilliárd, a kerékpárgyártás pedig tizennégymilliárd euró profitot hoz az európai gazdaságnak.

A stratégia célja, hogy 2030-ra hazánk a vidéki kerékpáros közlekedés vezető országa legyen Európában, ahol a biciklit és az elektromos rásegítésű kerékpárt fő közlekedési eszközként választók aránya elérje a húsz százalékot, a hetente legalább egyszer bringára ülők aránya pedig az ötvenet. Ehhez meg kell teremteni a kényelmes és biztonságos kerékpározás feltételeit önálló infrastruktúra, valamint forgalomcsillapított zónák kiépítésével. A Nemzeti Kerékpáros Stratégia leszögezi, a biztonságos kerékpáros-úthálózat terén néhány várost leszámítva nem megfelelőek feltételek, sok a szakadási pont a hálózatban. Az úthálózat hiányosságai miatt ez a közlekedési mód versenyhátrányban van, valamint biztonsági problémák is akadnak. A vonzó kerékpározható közúthálózat hiánya mellett ráadásul a kerékpározás megítélése sem elég jó, így a stratégia szerint a kerékpáros közlekedéssel kapcsolatos előítéletek, tévhitek lebontása is fontos feladat.

Egészségügyi tévhit

Bár a stratégia nem tért ki ezekre, az egészséggel kapcsolatban egy tévhittel mindenképpen érdemes foglalkozni. Azt már talán senki nem vitatja, sőt, közhelynek is számít, hogy a kerékpározásnak mint rendszeres testmozgásnak számos kedvező hatása van egészségünkre. Jót tesz az izmainknak, szív- és érrendszerünknek, a légzőszerveknek, segíti az anyagcsere-folyamatokat, az agy működését, erősíti immunrendszerünket, csökkenti a rák és a szívbetegségek kockázatát. Viszont rengeteg tévhit kering azzal kapcsolatban, hogy egészségi kockázatokkal jár és különösen a városi, szennyezett levegőben ártalmas a tekerés. Egy angol tanulmány szerint épp ellenkezőleg, a kerékpárral közlekedőket éri a legkisebb mértékű légszennyezés egy átlagosan zsúfolt belvárosi utazás során. Az autóban ülők vagy buszon utazók több ideig lélegzik be az ártalmas részecskéket, miképp a gyalogosok is, amennyiben nem választanak elkerülő utat a nagyobb forgalmú utcák helyett. A kutatás egy hordozható légszennyezettség-mérő berendezéssel mérte a csúcsidőszakban Leeds belvárosába és a városból kifelé tartó utazások levegőminőségét. Megállapították, hogy a nagy forgalmú utakon a kerékpárosok lélegzik be a legkevesebb szennyeződést, összesen tizenkétmillió részecskét, feleannyit, mint az autóban vagy buszon ülők.

A bringázók a testmozgás során gyorsabban veszik a levegőt, és ezzel csaknem annyi részecske jut a tüdejükbe, mint az autósoknak. Ugyanakkor a lassabb áteresztőképességű utakon – ahol a kerékpározók hamarabb átjutnak – a buszban, autóban utazók kénytelenek egy szennyezett felhőben ülni. Egy másik angol kutatás bebizonyította, hogy a gyaloglás és a kerékpározás egészségügyi előnyei még a rendkívül rossz levegőjű városokban is ellensúlyozzák a légszennyezés negatív hatásait. Az angol Diéta- és Aktivitáskutató Központnak (CEDAR) a Cambridge-i Egyetem Orvoskutatói Tanácsa járványügyi egységével közösen készített tanulmánya a világon elsőként modellezte a gyaloglás és a kerékpározás előnyeit és kockázatait a világ különböző pontjainak légszennyezési adatai alapján, és számítógépes szimulációkkal hasonlította össze az aktív közlekedési módok kockázatait és előnyeit. A kutatók megállapították, a városok túlnyomó többségében a levegőszennyezés negatív hatása nem múlja felül a gyaloglás és a kerékpározás során történő mozgásból fakadó előnyöket. Csupán a városok egy százalékában van akkora légszennyezés, ahol annak veszélyei meghaladhatják a napi fél óra kerékpározásból fakadó pozitív hatásokat. A kutatók ugyanakkor arra figyelmeztettek, hogy a kerékpáros futárok már olyan mennyiségű szennyezésnek lehetnek kitéve a világ legrosszabb levegőjű városaiban, hogy náluk a kockázati tényezők már túlsúlyban vannak az előnyökkel szemben.