Mielőtt vásárlókörútra indulnánk, először vizsgáljuk meg a rendelkezésre álló hely fekvését, valamint a fény- és szélviszonyokat. Csak ezután döntsük el, hogy az egynyári növényeket vagy az évelő fajtákat részesítjük előnyben. Kora tavasztól késő őszig sokféle, szebbnél szebb, színesebbnél színesebb kerülhet bármelyik fajtából a cserepekbe, a balkonládákba, esetleg a növénydézsákba.

A balkonok fekvésének ismerete segít a megfelelő virágok kiválasztásában. A legideálisabb az, ha árnyékmentes és szélvédett déli fekvésű a hely, de sok olyan növényfajta létezik, amely jól tűri, vagy éppenséggel szereti a fél- vagy akár a teljes árnyékot is. Napfénykedvelő növények többek között a leander, a hibiszkusz, a hajnalka, a begónia és a muskátli. Fényt kevésbé igénylők például az angyaltrombita, a futómuskátli, a sarkantyúka, a bohócvirág és a fukszia. A balkonnövények földjébe ültetéskor ajánlott belekeverni lassan oldódó és sokáig ható műtrágyát. Léteznek olyan növényápoló szerek, melyeket kifejezetten a balkonnövények táplálására fejlesztettek ki. Kapható kifejezetten a muskátli- és a petúnianevelést segítő tápoldat is.

A balkonládák felszerelése, korláton való rögzítése nagyon fontos. Kész ládatartó szettek kaphatók, melyek között vannak olyanok, amelyek a balkonláda méretéhez állíthatók. Figyeljünk arra, hogy a nehéz, például a cserép vagy a terrakotta edények különösen stabil tartókat és rögzítő-elemeket igényelnek.

A lakásba úgy is becsalogathatjuk a tavaszi hangulatot, ha lapos tálkába (lehet ez akár egy régi kaspó, műanyag tál, saját magunk készítette kerámia-vagy agyagtál) hagymás évelő növényeket ültetünk.

A termesztő edényt töltsük meg finomszemcsés, friss földdel. Erre ültessük rá a hagymákat, amelyeket öt-nyolc centiméter mélyre helyezzünk. (Érdemes mindig több azonos virágú hagymát ültetni egymás mellé). Mindig olvassuk el a virághagymák tájékoztató leírását, mert így megtudhatjuk, hogy melyik virág milyen magasságra nő. Érdemes figyelembe venni a virágok színharmóniáját is. Készíthetünk kék-sárga, rózsaszínlila-fehér, de választhatunk egyszínű kombinációt is. Az ültetésnél ajánlatos, hogy a nárciszok, tulipánok kerüljenek a háttérbe, mivel ezek akár hatvan centi magasságra is megnőhetnek, ugyanígy a hosszabb szárú tulipánok is.

Eléjük kerülhetnek a jácint, az apróbb szárúak, végül pedig a földtől mintegy tíz centire kibújó kisvirágok (hóvirág, gyöngyike, krókusz). A virághagymákat ezek után takarjuk be földdel. Ha gyors eredményt szeretnénk, akkor mindezt úgy tegyük, hogy a talaj éppen csak fedje a hagymákat.

Ha lehet, tizennyolc-huszonkét fokon, világos helyen nevelgessük őket. Az öntözés a hőmérséklettől, az edény nagyságától és a fényviszonyoktól is függ. Általában négy-öt naponta alaposan, de ne sárosra locsoljuk. Ha minden jól sikerült, igyekezetünket siker koronázza, és három-négy hét múltán már meg is pillanthatjuk az első virágbimbókat. Persze nem feltétlenül kell virághagymákat vásárolnunk, vehetünk már bimbósodó növényeket is, melyeket ügyesen egymás mellé ültethetünk. Nagyon szép összeültetve például az árvácska, a százszorszép, a nefelejcs és a kankalin. Ha azt szeretnénk, hogy jövőre újra gyönyörködhessünk tavaszi virágaink pompájában, várjuk meg, amíg a levelek teljesen el nem sárgultak, vagyis amíg a növények fejlődése le nem zárul.

R. Papp Ágnes