Kilépni a mókuskerékből

Etetés, altatás, fürdetés, pelenkázás, mindemellett pedig rengeteg házimunka – ha a sorrend nem is egyezik, szinte minden újdonsült anyuka napirendjét ezek a munkafolyamatok határozzák meg. A szülés utáni első néhány hónapban talán nem is vágyunk másra: akkor érezzük magunkat a legjobban, ha eleget tehetünk anyai kötelességeinknek. Idővel azonban elérkezik a pillanat, amikor túl monotonná válnak a mindennapok, és egyre erősebben vágyunk a külvilág ingereire. De vajon hova mehet egy anyuka kikapcsolódni pár hónapos porontyával?

Nem teher, csak nehezék

Van, aki békésen szunyókál, vagy csendben nézelődik, mások izgatottan figyelnek, vagy fülig érő szájjal vigyorognak – más és más érzelmek olvashatók le az édesanyák hátán csüngő babák arcáról abban a budapesti edzőteremben, ahol már javában zajlik a Kangatraining. Ez egy mozgásforma, amit az anyukák úgy végezhetnek, hogy előtte nem kell végigtelefonálniuk az összes családtagot, barátot, ismerőst, hogy találjanak valakit, aki néhány órára vállalja gyermekük felügyeletét. A kicsik ugyanis aktív résztvevői az eseménynek: az óra első felében a has-, hát- és gátizom-erősítő gyakorlatokat végző édesanya mellett edzőtársként, a másikban a tornázó mama hátán lévő hordozóban szórakozva, tulajdonképpen nehezékként követik a történéseket.

Az Ausztriában született, azóta a világ szinte minden pontját meghódító mozgásformát Szalai Renáta honosította meg hazánkban még 2013-ban, gyermeke születése után, méghozzá azzal a céllal, hogy alternatívát nyújtson kezdő édesanyáknak a testi és szellemi feltöltődésre. A kezdeményezés olyan sikert aratott, hogy országosan is terjeszteni kezdték.

– Számomra az az igazi büszkeség, ha valaki velem kezd el mozogni, de azután sem hagyja abba a sportolást, hogy kinövi a Kangatraininget. Sok ilyen anyuka van – meséli az ötletgazda, aki maga is edző. Az óra során az anyukák mezítláb tornáznak, mert így sokkal jobban érzik a talajfogást, semmiféle ugrás nem szerepel a gyakorlatok között, a résztvevők nagyon lágy mozdulatokat végeznek, így a baba ringatózik, vagyis semmiféle veszélynek nincs kitéve, sőt, a függőleges testhelyzet kimondottan kedvez azoknak a gyerekeknek, akik például a fogzási időszak alatt vagy különösebb ok nélkül is nehezen alszanak el.

A Kangatrainingbe belevágni természetes szülés után hat, császármetszést követően 12 héttel lehet attól függően, hogy egészségi állapotunk felmérésekor javasol-e nekünk felkészítő edzéseket a szakember.

Hogy meddig végezheti baba és mama ezt a mozgásformát, az mindkét féltől függ. Van olyan kicsi, amelyik már 1-1,5 éves korában jobban érzi magát a földön, játék közben, mások azonban még háromévesen is fölkéredzkednek a kenguruerszénybe. Persze nem mindegy, hogy az anya teste mennyit bír. A hordozás egy nagy, nehéz gyerekkel már megterhelő lehet a deréknak és a gátizomnak, így csak azoknak ajánlott, akiknél nem jelentkeznek egészségi problémák. Aki úgy érzi, már nem való neki ez a sportág, annak sem kell lemondania a testedzésről: a Kangatraining megálmodói számos egyéb mozgásformát, köztük babakocsis tréninget, anyatornát vagy babás nordic walkingot kínálnak az édesanyáknak.

A síró babákat is szeretik

Ősztől tavaszig havonta egyszer több budapesti múzeum aulájában is hordozóba bújtatott gyerkőcöket látni a szüleikkel, csak itt a mozgás helyett kulturális élményekre várakoznak a megjelentek. A Mama, nézd! elnevezésű programra azokat a kismamákat és kispapákat várják, akik egyévesnél kisebb babájukkal is szeretnék élvezni a művészet nyújtotta örömöket. A szervezők a játékos tárlatvezetéseken a várandósság, a szülés és az anyaság témáit helyezik a középpontba. Az ötletgazdák olyan környezetet akartak létrehozni, amelyben senkit nem feszélyez egy síró vagy éhes baba, így az ismeretterjesztő túrák alatt a szülők tisztába tudják tenni vagy meg tudják etetni gyermeküket.

– Tavaly és idén tavasszal több ilyen eseményen is részt vettünk. Nagyon tetszettek, alig várjuk, hogy ősszel folytatódjon a sorozat. A szívemnek legkedvesebb a Szépművészeti Múzeum decemberi túrája volt, amin az intézmény legszebb karácsonyi témájú képeinek varázslatos világával ismerkedtünk. Megtudhattuk, hogyan ihletett meg híres művészeket a születéstörténet, mi befolyásolta a bibliai szereplők és helyszínek ábrázolásmódját – meséli egy másfél éves kislány anyukája. Hozzáteszi, általában 10-15 szülő vagy szülőpár vesz részt a körülbelül 60 perces sétákon, amelyeken természetesen a babakocsi sem akadály.

A zene megszelídít

A Városliget egyik kis tisztását zeneszó lengi be, a halk gitármuzsikára lassacskán kisebb gyereksereg gyűlik a Pósa Lajos szobra mellett leterített hatalmas pokrócra. Az őket kísérő szülők is izgatottan várják, hogy elkezdődjön az előadás, amiben minden jelenlévőnek szerep jut majd. Hazay Annamária „Ancsa” tanító, óvónő, fejlesztőpedagógus még a Covid berobbanását követően határozta el, hogy a virtuális tér nyújtotta lehetőségeket kihasználva megpróbálja felrázni az egészségvédelmi intézkedések következtében négy fal közé rekedt családok egyhangú mindennapjait, ám a Mit énekelj otthon a lurkókkal? elnevezésű zenés foglalkozása népszerűségének köszönhetően idővel utat tört magának: ma már Budapest jó néhány művelődési házában, nyaranta pedig több parkjában is csatlakozni lehet hozzá.

Hazay Annamária azt vallja, a zene megszelídíti az embert, sok esetben a legjobb terápia, ezért alkalmazzák például 2014 óta a koraszülött-intenzívosztályon is.

– Egyszer összesodort a sors egy 27. hétre született, 450 grammos baba édes­anyjával. Súlyos traumát okozott számára a szülés, nem csoda, hogy nem kötődött a gyermekéhez. Megkérdeztem, énekelne-e velem a picinek, de teljesen elzárkózott előle. Miután a vele egy szobában lévő anyukával énekeltünk, szemét lesütve odajött hozzám, és azt mondta, a De jó a dió dalt ő is ismeri. Megengedte, hogy elénekeljem az inkubátorban fekvő kislányának. A monitoron már látszott, hogy emelkedik az oxigénszaturáció, és minél tovább énekeltünk, annál jobb lett a szívhang is. Az anyuka zokogott. Az orvosok megkérdezték, kivegyék-e a babáját. A következő pillanatban már az ölében ringatta, és onnantól kezdve mindennap a kezébe vette, dajkálta, énekelt neki – meséli a pedagógus.

– Mi történik, amikor éneklünk? Megváltozik az agyunk működése. A szervezetünk nem termel annyi kortizolt és adrenalint, ugyanakkor bekapcsol az oxitocin, a szerotonin, az endorfin és a dopamintermelés, ami a kötődéshez kell. Mindig azt javaslom a szülőknek, ne a gyereküknek énekeljenek, hanem maguknak. A gyerek tanulja meg, hogy az éneklés a mindennapjaink része: ha dúdolunk, könnyebben boldogunk, jobban megy minden.

Miközben interjúalanyunk mesél, a lurkók a gitárját nézegetik, fogdossák, merthogy a foglalkozásoknak ez is fontos célja: megismertetni a hangszereket a gyerekekkel. Hazay Annamária azt javasolja a szülőknek, csempésszenek az otthoni játékok közé egy furulyát. Nem baj, ha a gyerek kezdetben nem rendeltetésszerűen használja, idővel majd úgy fogja. A szakember az online térben egyébként továbbra is tart foglalkozásokat, sőt, ma már a felnőttek a gitártanfolyamára is jelentkezhetnek, hogy aztán az akkordokat és különböző pengetési technikákat elsajátítva megszínesítsék a népdalokat, mondókákat, így repítsék gyermeküket a zene varázslatos vilá­gába.