Komposzt, a fekete arany

Hosszú évszázadokon át a természettel összhangban élő falusi emberek pontosan tudták, amit a természettől kapnak, abból vissza is kell adniuk. Nem tudatos környezetvédőként, sokkal inkább a holisztikus szemléletből fakadó praktikus emberként gondolkoztak így: ha a háztartásban valami elromlott, nem kihajították, hanem más funkcióban igyekeztek hasznosítani, a tárgyakat megbecsülték, egy-egy rend ruha a következő generációkat is kiszolgálhatta. Ha pedig egy állat leöléséről döntöttek – a disznóvágás jó példa erre –, annak minden porcikáját hasznosították a fülétől a farkáig.

Mindezzel éles kontrasztban áll a modern társadalom szélsőségesen pazarló működése. A fogyasztás ésszerűtlen méreteket öltött, aminek egyik következményeként épphogy bele nem fulladunk a szemétbe. Nem csoda, hogy időről-időre felmerülnek olyan ötletek, gondolatok, amik a régi falusi háztartások működésének technikáiból merítenek, visszahozva valamit a régiek bölcsességéből. Ilyen például a zero waste, azaz a hulladékmentes háztartás gondolata, amit egyre többen próbálnak – körülményeikhez képest több kevesebb sikerrel – alkalmazni. Ebbe a gondolatkörbe illik a komposztálás is, ami a szerves háztartási hulladék eltüntetésére kínál praktikus alternatívát.

Csodás körforgás

A komposztálás nem más, mint biológiai folyamat: a szerves hulladék a mikroorganizmusok, a lebontó szervezetek és oxigén segítségével alakul át tápanyagban gazdag, humuszos anyaggá, magyarán korhadás megy végbe, szemben az oxigén nélküli közegben történő rothadással. A mikroorganizmusok munkáját azzal tudjuk a leginkább segíteni, ha figyelünk az arányokra, azaz a nedvesebb zöldhulladék mellé kerül a komposztba szárazabb anyag, ágak, gallyak, száraz levelek is. A bomlási folyamat legvégén mindenféle adalékanyagoktól mentes, természetes összetevőkben gazdag tápanyagot nyerünk, ami a kertünk nagy hasznára válik.

Ha jól végezzük a munkát, a háztartásunk hulladéktermelését is jelentősen vissza tudjuk fogni, annak körülbelül egyharmadától természetes úton szabadulhatunk meg. Érdemes tehát belevágni a kalandba. A házi komposztáláshoz szükségünk lesz egy komposztáló ládára, ezekből széles választék érhető el a kertészeti boltokban: választhatunk fából, műanyagból készült ládát, sőt akad dróthálós változat is.

Nekünk egy nagyobb, többrekeszes műanyag ládára esett a választásunk: a rekeszek lehetővé teszik, hogy a különböző stádiumú komposztot külön kezeljük. Fontos kritérium, hogy a hulladéktároló alulról legyen nyitott, tehát érintkezzen a földdel. Érdemes árnyékos, jól szellőző helyre tenni. A szerves hulladék gyűjtéséhez rendszeresítsünk a házon belül egy hulladékgyűjtő edényt, amit nyáron a szagok és a gyorsan beinduló bomlás miatt naponta érdemes kiüríteni. Megdöbbenve tapasztaljuk majd, hogy egyetlen nap alatt mennyi szerves hulladék gyűlik össze.

Aranyhármas

Persze nem kerülhet minden a komposztba: a konyhai zöldségek, gyümölcs hulladékok, lombhullató kertünk levelei – a diófa levele csak kiszáradás után használható fel –, a kora őszi kertrendezéskor levágott egynyáriak, friss fű, kezeletlen fahulladék, amit érdemes kisebb darabokra vágni –, natúr, tehát nem színezett papír, teafű, kávézacc, valamint tojáshéj igen.

Az állati eredetű anyagokat, mint a húst vagy csontot, ételmaradékokat tilos beletenni, többek közt azért, mert fertőzést indíthat el, illetve odavonzza az állatokat, például a patkányokat vagy a nyesteket –, de nem kerülhet a komposztba kezelt faanyag, színes papír, üveg, fém és persze műanyag sem. Arra is figyeljünk, hogy beteg, penészes, vagy fertőzött növényi részeket se dobjunk bele, ahogyan a férges gyümölcsöket, zöldségeket se, ugyanis fennáll a veszély, hogy a kártevők lárvái áttelelnek a hulladékkupacban, és tavasszal, abban a hitben, hogy jót teszünk a kiskertünknek, mi magunk terítjük szét azokat. Az agresszíven terjedő, már magokat érlelt gyomokat sem tanácsos a komposztba temetni, mert a magok a tápanyagdús közegben életre kaphatnak. Ezeket a kerti hulladékgyűjtő zsákba érdemes pakolni, amit elszállítanak a szemetesek.

Ha a komposztládánknak találtunk megfelelő helyet, kezdődhet a láda megtöltése a hulladékkal. Az aljára érdemes aprított fát, gallyakat szórni, a levegősebb réteg okán alulról is kap levegőt a komposzt, a következő rétegként pedig pakolhatjuk a gondosan gyűjtött szerves hulladékot. Arra érdemes ügyelni, hogy a zöld hulladék aránya (például frissen nyírt fű, gyümölcs és zöldséghulladék), azaz a nitrogéngazdag, nedves növényi részek, és a barna, szénben gazdag hulladék (például tű- és száraz levél, faforgács) három az egyhez arányban legyen a komposztban. Ha mindezt elvégeztük, takarjuk le a ládánkat. Egyebet nem kell tennünk, csak várnunk, hogy a lebontó baktériumok megkezdjék a feldolgozás hosszú és fáradságos munkáját. Körülbelül másfél hónap után érkezik el az első keverés ideje: az első bomlási folyamat végén forgassuk át a komposzthalmot – vasvillával, vagy komposztkeverővel –, amit körülbelül egy hónap után ismételjünk meg.

A jó komposzt alapja az aranyhármas, vagyis az oxigén, a tápanyag és a nedvesség triója. Ha nagyon tömött a hulladékkupac, a nemkívánatos baktériumok veszik át az uralmat, és a komposzt bűzt árasztva rothadni fog. Ha viszont nincs elég nedvesség, a jótékony mikroorganizmusok nem tudnak dolgozni, a bomlás pedig leáll. A lényeg tehát, hogy a komposztunk kellően nedves legyen, de ne tocsogjon a vízben – az alján ezért is fontos a vízelvezetés –, vagyis itt is a középutas megoldás a célravezető. Fontos tudni, hogy a bomlás hőtermelődéssel jár, így ne lepődjünk meg ha a hűvös időben gőzölögni látjuk a komposzthalmot.

A kertben lévő hulladék természetesen vonzza majd az állatokat, például a meztelencsigákat – ellenük csapdával védekezhetünk –, a rovarok pajorjait pedig rostálással kell a komposzt szétterítése előtt eltávolítani. A giliszták jelenléte jó hír, ők a leghasznosabb munkásai a komposzthalomnak.

Növénywellness

Ha nyár végén fogunk a munkához, következő tavasszal már lesz használható növényi trágyánk. A 6-8 hónapos folyamat végén nyers komposzt keletkezik, ám az érett komposztra egy évig várni kell: ez utóbbi sötét színű, az állaga morzsalékos, az illata pedig a friss földéhez hasonló. Az érett anyagnak nagy hasznát veszi majd a kertünk: a trágyázáskor a növények kényeztető wellness kezelésnek érzik majd a friss tápanyagot. A komposzttal kezelt föld javítja a talaj szerkezetét, és ahogyan a régiek mondták, zsírosabb, kövérebb lesz a termőföld, ráadásul annak vízmegtartó képességét is növeli. A palántázáskor áldani fogjuk magunkat ezért a csodás anyagért: a komposzt ugyanis ültetőközegként is aranyat ér.

A lakásban élőknek sem kell lemondaniuk a komposztálás lehetőségeiről. Léteznek már beltéri komposztálóedények is, például gilisztakomposzt, e lelkes komposztgyártó állatok közreműködésével. Kissé bizarrul hangzik, ám valójában teljesen biztonságos a működése: a giliszták a sötétet és a szerves hulladékot szeretik, biztosan nem fognak szétmászni a lakásban. Nyilván e beltéri komposzt használatára jobban oda kell figyelni, mint a kerti változatra, a hulladékgyűjtőben termelődő folyadékot például rendszeresen le kell csapolni, ám a végeredmény, ha kissé körülményesebb is, mégis kifizetődő: a komposztálás során létrejövő trágya gazdagíthatja a közösségi kertek földjét, használhatjuk szobanövények, balkonládában nevelt virágok vagy az erkélyen nevelt mini zöldségeskert jóllakatására is.