Köves gondok

A vesekövesség igen kellemetlen betegség: ha a kő távozik a szervezetből, heves fájdalmakat okozhat, míg ha nem tudunk a jelenlétéről, alattomos módon károsíthatja a vesét. Utánajártunk, mit tegyünk, ha kiderül, vesekő van a szervezetünkben.

Fotó: shutterstock.com

A vesekő kialakulása a népesség körülbelül 3-4 százalékát érinti. A kőképződésre való hajlam örökölhető, a fiatal felnőtt korosztályban, húsz- és negyvenéves kor között fordul elő a leggyakrabban, de a gyerekeknél is megjelenhet. A környezeti hatások éppúgy okolhatók kialakulásáért, mint az életmód és az egészségi állapot: a húgyúti fertőzésektől az elégtelen folyadékbevitelen át bizonyos örökletes betegségekig, a felszívódási zavarokig sok minden okozhatja.

Jóléti betegség

A vese páros szerv, az ágyéki gerinc két oldalán helyezkedik el, a hasüregben. Az egyik olyan szerv, amelynek funkciója a vér tisztítása, átszűrése: így azok az anyagok, amik a szervezet számára már nem szükségesek, részben a vizelettel távoznak. Ha a kiválasztás egyensúlya valamilyen okból felborul, a vizeletben apróbb kristályok jelennek meg, amik idővel kövecskévé állnak össze.

Ma már több mint huszonötféle vesekőtípust ismernek az orvosok, mindegyik más-más összetételű. A leggyakoribb a kalcium-oxalát kő, ami az esetek 75 százalékában fordul elő, hátterében az A- és a D-vitamin túlzott fogyasztása, öröklődő anyagcserezavar, mellékpajzsmirigy-túlműködés is állhat, míg a nagy mennyiségű C-vitamin-bevitel az oxalát túltermelődését okozhatja. A struvit kő magnézium-ammónium-foszfát összetételű, és húgyúti fertőzés eredményeként alakul ki. A húgysavkő főleg húsok lebomlásakor keletkezik, a köszvényben szenvedő betegeknél éppen ezért leginkább ez a kőtípus halmozódik fel. Érdekes, de egy embernél mindig ugyanaz a típusú kő alakul ki.

A vesehomok tulajdonképpen a vesekő kezdeti stádiuma, a kövek mérete így az aprócska, néhány milliméterestől az akár négy-öt centi nagyságúig is előfordulhat. A növekedés mértéke a vesekő összetételétől is függ: a leggyorsabb növekedést a struvit kő mutatja. Mivel a kövek apróbb állapotukban nem igazán okoznak tüneteket, tulajdonképpen probléma nélkül növekedhetnek a vesében, legtöbbször más irányú vizsgálatok, például hasi ultrahang fedezi fel a jelenlétüket: az ultrahangos orvosnak viszonylag könnyű dolga van, ugyanis a vesekő speciális hangárnyékot vet, így nehéz összekeverni más jellegű elváltozásokkal.

Érdekesség, hogy az eltérő éghajlatú földrajzi területeken a lakosságban a vesekőképződés eltérő módon jelentkezik: a melegebb égöv alatt élőknél nagyobb az esély a kőképződésre, aminek elsősorban a fokozott folyadékveszteség lehet az oka. Ugyanakkor az elmaradottabb területeken alacsonyabb a vesekövesek aránya: ez lehet amiatt is, hogy a vonatkozó vizsgálatok nem annyira alaposak, de okozhatja az is, hogy az elmaradottabb országokban élők rosszabbul táplálkoznak. Ezzel párhuzamosan a gazdagabb országokban nő a vesekövesek aránya, ami az említett okok fordítottja miatt is lehetséges: a jóléti társadalmakban az étrend-ki­egészítők, vitaminok fogyasztása is jóval gyakoribb. Márpedig ez utóbbi, ha csekély folyadékbevitellel párosul, okozhat vesekövességet.

Vesegörcs és kőzúzás

A vesekő sokáig nem okoz tünetet, ugyanakkor az időnként a hát középső tájékán, jobb- vagy baloldalt jelentkező tompa fájdalom, az ágyék felé kisugárzó, nyilalló fájdalom vagy az alhasi puffadás utalhat a jelenlétére. A visszatérő húgyúti fertőzések, a véres vizelet már erőteljesebben jelezheti a vesekő jelenlétét – ez utóbbi előfordulhat attól, hogy a veséből kiszabadult kő megkarcolja az uréter (húgyvezeték) nyálkahártyáját.

A vesekövek egy része távozik a vizelettel, ám előfordulhat, hogy némelyik kő szabálytalan formája miatt – lehet közöttük a sivatagi rózsára emlékeztető, egyenetlen felszínű képződmény – megakad vagy beékelődik a húgyvezeték szűkületeiben, és ezzel erőteljes fájdalmakat képes okozni. Az akut vesegörcsnél az erős fájdalomtól verejtékezik, hányhat is a beteg. Ilyenkor fontos a fokozott folyadékbevitel – hányás esetén a görcsoldó szereket és a vizet infúzióban pótolják –, hiszen segít a követ kimozdítani, kimosni a helyéről, ráadásul a húgyutakat is tágítja. A vesekő távozását a vizeletürítés közben szúró fájdalom jelezheti, és ahogyan a kő kikerül a szervezetből, a fájdalom egy csapásra megszűnik. Ha azonban a vesegörcs nagyon heves, vagy hosszabb ideig fennáll, érdemes orvoshoz fordulni, hiszen ha sokáig marad beékelődve a kő, elzárhatja a húgyutat, amivel vizeletpangást, egy idő után pedig veseelégtelenséget is okozhat.

Ha a vesekövességre fény derül, elővigyázatosságból érdemes magunknál tartani erős görcsoldót és fájdalomcsillapító szereket. De nem csak az akut vesegörcs ijesztő, problémát okozhatnak a veséhez tapadó, nyugalomban lévő kövek is, hiszen a vese üregrendszerében, a vesekelyhek falában egyre mélyebbre ágyazódhatnak, ami a vese károsodását is okozhatja. Ha a kő nagyobbacska, másfél-két centiméteres, ultrahangos kőzúzással is távozásra lehet bírni a szervezetből. Az erre a célra kifejlesztett speciális műszer a bőrön át apró lökéshullámokkal zúzza szét a vesekövet, a kőtörmelék pedig a következő hónapokban kiürül a vizelettel. Ez a módszer a kőtípusok 90 százalékában eredményesen használható.

A gyógynövények hatásosak

Ha tudomásunk van arról, hogy vesekő van a szervezetünkben, de egyelőre békés állapotban, érdemes minél több folyadékot fogyasztani, amolyan átöblítő kúrára pedig bevetni a gyógynövényekből készült teákat. Ezek összetevői között jó, ha szerepel nyírfalevél, amely meggátolja a kőképződést, illetve segít szétmorzsolni, feloldani a köveket, de hasznos összetevő még a boróka-tobozbogyó, amely epe- és vesekőoldó, vizelethajtó hatása régóta ismert, nagy mennyiségben azonban vigyázni kell vele, mert irritálhatja a vesét. A csalánlevél vértisztító- és gyulladáscsökkentő hatású, valamint vese- és hólyaghomok hajtására is ajánlott, míg az orvosi medveszőlő ugyancsak enyhe vizelethajtó és fertőtlenítő hatású szer.

A vesekövet érdemes kivizsgáltatni, vizeletvizsgálattal fényt deríteni az összetételére, hiszen a kő típusától függően lehet szükség diétára. A kalcium-oxalát köves betegeknek érdemes a tejtől, tejtermékektől tartózkodni, de az oxaláttartalmú ételek, a spenót, sóska, kakaó, dió, paradicsom is visszafogottabban fogyasztható, míg a húgysavkő esetén, ha nem is a vegetarianizmus a megoldás, érdemes jóval kevesebb húst és belsőséget fogyasztani. Amennyiben elégtelen a folyadékbevitel, magyarán keveset iszunk naponta – a kávé és az alkoholtartalmú italok vízhajtó hatásuk miatt szóba sem jöhetnek –, koncentráltabb lesz a vizelet, ugyancsak megnő az esélye a vesekőképződésnek. Az egészséges felnőttek számára napi két liter folyadék ajánlott, ám a veseköveseknek két és fél, három literrel is meg kellene inni naponta: a tiszta csapvíz a legtökéletesebb választás. Fogyasszunk minél több zöldséget és gyümölcsöt is, az A-vitamin és a béta-karotin véd a kőképződés ellen. És mint a legtöbb betegségnél, vagy a normálistól eltérő fizikai állapotnál, a mozgás itt is jótékony hatású: a futás, az ugrálás például segíthet a vesekövek kimozdításában.

Ha megszabadultunk a köveinktől, akkor sem dőlhetünk hátra, hiszen öt-hat év múltán újra számíthatunk a megjelenésükre – legalábbis a tapasztalatok ezt mutatják.