Kritikus vakcinák

Az oltásellenesség legújabb hulláma az angolszász országokból indult. Egy Andrew Wakefield nevű orvos tette közzé 1998-ban azt az elméletét, hogy a kanyaró, rubeola és mumpsz (MMR) elleni védőoltás felelős az autizmus kialakulásáért. Elméletét a tudóstársadalom megcáfolta, sőt az is kiderült, Wakefield meghamisította saját kutatási eredményeit, amiért még praktizálási engedélyét is vissza­vonták.

Megerősödött mozgalmak

A világhálónak köszönhetően a brit orvosnak mégis akadtak követői, főként az USA-ban, közülük a legbefolyásosabb egy Playboy-nyuszi, Jenny McCarthy volt, aki komoly pénzeket felemésztő oltásellenes kampányba kezdett 2007-ben. Főként az egymást követő kampányok számlájára írható, hogy a nyugati világban egyre erőteljesebben hallatják hangjukat az oltásellenes mozgalmak. Az európai gócpont az Egyesült Királyság lett, de a tízes évekre az eszme végigsöpört az uniós tagországokon is, amelyekben ugyanakkor ismét terjedni kezdtek olyan gyermekbetegségek, mint a kanyaró, a mumpsz, a rubeola, a szamárköhögés és – szerencsére alacsony betegszámmal – a gyermekbénulás.

A szamárköhögéses esetek száma elsősorban az Egyesült Államokban nőtt meg drámaian, a kanyaró először Angliában szedett áldozatokat, de ma már egyre-másra hallani híreket megbetegedésről az Európai Unió tagországaiból is. Legnagyobb port a tízes évek közepén lezajlott romániai járvány vert fel, ahol csak 2016-ban 64 kisgyerek halt meg, mert nem kapták meg a betegségtől védő vakcinát.

Pedig Európának vannak emlékei a hetvenes évekből is a gyermekbetegségek pusztító hatásáról. Angliában miután csökkent a szamárköhögés elleni átoltottság, öt év alatt mintegy százezer megbetegedést regisztráltak, közülük harminchatan meghaltak. Japánban és Svédországban az átoltottság zuhanása miatt rövid idő alatt megötszöröződött, több ezerre nőtt a megbetegedések száma, és többtucatnyian nem élték túl a szamárköhögéssel való találkozást. Ugyane tényező másutt is szedett áldozatokat. A Szovjetunió összeomlása utáni káoszban Oroszországban ütötte fel a fejét a torokgyík, azaz a diftéria. A kilencvenes évek közepén 50 ezerre nőtt a fertőzöttek száma, és ezerhétszázan haltak bele a kórba.

A megbetegedések és halálozások számának alakulása azt mutatja: ott jelenik meg járvány vagy járványközeli helyzet, ahol nagymértékben csökken a kisgyermekek átoltottsága, vagy éppen „elfelejtik” beadatni az emlékeztető vakcinát. Mindez azokra a régiókra jellemző, ahol szétzilálódik a közegészségügyi rendszer, vagy megnövekszik az ínség. A fejlett világban azonban hasonló eredménnyel jár, ha a közösségi fórumokon felerősödik az oltásellenesek hangja. Ez véleményeket nem szűrik ki a cenzorok, talán ez is része lett az úgynevezett progresszív ideológiának. Napjainkban a világon csak a Facebookon több mint 30 millió követőjük van az oltásellenes csoportoknak, a YouTube-on pedig több mint 17 millióan iratkoztak fel a hasonló csatornákra.

Ennek az erőszakos nyomulásnak is szerepe lehet abban, hogy a WHO adatai szerint Európában évente tízmillió újszülöttből 650 ezren nem kapják meg egyéves kor alatt a diftéria, a tetanusz és a szamárköhögés elleni vakcina mindhárom dózisát, noha ezzel a szülők nemcsak gyermekük egészségét, de járvány kialakulását is kockáztatják.

Magyarország a világelső

Nálunk szerencsére eddig nem tettek szert olyan befolyásra az oltásellenes csoportok, hogy megrendíthették volna a vakcinákba vetett közbizalmat. A családok elsöprő többsége nem utasítja vissza a gyerekek védettségét szolgáló oltásokat. Ebben persze szerepet játszhatnak a szigorú törvények is, hiszen hazánkban büntetik azokat a szülőket, akik nem adatják be gyermeküknek a kötelező védőoltásokat. Magyarországon attól sem kell tartani, hogy járványgócokká válnak például a legalsóbb néprétegek lakónegyedei, hiszen a jól kiépített védőnői hálózatnak, a védőnők áldozatos munkájának hála a legelesettebb családok is időben hozzájutnak az oltáshoz. Mindennek köszönhetően nálunk 99 százalékos az átoltottság, amivel világelsők vagyunk, a globális arány 89 százalék!

A kötelező vakcinákkal kapcsolatos közbizalmat tovább erősítette a koronavírus-járvány idején napvilágot látott hír, miszerint a BCG-oltás ad némi védelmet a SARS-CoV-2 vírussal szemben is. A BCG-oltás egyébként Európában mindössze öt országban tartozik a kötelezők közé: Magyarország mellett Bulgáriában, Csehországban, Lengyelországban és Szlovéniában. Az uniós tagállamok többségében egyébként nincsenek kötelezően beadandó vakcinák, a szülőkre és a gyermekorvosokra bízzák, élnek-e az oltóanyagok nyújtotta védettség lehetőségével.

Kötelező és választható

Magyarországon tizenkétféle fertőző megbetegedés ellen kapnak védőoltást a gyerekek mielőtt, elérnék a nagykorúságot (lásd táblázatunkat). Ezek között olyan rettegett betegségeket találunk, mint például a tbc, a tetanusz, a torokgyík, szamárköhögés, a kanyaró vagy éppen a gyermekbénulás. Vannak olyanok is, mint például a rubeola vagy bárányhimlő, ami gyerekeknél ugyan enyhe lefolyású, de már a fiatal felnőtteknél is komoly szövődményekkel járhatnak. Ettől megóvja őket az időben beadott vakcina.

Újonnan került a kötelező védőoltások közé a hepatitis B vírus elleni vakcina, a pneumococcus baktérium és a bárányhimlő elleni oltás. A méhnyakrákért felelős humán papillomavírus (HPV) elleni oltás ugyan nem tartozik e körbe, de a hetedikes lányok ingyen hozzájuthatnak, ha szüleik kérik. Szerencsére évről évre többen vannak, akik élnek a lehetőséggel.

Mindazonáltal egyre gyakrabban hallani, hogy a gyerekeinket túl sokat oltják, hiszen például Belgiumban mindössze egy kötelező oltást írnak elő a hatóságok, az uniós tagországok többségében pedig teljesen ismeretlen fogalom a kötelező oltás. Ám ezek a hangok többnyire laikusoktól származnak, a gyermekorvosok és a járványügyi szakemberek nemigen mondanak ilyesmit. Annál is kevésbé, mert a védőoltások és azok megerősítő változatai nemcsak a gyerekeket védik, életre szóló védelmet nyújtanak. Ezt pedig azok tudják értékelni a legjobban, akik felnőttkorban estek át valamilyen, kicsi korban banálisnak számító gyermekbetegségen, ám védettség híján hosszú hetekig nyomhatták az ágyat, kínzó tüneteik voltak, esetleg maradandó károsodást is kénytelenek voltak elszenvedni.