Meglepő igazság: Megváltoztathatja a személyiségét

Sokan hiszik, hogy a személyiség megváltoztathatatlan – hogy bizonyos jellemvonásokkal „ilyen vagyok, kész”. De a modern pszichológia egy egészen más képet mutat. A kutatások egyre inkább azt támasztják alá: a személyiség igenis alakítható, méghozzá tudatos gyakorlással.

Ha valaki úgy érzi, hogy túlságosan visszahúzódó, impulzív, túl sokat agyal, vagy elkerüli a konfliktusokat – az nem feltétlenül „rendezetlen” vagy „hibás”. Ezek csupán jellemvonások, amelyek egy skálán helyezkednek el, nem pedig merev kategóriákban.

Hol húzódik a határ?

A személyiségzavarokról szóló szakmai konferenciákon egyre gyakrabban merül fel az alapkérdés: hol végződik az „egyedi személyiség”, és hol kezdődik a „zavar”? Mindenkinek vannak nehéz tulajdonságai, viselkedési mintái, amelyek időnként problémát okoznak – mégsem beszélünk mindenkinél zavarról.

A kategóriák (pl. introvertált vs. extrovertált) sokkal inkább fokozatok, mintsem kizárólagos állapotok. Valaki lehet energikus, de nem harsány; lehet visszahúzódó, de társaságkedvelő bizonyos helyzetekben. És ami egyes helyzetekben előny, máskor akadály. A cél tehát nem az, hogy „megfelelő” személyiséget szerezzünk, hanem hogy a saját céljainkhoz illő tulajdonságokat fejlesszünk.

Nem kell együtt élnie vele

Ha valaki frusztrált amiatt, hogy késlekedik, kerüli a konfliktusokat, vagy túlságosan érzékeny – az még nem személyiségzavar. Nem érdemes azonnal címkézni magunkat: „neurotikus vagyok?”, „bipoláris vagyok?”, „elrontott vagyok?”

A hasznosabb kérdés inkább ez: „Segít vagy hátráltat ez a tulajdonság a céljaim elérésében, az emberi kapcsolataimban?” Ha a válasz az, hogy hátráltat, akkor lehet rajta változtatni – még akkor is, ha korábban azt gondolta, hogy ez lehetetlen.

A személyiség igenis képes változni

Évtizedekig úgy hittük, hogy a személyiség egy állandó struktúra. A különféle személyiségtesztek – például munkahelyi értékelések során – gyakran egy „típusba” sorolnak, majd azt javasolják, hogy maradjon is azon a pályán, ahol ez a típus érvényesülhet.

De mi van, ha valakinek remek ötletei vannak, de nem tartja magát vezető alkatnak? Vagy ha vállalkozna, de szervezetlennek gondolja magát? Esetleg személyiségzavart diagnosztizáltak nála?

A modern pszichológia szerint mindez nem zárja ki a fejlődést.

A legújabb kutatások szerint – például a volicionális személyiségváltozás területén – a személyiség szándékosan, tudatos gyakorlással is fejleszthető. Egyes résztvevők néhány hónapos kognitív-viselkedésterápiás stratégiákkal olyan eredményeket értek el, amilyenek természetes úton évtizedek alatt sem jöttek volna.

A gyógyulás lehetséges

A kutatások azt is igazolták, hogy a személyiségzavarokból is van kiút. Megfelelő támogatással az érzelmi reakciók, viselkedésminták és kapcsolati készségek idővel adaptívabbá válnak. A „rendezetlenség” nem végzet – hanem egy pillanatnyi állapot, amin dolgozni lehet.

Nem egy doboz, hanem egy kiindulópont

A pszichológusok egyre inkább nem végleges „típusként”, hanem fejlődési alapként tekintenek a személyiségre. Nem doboz, amibe bezárják, hanem egy élő, változó rendszer, amit érteni és alakítani lehet.

A címkék – mint az „introvertált”, „szorongó” vagy „borderline” – nem ítéletek, hanem eszközök, amelyek segítenek megérteni a mintákat. Ezek a minták pedig finomíthatók, alakíthatók, fejlődésbe fordíthatók.

A személyiség nem az, ami Ön „valójában”, hanem az, amivel éppen dolgozik.