Ha már minden kipróbáltak, teáztak, inhaláltak, izzadtak, öblögettek, C-vitaminnal turbózták magukat, s mégsem múlik a láz, a fájdalom, vagyis a vírusok kerekednek felül, nincs más választás, jön az antibiotikum, aminek szedésével (de a felírásával is) óvatosan kell bánni, hiszen túlzott használata nemcsak szükségtelen mellékhatásoknak teszi ki a betegeket, de növeli a veszélyes antibiotikum-ellenálló általános kórokozók kifejlődését is. Az antibiotikumok a világon a leggyakrabban felírt gyógyszerek.

Eredetileg csak azokat a vegyületeket nevezték antibiotikumoknak, melyeket valamilyen élőlény, gomba, baktérium termelt, míg a mesterségesen előállított szereket kemoterapeutikumokként említették. Ma már azonban minden baktériumellenes gyógyszert antibiotikumnak neveznek. Szedésük szabályaival sokan nincsenek tisztában, ezért az Országos Alapellátási Intézet Antibiotikum Aranyszabályok elnevezéssel felvilágosító kampányt indított útjára, amely három egyszerű lépésben, mindenki számára érthetően foglalja össze a a legfontosabb tudnivalókat.

Az első, s talán a legfontosabb szabály az, hogy csak az orvos által receptre felírt antibiotikumot szedjük. A megfázás, torokgyulladás és egyéb légúti fertőzések oka többségében vírus, és mint olyat, nem lehet hatásosan kezelni antibiotikummal. (Az Európai Unióban a légúti fertőzések miatt írják fel az antibiotikumok hatvan százalékát, a betegek mintegy huszonöt százaléka ilyen tünetekkel fordul orvoshoz.)

Az influenzavírus okozta fertőzés esetén az orvosi javaslat nélkül bevett antibiotikum a vírust nem pusztítja el, viszont az antibiotikumra érzékeny baktériumok elhalnak, és helyüket a gyakran sokkal veszélyesebb, a velük szemben ellenálló baktériumtörzsek foglalják el, így az influenza súlyos szövődményeit az antibiotikum szedése elősegítheti.

Általános szabályként jegyezzük meg azt is, hogy megmaradt gyógyszert soha, semmilyen esetben sem szabad bevenni, még akkor sem, ha esetleg a jelentkező tünetek megegyeznek azzal, amit korábban észleltünk.

A második aranyszabály az, hogy mindig szedjük be az előírt mennyiséget, még akkor is, ha néhány nap után jobban érezzük magunkat. A nem megfelelő mennyiségben szedett antibiotikum ugyanis a rezisztens baktériumok elszaporodását segíti elő, és így a betegség nem hogy nem gyógyul, de még súlyosbodhat is.

Az antibiotikumok a szervezetben rövid idő alatt hatástalanná válnak, vagy hamar kiürülnek, ezért szükséges meghatározott időben és a pontosan előírt adagban bevenni őket. A nem kellő ideig tartó gyógyszerszedés oka lehet a betegség kiújulásának, mert a teljes gyógyulás a tünetek javulásától független dolog. Indokolt esetben, a hatásos kezelés érdekében tanácsos meghatározni a baktérium antibiotikummal szembeni érzékenységét.

Ilyenkor a több helyről levett váladékmintából kitenyésztik a kórokozókat, azután különböző antibiotikumot tartalmazó táptalajra teszik. Amelyik táptalajon nem látnak további szaporodást, az az antibiotikum használ az adott baktérium ellen, és valószínűleg a beteg szervezetben is elpusztítja majd a kórokozót. Az ilyen vizsgálat után végzett kezelést nevezzük célzott antibiotikumterápiának.

Sürgős esetben, tapasztalati alapon a legmegfelelőbbnek ítélt antibiotikummal kezdik meg a kezelést, és esetleg az érzékenység eredményének megfelelően a későbbiekben módosítják azt.

A harmadik aranyszabály, hogy az antibiotikumhoz mindig szedjünk probiotikumot is. A korszerű komplex antibiotikus kezelés nemcsak a betegség legyőzésére, hanem a szervezet gyors regenerálására is kiterjed, hiszen az antibiotikumok mérséklik a bélflóra működését, ami a betegség utáni regenerálós elhúzódásához vezethet.

A probiotikumok jótékony hatású baktériumok, javítják a bélflóra működését, elősegítik a problémamentes emésztést, erősítik az immunrendszert és segítik a vitaminhiány megszűnését.

Az antibiotikumok kutatása a mai napig folyik, mert a baktériumok, amik ellen a mai antibiotikumok hatásosak, sajnos egy idő után átalakulnak és ellenállóvá, vagyis rezisztenssé válnak. A szulfonamid és penicillin típusú antibiotikumok mellett megjelentek az aminoglikozidok, a cefalosporinok, a kinolonok és a makrolid típusú készítmények.

Az újabb, szélesebb hatásspektrumú antibiotikumokat az orvosok nagyon várják, míg a baktériumok lassan, de biztosan rezisztenssé válnak, a megjelenő új készítmények száma viszont ezzel párhuzamosan csökken. Amíg 1930 és 1970 között az antibiotikumok tucatnyi új családja jelent meg, azóta mindössze két csoport jelent meg a piacon.

A közvélemény keveset tud az antibiotikum-rezisztenciának az egyénre, az egészségügyi ellátásra és a társadalomra gyakorolt gazdasági hatásairól, feltehetően ezzel is magyarázható a szakma és a fogyasztók részéről megnyilvánuló közöny.

Az antibiotikumok alkalmazásának másik, a rezisztencia kifejlődésén kívüli veszélye, hogy néhányan túlérzékenyek a gyógyszerekre, ami súlyos allergiás tünetekben nyilvánulhat meg, ezért is fontos már újszülött kortól feljegyezni a különböző antibiotikumok tekintetében a nemkívánatos hatásokat, hiszen az allergiás reakciók extrém esetben akár halálhoz is vezethetnek.

R. Papp Ágnes