Mi történik, ha a változókori tünetek nem változnak?
A menopauza, vagyis a változókor egy természetes életszakasz minden nő életében. A köztudatban leginkább a hőhullámok, az alvászavarok és a hangulatingadozások jutnak eszünkbe, azonban a nők jelentős részét ennél sokkal súlyosabb, az életminőséget rontó tünetek is érintik, amelyekről keveset beszélünk, pedig nem kéne tabunak tekinteni őket. A tünetek együttesét a szakemberek ma már a „genitourinális szindróma” (GSM) gyűjtőfogalmával írják le, amely magában foglalja a nemi szervek, a húgyúti rendszer és a szexuális funkciók területén jelentkező panaszokat. A kutatási adatok szerint a változókorba lépő nők mintegy 27-84 százalékát érinti ez az állapot, a posztmenopauzában lévő nők 40 százaléka pedig a szexuális együttlétek alatt érzett fájdalmakról számol be.
A GSM hátterében a szervezet ösztrogénszintjének drasztikus csökkenése áll, amely hormonális és anatómiai változásokat okoz a húgy- és ivarszervi traktusban. Az ösztrogén jelentős szerepet játszik a hüvelyi szövetek, a húgyhólyag és a húgycső egészségének fenntartásában, mivel ezek a területek nagy mennyiségű ösztrogénreceptorral rendelkeznek.
Az ösztrogénhiány hatására a hüvelyhám elvékonyodik, a szövetek veszítenek rugalmasságukból és nedvességtartalmukból. A kollagén- és elasztinrostok degenerációja miatt a hüvely fala elgyengül, a véráramlás csökken, ami a hüvely természetes nedvességének elvesztéséhez és a szövetek sérülékenységéhez vezet. Ez a folyamat megváltoztatja a hüvely mikrobiomját is, a pH-érték megnő, ami kedvezőtlen a jótékony hatású laktobacillusok számára, és hozzájárul a fertőzések kialakulásához.
A leggyakoribb és a legsúlyosabb tünetek a hüvelyszárazság, a viszketés, az irritáció és a fájdalmas együttlét.
A nők mintegy 90 százaléka számol be a nedvességtermelés csökkenéséről, ami nagymértékben rontja a szexuális életet, de a súlyos fájdalom és a szex utáni vérzés is gyakori panasz.
A hüvelyi panaszok mellett a szindróma a húgyúti rendszert is érinti. A húgycső és a hólyag is elvékonyodik és gyengül, ami gyakori vizelési ingert, fájdalmas vizelést és visszatérő húgyúti fertőzéseket okozhat. A tünetek a húgycső prolapszusához is vezethetnek.
A GSM-mel járó tünetek nemcsak a szexuális életre és a testre vannak hatással, hanem a nők lelkiállapotát, önbecsülését és párkapcsolatát is jelentősen befolyásolják.
A nők sokszor szégyenérzetből, vagy azért, mert úgy gondolják, a tünetek a változókor elkerülhetetlen velejárói, nem mernek segítséget kérni. Ez a tévhit azonban súlyos probléma, mivel a GSM egy krónikus, progresszív állapot, ami az idő előrehaladtával csak romlik, ha nem kezelik.
A panaszok felismerése és a diagnózis felállítása kulcsfontosságú.
Bár a legfőbb tünetek a hüvelyszárazság, a fájdalmas együttlét, és a húgyúti panaszok, a diagnózis felállításához gyakran alapos anamnézis és fizikális vizsgálat szükséges.
Szerencsére a probléma kezelhető, és a nők életminősége javítható.
A kezelési lehetőségek között szerepelnek a helyi ösztrogénterápiák, a hüvelyi hidratáló krémek és síkosítók, valamint a nem hormonális terápiák. Életmódbeli változtatások, mint a dohányzás elhagyása és a testsúlykontroll is segíthetnek a tünetek enyhítésében.
Fontos, hogy a nők tisztában legyenek azzal, hogy a GSM egy valós, orvosilag kezelhető állapot, és nem kell némán szenvedniük annak hatásaitól. A témáról való nyílt kommunikáció és a megfelelő kezelés felkutatása elengedhetetlen a nők életminőségének javításához.
Több, a témával foglalkozó tanulmány alapján egyértelmű, hogy ha a nők orvoshoz fordulnak és a megfelelő terápiát alkalmaznak, az jelentősen enyhítheti a tüneteket, és visszaadhatja a nők magabiztosságát. Az ösztrogénhiány okozta változások visszafordíthatók, és az érintettek visszakaphatják a szexuális és intim egészségük feletti kontrollt.
