Miért érezzük úgy, hogy az orvosokat nem érdekli a beteg?
A modern egészségügyi rendszer és a páciens–orvos kapcsolat törése.
Sok páciens érzi úgy, hogy orvosa nem törődik vele – annak ellenére, hogy ez gyakran nem a személyes hozzáállás hiányát, hanem a rendszer hibáit tükrözi. A mai egészségügyben az időhiány, az adminisztratív terhek és a vállalati elvárások sokszor lehetetlenné teszik, hogy az orvosok valóban úgy gyógyítsanak, ahogyan szeretnének – vagy ahogyan a páciensek megérdemelnék.
Amikor a figyelem hiánya mögött rendszerhiba áll
Egy amerikai háziorvos például arról számol be, hogy új betegeinek gyakori indoka a váltásra ez: „az előző orvosom nem törődött velem”. A tapasztalatok alapján azonban nem az együttérzés hiánya a fő probléma, hanem az, hogy az orvosok sokszor nem tudják kifejezni a törődést, mert nincs rá idejük.
Sok egészségügyi rendszer ma úgy van felépítve, hogy az orvosoknak naponta 18–30 beteget kell ellátniuk, jellemzően 10–20 perces időkeretben. Ez idő alatt el kell végezniük a teljes betegvizsgálatot, dokumentálniuk kell az esetet, gyógyszert kell felírniuk, és vissza kell hívniuk más pácienseket.
Az adminisztráció súlya és az orvosok kiégése
A dokumentációk, beutalók, gyógyszerfelírások, előzetes engedélyezések, biztosítói ügyintézések – mindezek sokszor a munkaidőn túl, esténként és hétvégén történnek meg. Egy tanulmány szerint, ha egy háziorvos valóban a protokolloknak megfelelően akarna minden betegének teljes körű ellátást nyújtani, naponta 26,7 órára lenne szüksége – ez fizikailag lehetetlen.
Az orvosoknak tehát nemcsak gyógyítaniuk kellene, hanem adminisztratív dolgozóként is működniük. Ez mindkét oldalon – orvosnál és betegnél is – frusztrációt szül.
A vállalati egészségügy fogságában
2022-re az amerikai orvosok több mint 73%-a vállalati alkalmazott lett, szemben a 2012-es 25%-kal. A cégek termelékenységi mutatókat követelnek meg, a bért a páciensszámhoz kötik, így az orvosok folyamatos teljesítménykényszer alatt dolgoznak. Magánpraxisban is nehéz a helyzet: kevesebb beteg fogadása sokszor azt jelenti, hogy nem lehet fenntartani a rendelőt vagy fizetni a személyzetet.
A rendszer emellett jelentős adósságot is ró az orvosokra: sok frissen végzett szakember akár 480 000 dollárnál is több hallgatói hitellel kezdi meg a pályáját, így az anyagi kockázatvállalás (például egy önálló praxis indítása) szinte lehetetlen.
Amit a páciensek nem látnak – és amit mégis éreznek
A betegek gyakran úgy érzik: az orvos nem hallgatja meg őket, nem figyel rájuk, siet. Ez viszont nem az orvos személyes hibája, hanem egy rendszer következménye, amely nem hagy időt az emberi kapcsolódásra. Az orvosok többsége azért választja ezt a hivatást, mert segíteni szeretne – mégis egy olyan környezetbe kerül, ahol a gyógyítás helyett az adminisztráció dominál.
A megoldás: visszaadni az orvosnak az időt
Ha valóban jobb egészségügyet szeretnénk – alacsonyabb költségekkel és elégedettebb betegekkel –, az alapellátásba és az orvosi autonómiába kellene fektetni. Csökkenteni kellene az adminisztrációt, és kiiktatni azokat a közvetítő szereplőket (például biztosítói bürokráciákat), amelyek nem járulnak hozzá az ellátás minőségéhez.
Az emberek nem „csak egy receptet” vagy „egy vizsgálati időpontot” szeretnének – hanem azt, hogy az orvos valóban jelen legyen, figyeljen, törődjön velük. Ehhez viszont idő és támogatás kell. És ez nemcsak a betegek érdeke – hanem az orvosoké is.
