Miért nem randiznak a fiatalok?
A legújabb kutatások aggasztó képet festenek a fiatalok párkapcsolati szokásairól. Az úgynevezett Z-generáció (a mai tizen- és huszonévesek) tagjai egyre kevesebbet randiznak, és gyakran el sem jutnak a klasszikus párkapcsolati szakaszokig. A Vox online portál cikke szerint a tinédzserek ma már nem párkapcsolatokról (relationship), hanem úgynevezett „situationship”-ekről beszélnek: ezek érzelmileg intenzív, ám meg nem határozott párkapcsolati státuszt jelentő, többnyire az online térben zajló viszonyok, amelyek nem jutnak el a kimondott elköteleződésig.
A riportban megszólaló fiatalok – köztük egy 16 és egy 18 éves lány – arról számolnak be, hogy bár vágynak az érzelmi kötődésre, az ismerkedés legtöbbször megreked a „beszélgetős fázisban”. Ezek a kapcsolatok jellemzően kizárólag Snapchat-üzeneteken keresztül zajlanak, és ritkán végződnek személyes találkozással.
A fiatalok tudatosan kerülik a valóságos interakciókat – nemcsak a testi intimitástól, hanem az érzelmi tisztázástól és lezárástól is visszariadnak.
A helyzetet súlyosbítja az állandó képernyőhasználat, a közösségi média torzító hatása, a romló mentális egészségi állapot, valamint a koronavírus-járvány okozta elszigetelődés.
A Pew Research Center 2022-es adatai is ezt a folyamatot támasztják alá: a tizenévesek 48 százaléka „szinte állandóan online” van – 2014-ben ez az arány még csupán 24 százalék volt. A lapnak nyilatkozó, 16 éves Emily úgy fogalmaz: „Az interneten minden sokkal biztonságosabb, mint élőben. Ott legalább tudom kontrollálni a helyzetet”. A 17 éves Curtis hasonló tapasztalatokról számol be. Mint mondja, a járvány évei alatt szinte „beleégett” a kockázatkerülés:
„Évekig be voltunk zárva a szobánkba, a képernyő előtt ültünk. Akkoriban egy animés TikTok-profilkép vagy egy Instagram-komment volt a maximum, amivel az érzéseinket ki tudtuk fejezni”.
A fiatal férfiak számára a helyzet különösen nehéz. Daniel A. Cox, az American Enterprise Institute kutatóintézet igazgatója szerint a fiúk jellemzően kevésbé jól fejezik ki az érzelmeiket, és nagyobb társadalmi kockázatot vállalnak, amikor személyes kötődést próbálnak kialakítani. Kutatások szerint a köreikben erősebb a sebezhetővé válástól való félelem, ami gyakran kapcsolatkerüléshez vezet.
Curtis saját története is ezt példázza. Egy lassan kialakuló, érzelmekben gazdag kapcsolatról számol be, amely üzeneteken, FaceTime-hívásokon és közös zenehallgatáson keresztül bontakozott ki – ám lépett ki az internet világából, mígnem aztán egyszer csak vége nem szakadt.
Az online világban egyszerű a szakítás – elég letiltani valakit, vagy egyszerűen nem válaszolni –, de ezzel együtt el is marad az érzelmi feldolgozás lehetősége.
A járvány következményei tovább súlyosbították a helyzetet. Sok fiatalnak esélye sem volt kipróbálni a hagyományos ismerkedési formákat. A Hinge nevű társkereső alkalmazás 2023-as felmérése szerint a Z-generációs felhasználók 56 százaléka azért nem kezdeményez, mert fél az elutasítástól. Curtis így fogalmaz: „Ha már egyszer megpróbáltam, és nem sikerült, miért próbáljam újra?”.
Szakértők szerint ugyanakkor fontos látni, hogy a romantikus és szexuális kapcsolatok visszaszorulása nem feltétlenül jelent teljes érzelmi elszigetelődést. A baráti közösségek szerepe megnőtt, és ezek továbbra is képesek érzelmi támaszt nyújtani a fiataloknak. Ugyanakkor kérdéses,
meddig tartható fenn az egészséges önállóság, a sebezhetőség felvállalása és az empatikus kapcsolódás egy olyan környezetben, ahol az érzelmek kifejezésére egyre inkább csak digitális eszközök állnak rendelkezésre.
A Z-generáció egy új típusú párkapcsolati rendszert alakít ki: kevesebb benne a klasszikus randevú, több a „csak beszélgetünk” fázis, és sokkal nagyobb az érzelmi bizonytalanság. Az érzelmek kimondása és megélése helyett egyre inkább a visszahúzódás válik az alapvető normává – ezzel pedig fokozatosan háttérbe szorul a valódi kötődés lehetősége is. Ez a folyamat nemcsak egyéni szinten jelent kihívást, hanem hosszú távon a társadalom kapcsolati szerkezetét is gyengítheti.
(forrás)
