– Miben áll a máj szerepe pontosan?

– A máj egy olyan szerv, amely az agy után a legtöbb élettani funkciót látja el, több százat. A májban zajlanak például a fehérje-, a zsír- és a szénhidrát-metabolizmus fontos lépései, sőt, nagy részben a teljes anyagcsere szabályozása is. Itt történik számos ásványi anyag és vitamin raktározása, például az A-vitaminé, a B12-é, ez utóbbi egy különösen fontos, az anyagcserében főszerepet játszó vitamin. De itt van a raktára a D-vitaminnak is, amiből a máj képes több hónapra elegendő mennyiséget elraktározni. A máj felel a zsírháztartásért, eldönti, mi történjen a szervezetünkbe kerülő zsírral: elégesse vagy küldje a zsírszövetekbe, és éppen így irányítja a glükózanyagcserét is, dönt arról, hogy elégesse a glükózt, vagy tegye raktárba. Az aminosav-anyagcsere zöme is itt történik, sőt, számos hormon lebontása is, amin keresztül a máj beleszól a hormonháztartásba. A máj manapság egyre inkább ismert és fontos feladata, hogy a szervezet számára idegen, nem hasznosítható anyagokat, a mérgeket eltakarítsa a szervezetből: oldhatóvá tegye, elroncsolja, oxidációval és különböző kémiai fogásokkal módosítsa őket. Tehát az anyagcsere szempontjából központi szervről van szó, amelynek kulcsfontosságú szerep jut a méregtelenítésben is.

– A máj a szervezet véderőműveként működik: a fontos dolgokat elraktározza, a káros anyagokat pedig eltávolítja?

– Igen, mondhatjuk így is. Mikor az ember harmincezer évvel ezelőtt a természetben élt, a májnak még viszonylag egyszerű dolga volt: ettünk gyümölcsöket, magvakat, húsokat, amelyekből kevés méregszerű anyag jutott a szervezetünkbe, így kevés toxikus anyaggal kellett a májnak foglalkoznia. Ma ez már nem így van. Talán ez problémáink egyik oka: a túl sok idegen, így vagy úgy káros anyag.

– Ilyenek számítanak például az élelmiszer-adalékanyagok vagy a gyógyszerek. Mi történik ilyenkor a sejtek szintjén?

– A máj ilyenkor a szervezet szempontjából roppant költséges és veszélyes dolgot kénytelen végezni, a méregtelenítést. Ugyanis az az enzimrendszer, amely a májban elsősorban felelős a mérgek eltávolításáért, a hatékony működés érdekében kénytelen egy durva megoldáshoz folyamodni: szabadgyököket gyárt. A szabadgyökök rendkívül agresszívak, mindenféle molekulákat képesek átalakítani, elroncsolni. Ez jó abból a szempontból, hogy bármilyen legyen az a toxikus molekula, a máj jó eséllyel elbánik vele. Rossz abból a szempontból, hogy a szabadgyökök a saját, jó molekuláinkat is megtámadják: például a fehérjéinket, a DNS-ünket, a membránjainkat. Ha beveszünk egy gyógyszert, a máj azonnal méregtelenítésbe kezd, hiszen az adott gyógyszert mint mérget ismeri fel. Számos olyan gyógyszer ismert, mely abban a formában, ahogyan bevesszük, nem hat, miután azonban a máj átalakította, hatékonnyá válik. Sajnos, az ellenkezőjére is van példa: megeszünk valamit, ami nem toxikus, de miután a máj dolgozott rajta, azzá válik. Éppen ezért lenne célszerű a máj méregtelenítő funkcióját minél kevésbé igénybe venni, ez ma már nem könnyű feladat, köszönet civilizált világunknak. Gyógyszereket csak akkor kellene szednünk, ha valóban szükségünk van rájuk. A máj túlterhelése ugyanis – ami gyógyszerekkel igaz, csak ritkán fordul elő, de alkohollal már jóval gyakrabban –, a máj különböző kóros elváltozásához vezethet: megnagyobbodáshoz, később pedig akár májcirózishoz, rákosodáshoz is.

– A máj elroncsolja, átalakítja a mérgeket. Mit történik az elroncsolt vegyületekkel?

– Jó esetben a vesén, illetve a bélrendszeren keresztül kiválasztódnak. Újabb vizsgálatok szerint azonban szerencsétlen módon számos mérget akkumulálunk. Egy angliai és egy amerikai vizsgálat szerint a vérplazmánkban több száz szervezetidegen molekula jelenléte mutatható ki. Sőt, ami még aggasztóbb, hogy a gyermekek esetében ez a szám több ezer.

– Milyen anyagok akkumulálódhatnak a szervezetben?

– Például azok, amiket a kozmetikai ipar, és az élelmiszeripar vetet, etet meg velünk. Döbbenetes adatokat közölt nemrégiben a Journal of Applied Toxicology: egy angliai vizsgálat során női melldaganatból származó szövetmintákat vizsgáltak, összevetetve azokat nem rákos szövetből származó biopsziamintákkal. Kiderült, hogy a rákos biopsziaminták 99,2 százalékában megtalálható volt valamilyen parabénszármazék. A parabének a kozmetikai ipar egyik kedvelt segédanyagai. Aztán ott vannak a nehézfémek. Tíz éve folyó vita Amerikában például az amalgám fogtömés veszélyessége. Az amalgámban higany van, mely egy rendkívül mérgező nehézfém, a felezési ideje tizennyolc év, tehát nagyon lassan ürül a szervezetből. Elég csak fél órát sétálnunk a belvárosban vagy elszívni egy doboz cigarettát, és enyhén kadmiummérgezettek leszünk, ami majdnem olyan veszélyes, mint higanymérgezettnek lenni. Emeli a vérnyomást és rizikófaktor bizonyos rákféleségeket tekintve. Mostanában derült ki, hogy egy átlátszó, üveghatású műanyagból, amiből például cumisüvegeket készítenek, szintén egy mérgező anyag, a biszfenol-A (BPA) oldódik ki.

– Létezik olyan anyag, amely hatásos a szervezetbe került nehézfémek kitakarítására?

– Szervezetünknek van egy enzimatikus rendszere, mely eltünteti a nehézfémeket. A baj csak az, hogy lassan teszi. A másik gond, hogy sok emberben ez a gépezet nem működik jól, a természet nem arra találta ki ugyanis, hogy ilyen mennyiségű nehézfémmel kelljen megbirkóznia, és hogy naponta sokkoljuk szervezetünket különböző belélegzett vagy elfogyasztott nehézfémmel. De kérdésére válaszolva, valóban van egy kiváló anyag, a huminsav, melynek a legjobb, gyakorlatilag élelmiszer-minőségű változata Magyarországon termelhető ki. Lininből vonható ki, amit nagy tisztaságban Keszthely mellett lehet bányászni. Sőt, egy magyar módszer létezik arra, hogy ezt a huminsavat tetszőleges mértékben tovább tisztítsuk. A huminsavat mint egy kedvező élettani hatással bíró anyagot egy magyar agronómus fedezte fel még a hatvanas években. Később, mikor kísérletekkel bizonyították, hogy az állatok szervezetéből kitakarítja például a radioaktív stronciumot, titkos hadianyaggá nyilvánították, és csak a kilencvenes években lehetett vele újra foglalkozni. Ennél jobb anyag jelenlegi ismereteink szerint nehézfém méregtelenítésre nem létezik.

– És májvédő anyagot, vitamint ismerünk?

– Van egy szilimarin nevű anyag, amit máriatövisből izolálnak. A népi gyógyászatban bevett gyakorlat volt az alkalmazása az alkoholos mérgezéseknél. Ugyan nincs róla elegendő adat, de néhány vizsgálat azt mutatja, hogy lehet májvédő hatása, úgy tűnik, májkárosodás esetén sikerrel alkalmazható. Olyan, hogy májvédő vitamin azonban nem létezik.

– Nagyon divatosak a legkülönbözőbb méregtelenítő kúrák. Ezek mennyire lehetnek hatásosak, hogy megszabaduljunk a szervezetünkben felhalmozódott káros anyagoktól?

– A léböjtön kívül nincs hatásos kúra. Ennek lényege, hogy sok folyadékot vigyünk be, és persze szükség szerint vitaminokat. Ez lenne az igazi méregtelenítés, amikor a májat valóban pihentetni lehet. A böjt mint ősi szokás, nem csacskaság.

– Otthon hogyan fogjunk hozzá egy tisztítókúrához?

– Elsősorban ne vegyünk magunkhoz semmiféle szervezetidegen anyagot, ami vonatkozik a gyógyszerekre is, de nyilván ezt azok tehetik csak meg, akik nem szorulnak gyógyszeres kezelésre. Mindenesetre a méregtelenítés alatt fűszer-, zsír- és olajmentesen táplálkozzunk. Alkoholt ne fogyasszunk. A bőséges folyadékbevitel azonban nagyon fontos. Jó méregtelenítő megoldás a vízoldékony rostok fogyasztása, ezek ugyanis lassan végigvonulva a bélrendszeren a mérgeket, idegen anyagokat mint egy szivacs letörlik a bélfalról, sőt, meg is kötik azokat, így csökkentve felszívódásukat. Úgy tűnik, körülbelül tízszer annyi rostot kellene ennünk naponta, mint amennyit általában fogyasztunk. Egyébként épp a huminsavról mutatták ki egy németországi egyetemen, hogy nemcsak a nehézfémek, de számos más méreg eltávolítását is segíti, e szempontból úgy működik, mint egy szuperrost. A fent elmondottak miatt pedig okos lenne kellő mennyiségű szabadgyökfogó antioxidánst juttatni a szervezetbe: C-vitamint, növényi flavonoidokat, polifenolokat.

Szentei Anna