Mitől lesz egészséges egy párkapcsolat? Íme a recept!
Egy amerikai szakpszichológus szerint sokan nincsenek tisztában azzal, milyen jelek utalnak arra, hogy egy párkapcsolat valóban működik. Andrea Bonior cikkében úgy fogalmaz, hogy sok kliensének egész életében elsősorban a mérgező mintákkal megküzdeniük – bizalomvesztéssel, hűtlenséggel, érzelmi zavarokkal -, és eközben kevesen képesek felismerni, hogyan néz ki egy valóban kiegyensúlyozott párkapcsolat. A Psychology Today-ban megjelent írásában azt állítja: sokan gyerekkoruk káros mintáit tekintik „normálisnak”, és emiatt később sem hiszik el, hogy annál többet érdemelnek.
A cikk szerint a bizalom a működő párkapcsolat legfontosabb összetevője. Ha ez hiányzik, nincs mire építeni az érzelmi közelséget, és a bizonytalanság újra meg újra sebezhetővé teszi a kapcsolatot.
Ugyanilyen nélkülözhetetlen a nyílt és tiszteletteljes kommunikáció, amelynek során a felek nem söprik szőnyeg alá a kellemetlen témákat sem. Sokan soha nem tanulták meg kimondani a valódi érzéseiket, vagy épp túlreagálnak minden konfliktust, holott ezek a minták alakíthatók.
A szakértő a türelmet is kulcsfontosságúnak nevezi. Kiemeli, hogy az emberek életük során időnként fáradtak, ingerültek vagy kimerültek, de egy szeretetteljes kapcsolatban ilyenkor is képesnek kell lennünk teret adni egymásnak.
A mély szeretet megőrzésének feltételei közé sorolta az empátiát, vagyis azt a szándékot, hogy a partner nézőpontját akkor is megértsük, amikor nem értünk vele egyet.
A cikk hangsúlyosan foglalkozik azzal is, hogy a szeretet kifejezése – az apró gesztusok, a gyengédség és a másikkal szembeni őszinte érdeklődés – legalább olyan fontos, mint maga az érzés. Úgy fogalmaz, hogy nem az számít, mennyit gondolunk „ideális” mennyiségű fizikai közelségnek, hanem az, hogy a felek igényei találkozzanak.
A rugalmasságot szintén nélkülözhetetlennek nevezi: szerinte a kompromisszum csak akkor működik, ha mindkét fél képes alkalmazkodni.
A hála és a megbecsülés szerepéről azt írja, hogy még egy egyszerű „köszönöm” is javítja egy kapcsolatban a biztonságérzetet. Kiemeli azt is, hogy egy kapcsolat akkor marad élő, ha mindkét félnek van lehetősége a fejlődésre, új célok kitűzésére, és nem kényszerül bele megszokott szerepekbe.
A tiszteletet olyan alapvetésnek nevezi, amely nélkül a mindennapi kommunikáció is sérülhet. Úgy fogalmaz, hogy a lekicsinylő vagy bántó szavak hosszú időre rombolják a kapcsolatot. A kölcsönösség szerepét is hangsúlyozza: az ideális helyzet szerinte az, amikor a hétköznapi figyelmességek természetessé válnak, és egyik fél sem érzi úgy, hogy egyoldalúan ő viszi a vállán a kapcsolatot.
A szerző szerint a viták rendezésének módja sokat elárul egy pár jövőjéről. Azt állítja, hogy azok a párok vannak nagyobb bajban, akik mindenáron igyekeznek fenntartani egy látszatot, miközben azonban elfojtják a feszültségeket. A valódi intimitás alapja szerinte az, ha a felek nem alázzák meg egymást, és képesek tisztelettel beszélni a problémáikról.
Végül a határok fontosságát emeli ki. A jó kapcsolat szerinte olyan, mint egy Venn-diagram: van bőven közös rész, de mindkét félnek megmarad a saját élete, a barátai, a céljai és a hobbija is. A nyitottság és az őszinteség pedig azért elengedhetetlen hozzávalók, mert ha valaki eltitkolja a valódi érzéseit vagy tudatosan félrevezeti a partnerét, azzal épp azt a bizalmat rombolja le, amelyen minden más alapul.
(forrás)
