Moraj és hangorkán

Egy tanulmány szerint 113 millió embert érint Európában a zajszennyezés, és ez a szám 2020-ra sem fog csökkenni az Egészségügyi Világszervezet által javasolt szintre. A kutatók a zajszennyezés legfőbb forrásának Európában a közúti, a vasúti és a légi forgalmat jelölik meg – a légi közlekedés zaja négymillió embert veszélyeztet a kontinensen, míg a vasút okozta hanghatások 22 milliót.

Hazánkban kétmillióan élnek zajszennyezett területen: a jelenleg bemért értékek szerint az 50-55 decibel a nappali hangerőnek az a határértéke, ami még nem káros a szervezetre. Az állandó zaj leginkább éjszaka okoz gondot, a 20-30 decibeltől erősebb hanghatás már nem engedi a szervezet számára szükséges minőségű pihenést. A felületes alvás okozta fáradtság, kialvatlanság próbatétel a szervezet számára, aminek káros hozadékai vannak: rossz lesz a közérzet, borús a kedélyállapot, gyengül az immunrendszer. A tartós, 85 decibeles hang­erő – mint például a bekapcsolt porszívó zúgása – már halláskárosodást okozhat, ha pedig ennél magasabb értékeket mutató hangerőt kell tartósan elviselnünk, a halláskárosodás mellett idegrendszeri és agykárosodást is elszenvedhetünk. Csak egy példa: a 112 decibeles hangerőt csupán egyetlen percig tolerálja a fülünk. A hosszú időn át fennálló zajterhelés hatással van az emberre pszichés szempontból, ráadásul a vegetatív és hallószervi működésére is. Már egyszeri zajtrauma is járhat hallásvesztéssel, ugyanis az extrém hanghatás szinte ledózerolja a belső fül szőrsejtecskéit, amik az agy felé továbbítják a hangokat. Jó tudni, sok esetben fülzúgás vezeti be a halláscsökkenést – ha ilyen tüneteket tapasztalunk, érdemes kivizsgáltatni.

Fülhallgatóval veszélyes

Jelenleg általánosságban elmondható, hogy hatvanéves koruk körül romlik az emberek hallása. A mostani tizenéves, huszonéves korosztály azonban ennél korábban számolhat majd e tünetekkel, és sokan nyugdíjas éveikre már egészen biztosan hallókészülékre szorulnak. Ezt támasztja alá a Johns Hopkins Medicine kutatóinak vizsgálata, eszerint a húsz év feletti lakosság körében a 2020-ra becsült 15-ről négy évtized leforgása alatt 23 százalékra emelkedhet a halláskárosultak aránya.

Az ok többek között az extrém hangos füles, vagyis a fülhallgató, amit a zenelejátszóhoz vagy a mobiltelefonhoz használnak – itt kell megjegyezni, hogy az utcán fülhallgatóval közlekedő sok veszélynek van kitéve, áldozatul eshet a zsebtolvajoknak, sőt, azt sem hallja, ha például rádudál egy autó. Probléma, hogy a szórakozóhelyek ugyancsak a tolerálható küszöb feletti hangerőt sugároznak, sokszor a moziban a film alatt úgy érzi az ember, hogy hangorkán tapasztja a székhez.

A megelőzést tudatosan érdemes elkezdeni: egyszerűen ne tekerjük az egészséges határérték fölé a hangerőt sem a zenehallgatáskor, sem tévézéskor. Ezt egyébként a legtöbb telefonban a hangerő-szabályozó sávban piros szín jelöli. Megoldás lehet a zajszűrő dugó használata, amivel néhányan élnek is, például a túlhangosított könnyűzenei koncertlátogatás alatt.

Nyugtató harmóniák

A kellemetlen hanghatások, zajok mellett persze érik a fülünket kellemes élmények is. Ilyen a zene, aminek fontosságát jól mutatja egy egyszerű kísérlet: ha egy izgalmas filmjelenet képkockái alól kikapcsoljuk a hangot, és csupán a pergő jeleneteket látjuk, nem hat ránk a cselekmény olyan erővel, mintha a filmzene szuggesztív dallamait is hallanánk.

Persze nem csak az izgalmakat fokozza egy-egy jól eltalált harmónia: a zene igen sok betegség esetén is pozitív hatással van a szervezetre. A stresszel és a szívkoszorúér-betegséggel kapcsolatban több tanulmány foglalkozott a zenehallgatás jótékony hatásával: a nyugtató harmóniák csökkentik a szívfrekvenciát, a vérnyomást és a szorongást.

A zene fejlesztő hatásáról sem szabad elfeledkezni: egy 8 és 13 éves kor közöttiek körében 2008-ban lefolytatott vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy a zeneórákon részt vevő gyerekeknek jobban fejlődött a verbális intelligenciája, mint azoknak, akik nem foglalkoztak zenével. Ráadásul kiderült, a zene egészen a sejtek szintjén mozgósít, hatása az ideghálózatra is kiterjed: a kutatások szerint Mozart remekművei öt percen belül csökkenthetik az epilepsziás rohamokat kiváltó jelek hatását, a zenének ugyanis az agykéregre gyakorolt hatása olyan erőteljes, hogy 29 vizsgált esetből 23-nál a rohamaktivitás a kezelhetőség szintjére csökkent.

Összhangzat

A zene ugyanakkor erősíti az összetartozás élményét is, nem véletlen, hogy a vallási, iskolai közösségek számára is fontos a közös ének. Nekünk, magyaroknak mindez nem új, elég csupán Kodály Zoltán zenepedagógiai koncepcióját felidézni. A zeneszerző egyik írásában így fogalmazott: „A zene az általános iskolában nem is a zene ügye elsősorban. Közönségnevelés-közösségnevelés.”

Mindezt alátámasztja az a Finnországban végzett 2013-as vizsgálat, amely szerint a közös éneklésen részt vevő hallgatók az átlagnál jobban teljesítettek a tanulásban. A kutatók magyarázata szerint a fiatalok a közös éneklés alatt átélték a csoporthoz való tartozás élményét, ami megsokszorozta a teljesítményüket.

A zene által születő felemelő pillanatok nem csak az öröm idején lehetnek a közösség és az egyén segítségére: Olaszországban, a koronavírus tombolásának tetőpontján a karanténban otthon tartózkodó emberek esténként az erkélyeiken állva énekelték együtt kedvenc dallamai­kat: ez az élmény amellett, hogy csökkentette a feszültséget és a szorongást, az összetartás érzését is erősíti, valamint segített nekik abban, hogy könnyebben megbirkózzanak a kényszerű bezártság nyomásával.