Nagyszülők a családban
A nagymamák és nagypapák segítségnyújtása a gyermeknevelésben csökkenti a fiatal párok terheit, javítja az idősek közérzetét, és jótékonyan hat a gyerekek fejlődésére. Ezt a régi igazságot egyre többen vallják magukénak, amint az a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) kutatásából kiderült.
Évezredeken keresztül idősek és fiatalok egyaránt kivették a részüket a gyermekek neveléséből és gondozásából. Az emberi közösségek úgy tudtak fennmaradni, hogy a különböző generációk tagjai számíthattak egymásra, és mindenki segített a másiknak. A KINCS kutatói arra voltak kíváncsiak, miként alakultak az utóbbi tíz évben az egymást követő nemzedékek közötti kapcsolatok.
– Pozitív változások kezdődtek a magyar társadalomban 2010 után ezen a területen is – állítja Fűrész Tünde, a KINCS elnöke. – A demográfiai kutatások 2004-ben még azt mutatták, hogy a nagyszülőknek alig 57 százaléka találkozott legalább havonta egyszer az unokáival. 2016-ra ez a helyzet megváltozott, az idősek 70 százaléka nyilatkozott úgy, hogy rendszeres a kapcsolata az unokákkal. A megkérdezettek válaszaiból az is kiderült, jelentősen felértékelődött a nagyszülők szerepe a családok életében.
Változó felfogás
Az ötszáz húsz év körüli és ötszáz hatvanévesnél idősebb ember megkérdezésével lezajlott reprezentatív kutatás is igazolta ezt az állítást. A válaszadók elsöprő többsége úgy ítélte meg, hogy a szülői segítségnyújtás nagyon fontos egy fiatal pár számára. Ne gondoljunk azonban arra, hogy ez pusztán anyagi támogatás lehet. A fiatalok 71, az idősek 89 százaléka szerint a gyakori találkozások jó hatással vannak mind az idősek, mind a fiatalok életére. Sőt, a huszonévesek kétharmada szerint az is fontos, hogy tiszteletben tartsák szüleik álláspontját.
Ezek a számok azt is megmutatják, hogy a nemzedékek közötti kapcsolatokban jelentős változás következett be az utóbbi években. A rendszerváltozás utáni első másfél évtizedben a szülők kevésbé tudták segíteni gyermekeiket abban, hogy saját otthonhoz jussanak, vagy a napi anyagi gondjaikat csökkentsék. Akkoriban megritkultak a fiatalok és a szülők közötti találkozások, valamint azok az alkalmak is, amelyek az összetartozás érzését erősítették volna.
A KINCS nemrégiben lezajlott intergenerációs kutatása rávilágított, hogy fiatalok és idősek egyaránt úgy látják: jelentősen megkönnyíti a gyermekvállalást, ha a fiatal szülők számíthatnak a nagyszülők aktív részvételére a gyermeknevelésben.
Fűrész Tünde magyarázattal is szolgál a jelenségre. Úgy véli, e meggyőződés hátterében az áll, hogy a munkaerőpiaci lehetőségek bővültek, ezzel párhuzamosan a nők visszatértek a munka világába, ami valóban indokolja, hogy a nagyszülők aktívabban bekapcsolódjanak az unokák ellátásába. Ez különösen a nagycsaládok életében fontos, hiszen a három- vagy többgyermekes szülőknek gyakran már az nehézséget okoz, hogy megszervezzék a hétköznapokat.
Fűrész Tünde szerint a kormány intézkedései is a generációk közötti kapcsolatok élénkítését erősítik. A Nők 40 programnak köszönhetően már több mint 260 ezer nagymama tölthet több időt az unokáival, illetve január 1-jén lép életbe a nagyszülői gyed, ami ugyanezt a célt szolgálja.
A KINCS kutatása egy érdekes szempontra is felhívja a demográfusok és a döntéshozók figyelmét. A válaszokból kitűnt, hogy könnyebben szánják rá magukat a gyermekvállalásra vagy akár a nagycsaládos létre, akik maguk is jó kapcsolatot ápoltak saját nagyszüleikkel. Ez azt mutatja: a nemzedékek együttműködése minden szempontból megerősíti a nagycsaládot, segíti a fiatalokat abban, hogy elérjék a maguk elé tűzött családtervezési céljaikat.
Együtt vagy külön
Az erősödő, változó családi kapcsolatok természetesen nem jelentik azt, hogy megnőtt volna a nyugdíjas szülők és a fiatal párok hajlandósága arra, hogy közös lakásban építsék fel életüket. A KINCS elnöke maga is úgy látja, ez az együttélési forma mára kiment a divatból.
Ennek csak egyik oka az, hogy egészen más az életritmusa egy huszonéves, mint egy ötven-hatvan körüli párnak. Sok probléma forrása lehet, hogy az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltoztak a gyermeknevelési és a családon belüli életviteli szokások. A korábbi, tekintélyelvű nevelési stílus visszaszorulóban van, mint ahogyan a férfi- és női szerepek közötti különbségek is változnak.
A generációk közötti felfogásbéli különbségek az együttlakás esetén a megkérdezett fiatalok többsége szerint akár a párkapcsolat megromlásához is vezethetnek. A válaszokból azonban kiderült, hogy még a szemléletbeli különbségek sem akadályozzák feltétlenül a nagycsaládon belüli kapcsolati háló erősödését. A legtöbb fiatal és idős egyetért abban, hogy többet szeretne egymással és a gyerekekkel lenni. A nagyszülők aktív szerepet vállalnának unokáik életében, a fiatalok háromnegyede pedig úgy nyilatkozott, szívesen gondoskodik szüleiről, ha eljön az ideje.
Mindenki nyerhet
A generációk közötti együttműködés nem csak a társadalmi és demográfiai szempontok miatt fontos. Ha a nagyszülők elérhető közelségben vannak, a fiatal szülők hatékonyabban tudják szervezni a hétköznapjaikat, és nem kell lemondaniuk arról sem, hogy kettesben töltsenek egy-egy szabad estét, olykor hétvégét, ami a legerősebb házasságnak is a javára válhat. A nagyszülők akkor is a fiatalok segítségére lehetnek, ha a gyerekek betegek, vagy bármilyen váratlan szituáció adódik. A stresszhelyzetek csökkenése pedig jótékonyan hat az egészségre, megelőzi a házassági kríziseket, javítja az életminőséget.
Az idősebb nemzedékre szintén jó hatással van a generációk közötti szorosabb kapcsolat. A gyerekekkel, unokákkal töltött idő a demencia kialakulásának kockázatát is csökkentheti azzal, hogy a nagyszülők a gyerekek segítségével újra és újra felfedezhetik a világot. Az unokákról való gondoskodás az idősek fizikai állapotát szintén javítja, hiszen egy gyermek lendületben tartja a nagyszülőket is. Az idősek kevésbé érzik magukat magányosnak, miután munkahelyi és baráti kapcsolataik ritkulnak, hiszen a családi körben töltött hétköznapok és ünnepek így új értelmet nyernek.
Leginkább azonban a gyerekeknek kedvez az, ha a szülők és nagyszülők kiegyensúlyozott, eleven kapcsolatot ápolnak. Olyan meséket, dalokat hallhatnak, amelyeket csak a nagymamák és a nagypapák ismernek, a gyakori mesehallgatás, közös éneklés bővíti szókincsüket, előkészíti a majdani írás- és olvasástanulást. A nagyszülőkkel töltött idő megerősítheti önbizalmukat, jótékonyan hat kapcsolatteremtő és konfliktuskezelő képességükre. Mindez összességében felvértezi őket a felnőtt életre is.
