Gyakran előfordul, hogy valaki túl sokat rágódik a jövőn, hibáztatja magát a vélt tévedései miatt, és újra meg újra a legrosszabb kimeneteleket képzeli el? Ezek az ismétlődő gondolatok megnehezítik az előrelépést? A szorongással és perfekcionizmussal terhelt világunkban sok ambiciózus ember érzi úgy, hogy a saját gondolatai csapdájába esett, és nem tud haladni sem a munkában, sem az életben.

Hirdetés
Fotó: ShutterStock/PeopleImages

Mintha egy önbüntető mókuskerékben futna: rengeteg erőfeszítés ára mégis mozdulatlanság.

Nem kell az elménk rabjának maradnunk

A jó hír az, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva a gondolatainknak. Van választásunk, mit fogadunk el igaznak, és hogyan viszonyulunk a hibákhoz, a kihívásokhoz vagy a kudarc lehetőségéhez.

A gondolatok nem tények. Attól, hogy egy elképzelés felbukkan az elménkben, még nem válik igazsággá, végérvényessé vagy megkérdőjelezhetetlenné. A belső történet, amelyet önmagunknak mesélünk, alakítható.

Így lehet kitörni a mentális csapdából

Az első lépés a tudatosítás: felismerni, amikor ugyanaz a romboló gondolati spirál újra elindul. Ezt követi a megszakítás, vagyis annak tudatos eldöntése, hogy nem engedjük tovább pörögni a belső filmet.

Ezután következik a megkérdőjelezés: valóban biztos, hogy ez fog bekövetkezni? Van erre tényleges bizonyíték, vagy csupán automatikus félelmek irányítanak? Ebben a folyamatban kulcsszerepe van az önmagunkkal szembeni együttérzésnek, amely nem büntet, hanem támogat.

Végül elérkezünk a döntéshez: mely gondolatoknak adunk hitelt, és milyen irányba lépünk tovább.

Az apró győzelmek valódi ereje

A változás ritkán történik egyik napról a másikra. Éppen ezért különösen fontos, hogy észrevegye és elismerje a legkisebb előrelépéseket is. Minden egyes alkalom, amikor sikerül kilépni a katasztrófagondolatok köréből, valódi eredmény.

Az elme tanulékony. Tudatos gyakorlással, türelemmel és következetességgel a kusza mentális háló fokozatosan fellazítható, és helyét átveheti egy reálisabb, támogatóbb belső hang.