Négylábú a hátizsákban

Egy-két évtizede a kutyatartóknak még kimondottan keresniük kellett azokat a szállásokat, strandokat vagy éttermeket, presszókat, ahol a kutyát is szívesen látják. Ma egyre-másra nyílnak azok a különleges helyek, ahol együtt pihenhet a gazdi és négylábú kedvence. Persze e vendéglátóhelyek egyrésze vaskos marketingfogásként tekint a kutyákra, ám vannak, ahol valóban osztják a nézetet, miszerint a városi ember számára a kutya nem haszonállat csupán, amelynek feladata, hogy őrizze a házat, hanem az ember legjobb barátja. Nem hivatalos becslések szerint a fővárosban körülbelül 400 ezer kutyát tartanak, amelyek túlnyomó része, körülbelül 90 százaléka él az ember közvetlen közelében, akár egy családtag.

Trappolda és mancsolda

A fővárosban még bőven akadnak olyan kerítéssel lezárt, kutyapiszoktól bűzlő, pár méter széles, poros kifutók, ahová betérni gazdinak és kutyának is inkább büntetés, ám már látszik a fény az alagút végén. Vannak már ugyanis olyan, a kutyák igényét szem előtt tartó élményparkok, vagy nevezhetjük a négylábúak számára készült játszótereknek is, amelyek jóval többet tudnak, mint az egyszerű kutyafuttatók. E tágas, az agilitypályákhoz hasonló terekben akadály- és ügyességi elemek szolgálják a kutyák mozgásigényét, sőt, pancsoló is található bennük, vagy locsolócsővel egybeszerkesztett csap, ami egyfajta kutyawellnessként működik, míg a tisztaságról a kutyapiszok begyűjtésére kihelyezett tárolók gondoskodnak. A belváros szívében, a megújuló Városligetben pontosan ezt a szemléletet képviselő kutyás élménypark nyitotta meg a kapuit, amit mindenképpen érdemes felkeresni a nyári hőségben. Külön részt jelöltek ki a kisebb és a nagyobb testű négylábúaknak: ez fontos szempont, hiszen nem egy súlycsoportba tartozik példának okáért a tacskó és a dobermann. Mindkét futtatórészben terep­alakulatokkal, például dombocskákkal, alagutakkal, ugró, kúszó és más efféle akadályokkal tarkított jókora területen nyargalászhatnak a kutyák, itt is a rendelkezésükre állnak a pancsolómedencék, ha túlzottan melegük lenne.

Kutyawellness

Persze lehet olyan mértékű a kánikula – az idei júliusi tapasztalatok legalább is ezt mutatják –, amikor a városi árnyas kutyafuttatók sem használhatók már hűsölésre, már csak azért sem, mert az aszfalt napközben egyáltalán nem alkalmas kutyasétáltatásra, a levegő pedig olyan forró, mint a sivatagban. Ilyenkor érdemes autóba ülni, és ha időnk engedi, felkeresni a legközelebbi kutyastrandot vagy kutyabarát fürdőhelyet: a Duna-parton, a Balatonon, a Velencei- vagy éppen a Tisza-tó partján is találhatunk efféle lehetőségeket. Példának okáért ilyen a balatonföldvári, hatalmas területen elnyúló kutyastrand vagy a keszthelyi kutyás Piknikkert, ahol a Balaton langyos vize mellett játszótér is a kutyák rendelkezésére áll, idéntől pedig pihenősarok, sőt napágy és napernyő is bérelhető. A fővároshoz közel, a dunavarsányi bányatavaknál kiépített, rejtőzködő, hangulatos tóparti strand, a Jade Beach az igazán eszményi hely a kisebb testű kutyával érkezők számára. Itt tényleg komolyan veszik a harminc kilogrammos testsúlyhatárt, a nagyobb ebeknek másfelé kell hűsölést keresni. Itt nemcsak a tágas zöld területen rohangálhatnak az állatok, hanem a nádassal szegélyezett, kavicsos partszakaszon együtt is úszhatnak a gazdikkal. A tó vize tiszta, csak kissé alacsony a vízállása, ami a nagy kánikulában hátrányává válik: nagyon gyorsan felmelegszik. Keletebbre a közel fél hektáron elterülő, pár éve nyitott Tisza-tavi Mancsos Pancsolót említhetnénk, ahol árnyas fák alatt találhat enyhülést az idelátogató.

Ha kedvencünkkel az ebek által is látogatható strandra megyünk, minden esetben figyeljünk az etikettre: a legfontosabb, hogy féregtelenített és oltási könyvvel rendelkező állattal érkezzünk, hiszen nem csak egymást fertőzhetik meg, a legtöbb ilyen helyen gyerekek, felnőttek is megmártóznak a vízben. Ha nagy testű a kedvencünk, tegyük pórázra, és vegyük figyelembe, hogy senki sem örül annak, ha egy bicikliméretű eb ismerkedés céljából átgázol az apróbb termetű kiskutyáján. Talán mondani sem kell, hogy a neveletlen, szófogadatlan kutyával – saját jól felfogott érdekünkben – ne menjünk közösségbe, először igyekezzünk megnevelni: erre való a következetes tréning vagy a kutyaiskola. A higiéniára ügyeljünk, a kutyapiszkot minden esetben szedjük föl a földről, akkor is, ha úgy érezzük a természetben elfér a végtermék – nos, nem fér el. Négylábúnkat ne felejtsük el itatni, és főleg árnyas helyet biztosítani számára: a hő­guta ellen ne a feje tetejét, hanem a tappancsát és a hasát hűtsük. És hiába vagyunk kutyastrandon, ne engedjük, hogy a kutyánk másokat zavarjon vagy ételért kuncsorogjon a szomszéd takaróján.

Nyaralás négylábúval

Az igazán elszánt kutyatartók nem adják kutyapanzióba kedvencüket – persze ha erre sor kerül, az sem elítélendő, inkább a panzió, mint a repülő csomagtere –, hanem magukkal viszik a nyaralásra: bár kutyával és gyerekekkel együtt utazni azért a vakációk keményebb változata, de megoldható. Tapasztalatból mondjuk: például a horvátországi szigeteken, Hvaron, Krkön bőséggel akadnak kutyabiztos partszakaszok, ahol szívesen fogadják az állatokat, ám a biztonságukra már nekünk kell ügyelnünk. Példának okáért a tengeri sün tüskéje komoly bajokat okozhat, nemcsak az ember talpára, hanem az eb mancsára is veszélyes.

Ha átlépjük az országhatárt, legyen nálunk oltási könyv – bár ez a belföldi utazáskor is fontos –, az állatoknak kiállított útlevél, amiben a veszettség elleni védőoltást is feltüntetik, és fontos, hogy a kutyánk be legyen chipelve. Érdemes utánajárni a különböző fajták utaztatásának, Horvátországban például a bullterrier és keverékei veszélyes fajtának minősülnek, még átutaztatásuk sincs megengedve. Ha utazunk, a póráz, evő- és ivótálka, a szájkosár alapfelszerelés; ez utóbbival kapcsolatban érdemes tudni, vannak olyan kirándulóhelyek például Felvidéken vagy a lengyel Tátrában, ahol még a természetben is csak pórázon és szájkosárral sétálhat az állat, sőt, akadnak olyan természetvédelmi területek, ahová be sem tehetik a mancsukat.

Az autóban néhány kutya hajlamos hányni, főleg ha nem szokta meg a hosszú autóutat és a zötykölődést: ez ellen nem igazán lehet védekezni, csupán úgy, ha kutyusunk az út végén, a megérkezéskor kap enni. Az autóban utazó állatokat biztonságuk érdekében bekötve, speciális hámmal vagy rögzített bokszban lehet szállítani. Ezen a területen van még itthon fejlődnivalónk, egy közvélemény-kutatásból ugyanis kiderül, hogy a hazai kutyatartók 57 százaléka rendszeresen autózik a kutyájával, ám csupán 21 százalékuk utaztatja biztonságosan kedvencét.