Nem napozni, hűsölni

2025-re már annyian utaznak világszerte, mint a koronavírus-járványt megelőző időszakban, sőt az idei évre további növekedést várnak a szakemberek, legalábbis ezt állapította meg az ENSZ Turisztikai Világszervezete jelentésében. A nemzetközi turisztikai barométer 2025-re 3 és 5 százalék közötti növekedést valószínűsít tavalyhoz képest. A felfelé ívelő tendencia hazánkban is érezhető: tavaly körülbelül tíz százalékkal több turista érkezett a hazai szálláshelyekre, mint 2023-ban, összesen 18 millió. A számok tehát azt bizonyítják, egyre többen indulnak útnak, miközben a Dél-Európában lassan extrémmé váló hőség, valamint az utazók által olyannyira kedvelt városok lakosainak a turisták elleni tiltakozó akcióiból is arra következtethetünk, az idegenforgalom lassan más irányt vesz. A koronavírus-járvány utórezgései egyébként a mai napig érezhetők: ma az emberek a megtakarításaikat szívesebben költik élményutazásra, mint a járvány előtti években, és évente többször is beiktatnak néhány hosszú hétvégét, három-négy napos kiruccanást, akár a hosszabb utazások mellett is.

Bedobták a törülközőt

Június idusának hétvégéjén számos dél-európai város – mind népszerű turistacélpontok – lakosai vonultak az utcára az ellen tiltakozva, hogy városaik egyre inkább a turisták igényeihez idomulnak. Barcelona, Lisszabon vagy Ibiza lakosainak elege lett az emberáradatból, ami nem is csoda, az alig 1,6 millió fős Barcelonába tavaly 26 millió turista látogatott el. Ibizán pedig nem csak a tömeg jelent a problémát: míg az egyszerű helybéliek vízkorlátozásokkal, lakáshiánnyal küszködnek, a turizmusból élők luxusapartmanjaiban mindig van friss víz a medencékben. Ez a probléma egyébként a dél-olaszországi városokat is sújtja, a települések történelmi központjaiban élők lakásaiban sokszor este 22 óra után hajnalig nincs víz, ám a turisták által kivett szállásokon a vízhiány gondja fel sem merül. A túlzsúfolt városok egyébként nemcsak a helyiek, hanem az utazók számára is élvezhetetlenné teszik az ottlétet. Rómában a Piazza di Trevin álló Trevi-kút a világ talán leghíresebb szökőkútja, a nyári időszakban azonban nemhogy a kút közelébe, de még a térre sem férnek be a látogatók – és még sorolhatnánk azokat a helyeket, ahol a turisták egyetlen szelfiért ölni tudnának. Itália persze közkedvelt úti cél, Firenze, Nápoly, Velence és Róma nyaranta ostromlott, sőt már bevett vár képét mutatja, amelyet elözönlöttek a turisták.

Az egyre hevesebbé váló tiltakozások persze nem kimondottan a látogatók ellen irányulnak, sokkal inkább az ellen a modell ellen, amely nem veszi figyelembe, hogy e kedvelt úti célok egyúttal az ott élők lakóhelyei is, utóbbiak pedig egyre inkább úgy érzik, életüket alá kell rendelniük a turizmusnak, mert a város már nem az ő érdekeiket szolgálja.

Dresszkód és létszámkorlát

Nem csoda, ha Ibizán úgy döntöttek, a nyári szezonban korlátozzák a turisták által használt gépjárművek – bérelhető autók és lakókocsik – számát, a spanyol szigetre ugyanis évente 3 millió látogató érkezik. Európa több városa egyébként már korábban fellépett a „overtourism” jelenségével szemben, amit nagyjából krónikus túllátogatottságnak fordíthatnánk. Velence 2023 nyarától 25 főre korlátozta a városba – azaz Velence történelmi központjába, valamint Murano, Burano és Torcello szigetére – látogató turistacsoportok létszámát, és az idegenvezetők hangszóróit betiltották. A városba öteurós napidíj ellenében és előfoglalással lehet csak belépni, ha valaki elbliccelné, komoly pénzbüntetésre számíthat. Mielőtt csóválni kezdenénk a fejünket, gondoljunk csak bele, milyen óriási megterheléssel jár az emberáradat az ott élőknek: a pandémiát megelőzően Velencét évi 30 millió turista özönlötte el, vagyis nemhogy a nyári időszakot, de a télit sem lehetett ép ésszel kibírni.

A délolasz városkákban egyelőre nem is annyira a tömeg, mint a turisták szabadosabb viselkedése keltett felháborodást. Napjainkban már nem csak a templomok látogatásánál gond a fedetlen váll vagy a testet szinte alig takaró miniruha. A világ legkülönbözőbb pontjairól ideözönlő látogatók a már-már sivatagi forróságot idéző nyári napokon úgy érezték, elég csak fürdőruhát húzni a városi sétára. A csizma alakú félsziget sarkán, a pugliai régióban, a Jón-tenger partján fekvő Gallipoli polgármestere ezért 25-től 125 euróig terjedő pénzbüntetést helyezett kilátásba, ha a város történelmi központjába látogató turisták meztelen felsőtesttel, netán fürdőruhában grasszálnának az utcákon. A dresszkód a hivatalokra is érvényes. A polgármester szabályt vezetett be arra is, hogy az utcáról hozott ételt csak az arra kijelölt helyeken lehessen fogyasztani. A tiltás érthető: a településen közel húszezren élnek, ám tavaly több mint 788 ezer látogató érkezett a nyári hónapokban.

E túlzsúfoltságot a turisták többsége is érzékeli, és akinek elege van a tömegből, igyekeznek Európa kevéssé felfedezett tájaira utazni. Ilyen az említett dél-itáliai térség, a Jón- és az Adriai-tenger partja, ami még így is jóval kevéssé felkapott, mint a csizma másik oldalán fekvő Ligur- és Tirrén-tenger partja. Hasonlóan válik egyre divatosabbá a Balkán-félszigeten fekvő Albánia, amelynek vonzerejét elsősorban mediterrán tengerpartja jelenti.

Irány a Mátra!

Olaszországban, Horvátországban, Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában a Mediterráneum legszebb és leghangulatosabb tájai találhatók. Ha az ember Dél-Európára gondol, szinte érzi az arany szellőt, a sós illatot, a puha fövenyt a lába alatt, lelki szemei előtt sziklás partok, füge- és olívafák és a végtelen kékség vonul el, no és az európai kultúra legpompásabb műemlékei. A gond csak az, hogy az utóbbi években a nyári hónapokban a hőmérő higanyszála e tájakon nemhogy eléri, de meg is haladja a negyven fokot, ami a tűző nappal együtt – sokszor 8-as, 9-es UV-értékekkel – már kibírhatatlan. Görögországban a tavalyi nyár első nagy hőhulláma olyan brutális volt, hogy a hatóságok a legforróbb órákra bezáratták az athéni Akropoliszt. Idén június elején Szicíliában és Dél-Olaszországban már hőségriasztást rendeltek el – azzal együtt, hogy az idei május itt is szokatlanul hűvös volt, nem csak hazánkban –, mivel meghaladta a negyven fokot a hőmérséklet. A nyári évszakokra egyébként a spanyolok is hőmérsékleti rekordokra számítanak, méghozzá az évszak átlagához képest akár öt fokkal is magasabb értékekre. A görögöket pedig még az ág is húzza: az idén tél végén a görög szigetvilágban, Szantorini térségében kipattanó intenzív földrengések sorozata sem csinált túl nagy kedvet az odautazáshoz.

Az időjárás extremitásai azt mutatják, a mediterráneumi térségbe sokkal inkább érdemes ősszel vagy tavasszal utazni. A nagy hőség okán tehát a turizmus megszokott irányai egyre inkább változnak: keresettebbek a hűvösebb észak-európai területek, vagyis egyre inkább divat a „coolcation”, a hűvös nyaralás. Az egyre népszerűbbé váló célpontok pedig Lengyelország, Skandinávia, a Baltikum vagy éppen az Egyesült Királyság északi területei, mint Skócia. Ez utóbbi városaiban, például az Észak Athénjának is becézett Edinburgh-ban a legmelegebb nyári hónapokban, júliusban és augusztusban is csak 15-20 fok körül alakul a hőmérséklet. Az utazást fontolgatók ma már egyre inkább elgondolkodnak azon, hogy a magas hegyek vidékein, a hűvös tavak és fenyvesek uralta hegyekben keressenek enyhülést a forró déli területek helyett. Erdély, Felvidék vagy éppen Ausztria magasan fekvő tájai, hazánkban az Északi-Középhegység, a Mátra vagy a Bükk csodás erdőségei is szóba jöhetnek, ez utóbbiak bátran felvehetik a versenyt a magas hegyek vadonjának szépségeivel. Ráadásul amikor a fővárosban 35 fokos hőség uralkodik, a Mátra erdőségeiben csupán 25 fokot mutat a hőmérő higanyszála.