Nyelvében él a nemzet?

„Szombaton először shoppingolni mentünk, a must have cuccokért, aztán benéztünk arra a fancy helyre, ami régebben cool volt, de most már túl van hype-olva, nyüzsögtek a basic bitchcsek, az egyik judgingolta az outfitünket, úgyhogy eléggé toxic vibe-ja volt.” Ha az olvasó e rövidke történetből nem ért egy kukkot sem, biztosíthatjuk, nem az ő hibája. A kamasznyelvet dekódolva a mondatok a következőt jelentik: „Szombaton vásárolni mentünk, hogy beszerezzük a mindennapokhoz szükséges dolgokat, aztán elugrottunk egy divatos szórakozóhelyre, ami régebben nagyon népszerű volt, de ma már túl van értékelve. Tele volt egyforma, divatot majmoló lányokkal, az egyikük elítélően méregette az öltözetünket, úgyhogy igen mérgező volt a kisugárzása.”

Percnyi divatok

A mai kamaszok egymás között az angol és a magyar nyelv furcsa egyvelegét, a „hunglisht” használják, ami az angol szavakat magyar ragokkal, sűrűn szövi a mondandóba, nem csoda, ha a végeredmény a kívülálló számára érthetetlen katyvaszként hangzik. Példa erre a „friendzone-ol” kifejezés, ami első hallásra ártalmatlan dolognak tűnik, hiszen a friend angolul annyit tesz, barát, a zone pedig zóna, ám a kifejezést voltaképpen akkor használják, ha valaki visszautasítja a másik mélyebb közeledését, vagyis a baráti pozíciónál nem engedi közelebb. A hunglish másik sajátossága, hogy jó néhány angol szót, kifejezést az eredeti jelentésén túl, plusz tartalommal árnyal. Ilyen a „rizz”, amit úgy lehetne magyarra fordítani, hogy „felszed valakit”, ám ennél bővebb a jelentéstartalma: stílust, vonzerőt, sármot is jelent, amivel valaki magához vonzza a másik embert, főként romantikus okokból.

– A hunglishjelenség a nyelvi divatok iskolapéldája – szögezi le dr. Pölcz Ádám nyelvész, az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense. Majd hozzáteszi, az anglicizmus megjelenése egyáltalán nem új keletű nyelvünkben, hiszen az angol a rendszerváltás után egyre népszerűbbé vált, mára pedig szinte az életünk szinte minden területén jelen van.

– A közösségi média divatos platformjai erőteljesen befolyásolják a fiatalok nyelvhasználatát, már csak azért is, mert e felületeken rengeteg az angol kifejezés. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a nyelvi divatok amilyen gyorsan megjelentek, épp olyan gyorsan el is illannak – véli Pölcz Ádám. Példaként hozza fel erre a korábbi fiatalok néhány jellegzetes kifejezését, mint például a „sirály”, amit a „király”, vagyis a szenzációs szó divatos fordulataként használtak. Ez a kifejezés ma már egyáltalán nem menő, és egyértelműen a korai kilencvenes éveket idézi.

– A kamaszok anglicizmussal tarkított szlengje az ifjúsági rétegnyelv jelensége, vagyis életkori sajátosság, amelynek az egymás közötti összetartás, összetartozás kifejezése is funkciója, ezzel együtt pedig az, hogy elhatárolják magukat a többi generációtól – fejtegeti Pölcz Ádám hozzátéve, hogy tanítványaitól a témáról beszélgetve megkérdezte, miért nem használnak magyar szót egy-egy angol kifejezés helyett. A fiatalok azzal érveltek, egyrészt az angol szavak sokkal rövidebbek, és a bennük rejlő bővebb jelentéstartalmat a magyar hosszabban és körülményesebben írná le, másrészt a mi nyelvünkben sokszor nincs igazán megfelelője a frappánsabbnak tartott angol kifejezésnek.

A hunglish kapcsán persze sokszor felmerül, tekinthető-e nyelvromlásnak. Pölcz Ádám szerint emiatt nem kell aggódni, hiszen a rétegnyelv használatának lényege, hogy a kamaszkor elmúltával a fiatal háta mögött hagyja ezt a fajta beszédmódot. Ezzel együtt persze előfordul, hogy a rétegnyelvből néhány szó átszivárog és gyökeret ereszt a köznyelvben. Erre lehet példa a legnagyobb közösségi platformmal együtt villámgyorsan elterjedt „lájkol” kifejezés, ami a magyar tetsziknél (talán) egy árnyalattal több jelentést hordoz.

Világfalu, világnyelv

Az angol mára világszerte elterjedt, hipercentrális nyelvvé vált, és nemcsak azért, mert számos országban beszélik, akár anyanyelvként, akár hivatalos nyelvként, hanem mert a világon ezzel értetik meg magukat a legtöbben. A globális nyelvi térhódítás persze nem példátlan a történelemben, igaz, a régmúltból hozható párhuzamok azért léptékükben nem mérhetők az angoléhoz. Elég csupán a Római Birodalom területével és hatalmával együtt terjedő latinra gondolni, vagy a magyar történelemből a török hódoltság időszakában a hódítók nyelve felől is érkező nyomásra. Pölcz Ádám szerint a német, az orosz éppen ilyen jó példa lehet: az elmúlt évszázadok alatt e két nyelv szavai akkor jelentek meg tömegével a magyarban, amikor szorosabb együttélés volt a jellemző.

Nem véletlenül tartják úgy, ha egy birodalom eltűnik a történelem színpadáról, nyelve afféle egyre halványuló lenyomatként még száz évig mutatja egykori kiterjedését, hiszen jellegzetes fordulatai, már gyökeret eresztett kifejezései nem szívódnak fel nyomtalanul. Más kérdés, ha egy politikai rendszer tűnik el a történelem süllyesztőjében. Pölcz Ádám szerint a szocializmus szavai, kifejezései rekordsebességgel koptak ki a nyelvhasználatból. Az azóta eltelt évtizedekben pedig – részint a technikai fejlődés miatt – hihetetlen tempóban és tömegével éri új nyelvi inger az embereket.

– A televízió térhódításától, a hatvanas évektől használjuk a világfalu kifejezést, arra értve, hogy az új médiumnak köszönhetően kitágult a világ. Ma ennek egy igen továbbfejlődött változatát tapasztaljuk: nem kell angol nyelvterületre utaznunk, ha angol nyelvű tartalmakat szeretnénk fogyasztani, az internetnek köszönhetően bármikor lehetőségünk nyílik rá, szinte „real time” együtt élni e nyelvi közeggel – mondja a szakértő, hozzátéve, hogy az angol nyelv globális térhódításának a XX. századi politika fektette le az alapjait. Az I. világháború végétől egyre jelentősebb gazdasági és politikai erő összpontosult az angolszász országokban, az Egyesült Államokból eredő kulturális befolyás – beleértve az internet, a mozi, a könnyűzene vagy a divat világát – pedig minden addiginál jelentősebben hatott a nyugati civilizációra.

Örök változó

Ezzel a kulturális hegemóniával minden európai nemzet küzd.

– Legerősebben az anyanyelvünk őrzi az identitásunkat, emiatt érezheti magát minden nemzet önmagával azonosnak. Ha egy idegen nyelv erőteljes hatást gyakorol az anyanyelvünkre, megjelenik a kultúraféltés, a szavak nem értésétől való félelem, ráadásul manapság a fogalmakat az anyanyelvünkön, a kultúránkon belül is sokszor újra kell értelmeznünk, ez pedig a nyelvünkre is hatással van – magyarázza a szakértő. Szerinte egy nyelv addig marad fenn, ameddig az élet minden területén, azaz a tudománytól a művészeten át a hétköznapokig alkalmas az akadálymentes, értelmes kommunikációra.

– Persze van olyan terület, ahol érezhető némi eltolódás az angol javára: egyre nagyobb a nyomás a tudományos élet szereplőin, hogy a nemzeti nyelvűek helyett sokkal inkább az angolul írt publikációkat részesítsék előnyben. Az a trend is árulkodó, hogy egyre több angol nyelvű szak indul az egyetemeken – mondja Pölcz Ádám. Ám úgy látja, ezzel együtt még működik a magyar nyelv önvédelmi képessége.

A nyelv örökké változó matéria, amely az elmúlt évezredek során is folyton alakult, ám olyan gyorsan és dinamikusan talán még sohasem, mint manapság. A nyolcvanas években tizenötmillióan beszéltek magyarul, kérdés, hogy tíz-húsz év múlva mennyien fognak. Ezért is annyira fontos feladatunk a magyar kultúra és az anyanyelv ápolása, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy milyen állapotban adjuk majd tovább az utánunk jövőknek.