– Érdemes egyáltalán küzdenünk az öregedés folyamatai ellen?

– Érdemes, bár az öregedés nyilván egy természetes folyamat. Megöregszünk, meghalunk, hogy helyet adjunk a következő generációnak. De azért vannak érdekes kapaszkodók az öregedéssel kapcsolatban, amelyek a tudomány számára is feltűntek. Ilyen például a természeti és az úgynevezett civilizált emberek közötti különbség: néhány élettani paramétert vizsgálva kiderült, hogy a civilizált ember már lényegében az élettartama felétől öregszik, míg a természeti ember, akárcsak a vadállatok, az életideje utolsó tíz-tizenöt százalékában.

– De a civilizált ember tovább is él.

– Ez igaz, és annak is megvan az oka, de itt nem erről van szó. Az öregedés milyenségét a degeneratív betegségek határozzák meg, és ezek nálunk jóval nagyobb arányban és előbb fordulnak elő, mint például a busmanoknál. A tudomány fejlődésével pedig az is kiderült, hogy a genetikailag várható életkorunk 110-120 év. Tehát adódik a kérdés, hogy akkor miért csak 70-80 évig élünk. És nem beszéltem még a területi különbségekről: Magyarországon 74, Ausztriában 80 év a születéskor várható élettartam, Japánban pedig 83. Az öregedés kutatását az ilyen kérdések indították el a hetvenes–nyolcvanas években, és mára egy nagyon izgalmas, gyors léptékben fejlődő tudományág lett belőle, hiszen mindenkit izgat, hogyan élhetnénk hosszabb életet nyavalyák nélkül.

– Magyarországon melyik degeneratív betegség fordul elő a leggyakrabban?

– A szív- és érrendszeri betegségek. A halálesetek több mint fele ezek következménye. Nemrég végeztünk egy felmérést az artériák állapotáról több száz, egészségesnek hitt résztvevővel: kiderült, hogy 70-80 százalékuknak már ilyen-olyan fokú érelmeszesedése van. Vagyis betegek. Függetlenül attól, hogy ők ezt nem így élik meg. Amikor ugyanis a szív- és érrendszeri problémákról beszélünk, mindenki a fatális végállapotra gondol, az infarktusra, a stroke-ra, de arra nem, hogy előtte már több évtizeden keresztül romlik az oxigén- és tápanyagellátása az egyes szöveteknek, szerveknek, minden egyes sejtnek, hiszen már nem úgy funkcionálnak az erek, ahogy kellene. Ismert például, hogy az úgynevezett artériamerevség, amelynek értéke lényegében egy marker az érrendszer egészségét illetően, a korral arányosan növekszik. Ugyanakkor arra is van már bőven példa, hogy életmódváltással, az étrend megváltoztatásával akár „20-30 évvel” is javítható az artériamerevség értéke.

– Hogyan és miért öregszik a szervezet?

– A genetikai programozottságon túl, biokémiai szempontból két-három okról beszélhetünk. Az egyik a rozsdásodás: az oxigén minket is rozsdásít, nemcsak a vasat. Ez azt jelenti, hogy a szervezetünkben – többnyire melléktermékként – oxigén szabadgyökök képződnek, amelyek aztán károsodást okoznak a fehérjékben, a sejtek DNS-ében és membránjában, lényegében mindenhol. Ma már erős a gyanú, hogy ezek a károsodások lehetnek a degeneratív betegségek kialakulásának okai. Ez az egyik. De van más is, a cukor, ami persze alapvető energiaforrásunk. Félreértés ne essék, itt most nem a diabéteszről van szó, legfeljebb áttételesen. A kilencvenes évek elején kezdtek odafigyelni arra, hogy a cukor idővel roncsolja a fehérjéket egy kémiai folyamat következményeként: a glükózmolekulák hozzákapcsolódnak a fehérjemolekulákhoz, amelyek ezért például vizet veszítenek és már nem funkcionálnak olyan jól, mint korábban. Érdemes megjegyezni, hogy az öregedő bőr egyik jellemzője a vízvesztés. Az is kiderült, hogy van bennünk egy enzimrendszer, ami megpróbálja letakarítani a fehérjékről ezeket a glükózmódosításokat. Érdekes, hogy az elefántoknál – amelyek jóval tovább élnek, mint mi – sokkal hatékonyabban működik ez a rendszer, mint az embernél. Újabban pedig beszélhetünk talán egy harmadik okról is: egy arginin-származékról. Az arginin egy aminosav, a fehérjék egyik építőköve. Körülbelül a kilencvenes évek közepétől tudjuk, hogy az arginin egyben az artériák tágulásáért felelős egyik enzim „tápanyaga” is. Valami rejtélyes okból a szervezet azonban idővel elkezd egy hamis arginint is gyártani, az ADMA-t (aszimmetrikus dimetilarginint), ami képes gátolni az arginin pozitív szerepét az artériákban. A vérben lévő ADMA mennyisége egy jó markernek tűnik, amiből valamennyire meg lehet jósolni a szív- és érrendszeri problémák várható előfordulását. Magyarországon sajnos még nem mérik az ADMA-szintet, de például Németországban, az Egyesült Államokban már egyre inkább.

– Akkor ezek után mit lehet tenni e folyamatok ellen?

– Az argininnel kapcsolatos problémákra csak tüneti kezelés van: argininbevitellel az ADMA hatása valamelyest ellensúlyozható, például csökkenthető vele a vérnyomás adott esetben. Ami pedig a szabadgyököket illeti, két dologról érdemes itt beszélni. Először nyilván az egyik jó tanács az lehet, hogy együnk minél több antioxidánst. Ha erről van szó, sokan még mindig C- és E-vitaminra gondolnak, illetve szelénre, de ez tévhit, valójában a flavonoid típusú vegyületek az igazán hatásos gyökfogók, amelyeket elsősorban zöldségekből és gyümölcsökből vehetünk magunkhoz. Másodszor, a 2-es diabétesz kezd népbetegség lenni. Egyre gyakrabban használatos a diagnosztizálásában az úgynevezett Hb1ac teszt. Ez lényegében azt méri, mennyire támadta meg a glükóz a hemoglobinfehérjét. Ez ugyanaz a jelenség, amiről már fent is említést tettem. Egyre több olyan adat lát napvilágot, amely szerint a 2-es diabétesz is talán egy szabadgyökös problémával kezdődik. A Pécsi Egyetemen a rezveratrollal végzett humán klinikai vizsgálat egyik fontos eredménye, miszerint a rezveratrol aktivál a szervezetben egy szabadgyökök elleni védekezési rendszert, és talán ennek a következménye, hogy segít a 2-es diabéteszben. Érdemes itt megjegyezni, hogy a rezveratrolnak betudnak egy „öregedésgátló” hatást is, amelyről már évek óta beszél a tudomány, és ami talán épp a szabadgyökök elleni fokozott védekezésnek köszönhető. Ezenkívül a sejtekben van egy többé-kevésbé elfogadott biológiai óra: a kromoszómák végen van egy ismétlődő DNS-szakasz, a telomer. Minden sejtosztódás után a telomer rövidül, és bizonyos rövidülés után a sejt már nem fog szaporodni, hanem meghal. Egészen friss adatok szerint a rezveratrol gátolja ezt a rövidülést, illetve talán fokozza a telomer helyreállító képességet. Érdekes, hogy ezzel párhuzamosan aktivál antioxidáns enzimeket. De hasonló telomer-hosszabító hatását találták az omega-? zsírsavaknak és – talán nem meglepő módon – a rendszeres testedzésnek is. Mindig ugyanoda kanyarodunk vissza: a mozgás szükségességére. Aztán van még valami, amiről érdemes beszélni, ez az úgynevezett kalóriarestrikció, a kalóriabevitel korlátozása.

– Ez egyfajta fogyókúra?

– Igen is, meg nem is. Egyszerűen húsz-harminc százalékkal kevesebbet kell enni, mint amennyit szeretnénk vagy szoktunk. A lényeg, hogy ez molekuláris szinten számos védekezési rendszert indít be, köztük a szabadgyökök ellenit, miközben talán segít a glükózszinttel kapcsolatos problémákon is. Kísérleti állatokon bizonyított, hogy jelentősen növeli az élettartamot. Sőt, az öregedés minőségét is javítja, nyavalyamentessé téve azt. Ha már erről van szó: talán már mindenki számára tudott, hogy az elhízás szinte minden degeneratív betegségnél rizikófaktor.

– Mindent összevetve megint visszakanyarodunk a táplálkozáshoz, az egészséges életmódhoz. A legnagyobb probléma talán mégis az: mindkettő pénzbe kerül. Sok pénzbe.

– Igen, az öregedés lassítására egyelőre valóban csak a táplálkozás és az életmód helyes megválasztása ajánlható. Bár, ha szabad megjegyeznem, már évek óta rendszeresen szedek rezveratrolt és még sok minden mást. Ami pedig a pénzt illeti… az is igaz. Látom, mit vásárolnak az idős emberek a boltokban. Pénz híján kénytelenek spórolni az élelmiszereken, lényegében azok minőségén. Ezt mi is tapasztaljuk. Nemrég például kaptunk egy telefonhívást az egyik vásárlónktól, hogy már évek óta szedi az egyik készítményünket, de nincs pénze az egész dobozt megvenni, nem adnánk-e el neki kisebb adagokban. Arról nem is beszélve, tudományos dolgozatok százai bizonyítják – szemben az általános vélekedéssel –, hogy öregkorban különös figyelmet kellene fordítani a helyes táplálkozásra: például a legtöbb vitamin felszívódása romlik a korral, az adatok szerint bizonyos vitaminokból az időseknek háromszor annyit kellene fogyasztaniuk, mint a fiataloknak.

Fehérváry Krisztina