Fotó: ShutterStock/Tatevosian Yana
Hirdetés

Talán kevesen tudják, hogy az állami fennhatóságú, nem védett területeken sem szabad a természet ajándékait mértéktelenül gyűjteni: naponta személyenként két kilogramm vadgyümölcs, gomba és gyógynövény szedhető, amit árusítani, azaz kereskedelmi forgalomba hozni tilos. A védett területeken ennél szigorúbb a szabályozás, ezeken csakis engedéllyel vághatunk neki a gyűjtésnek. E tevékenység etikája mellett – azaz feleslegesen ne tépjünk le semmit, és mindig adjunk esélyt a növénynek arra, hogy újra szaporodhasson – érdemes arra is odafigyelni, hogy növényhatározóval induljunk útnak, de az okostelefon keresőjével is azonosíthatjuk, hogy mit is szedünk le. Lehetőleg egyszerre egyféle növényt gyűjtsünk be, éles késsel vagy ollóval metsszük le, és papírtasakban vagy vászontáskában tároljuk hazaérkezésünkig, így nem fülled be.

Lánc, lánc, eszterlánc

A pongyola pitypang úton-útfélen megtalálható. Az egyik legismertebb elnevezése a gyermekláncfű, de a népnyelv nevezi cserbókának, kutyatejnek, tejesgaznak is: ez utóbbinál a tej a növény szárából kicsöpögő fehéres nedvre utal, ám a gaz elnevezés már nem egészen helytálló. A pitypangnak ugyanis minden része felhasználható, olyannyira, hogy számos európai országban termesztik is. Levele egész évben szedhető, ám a legjobb ízt tavasszal produkálja, míg a gyökerét ősztől tavaszig, a bimbót és a virágot pedig értelemszerűen tavaszi megjelenésétől gyűjthetjük. Leveleit lecsípve salátába keverhetjük – van, aki tavaszi tisztítókúrában is használja. Érdekesség, hogy a pitypang levelében rengeteg C-vitamin található, jóval több, mint például a citromban, de tartalmaz A-, B-vitamint és foszfort is, így bátran eszegethetünk belőle. Belsőleges felhasználásában segíti a sejthártya megújulását, csökkenti a koleszterinszintet, segíthet a stroke és a szívinfarktus megelőzésében, sőt, a menstruáció előtti kellemetlen tünetek enyhítésében is. Külsőleg a visszeres lábakra van jótékony hatással, így érdemes elnehezült végtagjainkat pitypanggal telehintett meleg vízben áztatni vagy a belőle készült borogatással kezelni.

Fotó: ShutterStock/1777177

Férfias küzdelmek

Az olimpia heteiben az angliai Bridport melletti fekvő farmon különleges esemény, csalánevő-világbajnokság zajlott (World Nettle Eating Championships), amelyen nemcsak helyi, de amerikai és holland versenyzők is indultak. A bajnokságnak több mint három évtizedes hagyománya van, a versenyzők feladata, hogy harminc perc leforgása alatt minél gyorsabban minél több csalánt fogyasszanak el, mégpedig nyersen, egyenest a csalánosból. A férfiak mezőnyében az első helyet megszerző Tom Wheeler 35 méternyi csalánnal bírt el, míg a női győztes, a walesi Beth Hodges 19,5 méternyi csalánszárat kopasztott meg puszta kézzel és rágcsálta le a csípős zöld leveleket. A hölgy a verseny után elmondta, a keze és a szája alaposan elzsibbadt csípésektől, a hangja pedig jóval mélyebb lett a megszokottnál. Aztán immár öblös hangján kacarászva hozzátette: ez még mind semmi, de viccesen sötétzöld lett a nyelve.

Korábban írtuk

Hogy pontosan hány hektár csalánost legeltek le a versenyzők a felkészülési időszakban, és észleltek-e magukon bármilyen más hatást a zöldes nyelven és a zsibbadó végtagokon kívül, arról nem szólt a híradás. Ilyen nagy mennyiségben persze nem ajánlott csalánt fogyasztani – főleg nyersen –, bár az kétségtelen, hogy a történelem során sokszor mentette meg az embereket az éhen halástól ez az úton-útfélen megélő növény. Leginkább főzeléknek, levesnek főzték meg, de az is előfordult, hogy a sörfőzők ízesítették vele az italukat. A csalán tisztít, salaktalanít, enyhíti a reumás bántalmakat, külsőleg bőrbajokra, például ekcémára, gyulladt pattanásokra is gyógyír lehet. Állítólag a római katonák az ókorban a test felmelegítésére használták: a bőrt csapkodták vele, ami a csaláncsípésektől valóban felmelegedett. Talán innen ered a tapasztalat, hogy a köszvényes tüneteket enyhíti.

Szerencsehozó

Az árokpartokon, mezőkön növekvő háromlevelű fecskeherét, más nevén madársóskát sem kell nagyon bemutatni: eredetileg az írek nemzeti jelképe, Szent Patrikhoz, híres szentjükhöz fűződik, aki a hagyomány szerint e növénnyel illusztrálta prédikációját, mondván, az Atya, a Fiú és a Szentlélek, épp mint a háromlevelű here levelei, különállóak, mégis egyek. A növényke a szerencse jelképe, nem csoda, hogy a kártyajátékba is beszivárgott: a treff motívumot róla mintázták. Könnyű összekeverni a háromlevelű lóherével, amely át is vette tőle a szerencsehozó szerepét, ám a legnagyobb különbség köztük mégis abban áll, hogy a madársóska virága mérgező, és csak a szárát és a leveleit szabad felhasználni. A belőle készült tea jót tesznek az emésztésnek, bővelkedik C-vitaminban, külsőleg pedig enyhíti a rovarcsípést. Kora tavasztól őszig nő, és szinte mindenütt megtalálható. Mint minden gyógynövényre, úgy erre is igaz: mértékkel kell belőle fogyasztani.

Fűben, fában

A gyógynövényeket belsőleg és külsőleg is fel lehet használni. Készülhet belőlük borogatás, pakolás, használhatjuk öblítésre, inhalálásra vagy akár ülőfürdőre is. Forrázatot a növény virágos részéből és a levelekből készíthetünk, ilyenkor a forró vízben tizenöt percen át érdemes áztatni a növényt. Tipikusan forrázható a kamilla, a körömvirág vagy a csalán zsenge hajtásai. A csipkebogyót hosszabban érdemes áztatni, nem lobogó vízben, hogy ne vesszen el a magas C-vitamin-tartalma. Az alaposabb hőkezeléssel a növény gyökeréből készülhet főzet, például a zsurlófűből, rozmaringból, amelyek erősebb, vaskosabb szárú növények. A herbákat fogyaszthatjuk salátában is – így például az aranysárga pitypangot –, vagy éppen a méhek közbenjárását elfogadva, erős, fűszeres zamatú virágmézként.