Illatos és finom a magyar fehér akác
Porcukorral hintve, bundázva…
Nemcsak szemet gyönyörködtetnek a májusban virágba boruló illatos akácfák, de ízük és gyógyító erejük miatt is különlegesek. Az Európában magyar akácként is ismert fafaj, illetve a virágából készülő, aranylóan áttetsző világhírű hazai akácméz 2014 óta szerepel a Hungarikumok Gyűjteményében.A fehér akácfürtöket ajánlatos frissen, a virágzás kezdetén, május végén, június elején begyűjteni, lehetőleg a forgalmas helyektől távoli erdős részeken. A kocsányról lefejtett és időnként átforgatva szárított fehér virágszirmokból kellemes aromájú, finom teát készíthetünk, ha két teáskanálnyit belőle két deciliter vízzel leforrázunk és pár perc áztatás után leszűrünk. Az akácfák virágaiból számos egyéb ínyencség is elkészíthető, mint például a palacsintatésztában sütött, porcukorral hintett, bundázott akácvirág, az akácvirágos aprósütemény és omlett, az akácvirágos túrókrém, a rebarbarás, akácvirágos puding, akácdzsem, akácvirágos limonádé és tea, akácszörp, bor, illetve pálinka. De díszíthetünk szirmaival salátát, gyümölcslevest és desszertet is. Az édes ízű növényt akár közvetlenül a fáról leszedve is el lehet rágcsálni, de érdemes a mértékletesség elvét követni, hiszen a nyersen elfogyasztott akácvirág hányingert okozhat.
Az akáclombok között megbújó akácvirág nemcsak a gasztronómia, hanem a gyógyászat és a kozmetikai ipar számára is értékes alapanyag. Jótékony hatását élvezhetik a gyomorbántalmakkal, gyomorsav-túltengéssel vagy refluxszal küzdők, de köhögéscsillapító hatása miatt a felső légúti megbetegedésben szenvedők tüneteit is enyhítheti. Kiváló görcsoldó, nyugtató- és tonizálószer.
A fehér akác aromás vegyületeit a kozmetikai ipar főként ráncsimításra, bőrtónus javításra, illetve az érzékeny, gyulladásra hajlamos bőr ápolására használja. Fürdővízbe téve a bőrt kényezteti, a testet kellemesen ellazítja. Étvágycsökkentő hatása miatt a fogyókúrás étrendbe is beilleszthető.
Önmagáért való szépsége számos ismert hazai költőt is megihletett, élükön Petőfi Sándorral. „Ti ákácfák e kertben, / Ti szépemlékü fák, / Amelyeken szivemnek / Oly drága minden ág” – írta a poéta a Ti ákácfák e kertben… című költeményében, arra a sorsdöntő pillanatra utalva, amikor 1846 augusztusában – a legenda szerint a nagykárolyi Arany Szarvas Fogadó egyik ablakából kitekintve – először látta meg múzsáját, Szendrey Júliát, a park akáclombjainak ölelésében…