Fotó: ShutterStock
Hirdetés

Azt gondolnánk, a legtöbben azért döntenek tetoválásuk eltávolítása mellett, mert megunták vagy nem úgy sikerült, ahogy megálmodták. Vannak olyanok is, akik azért jutnak hasonló elhatározásra, mert bár az általuk választott mintát szeretik, úgy gondolják, más testrészükön jobban mutatna, vagy mert a munkahelyükön kritérium a „tetoválásmentesség”. Léki Norbert vendégei közül is sokan tartoznak az utóbbiak közé. A főállásban mentőtisztként dolgozó fiatalember Budapest egyik legnépszerűbb tetoválószalonjában végez lézeres eltávolítást. A tény, hogy az üzlet egyik alkalmazottja kizárólag ezzel foglalkozik, jól mutatja, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a szolgáltatás iránt.

Egy időben az eltávolításra csak plasztikai műtéttel volt lehetőség, ami amellett, hogy nagyon sokba került, gyakran hegesedéshez vezetett. Később más technikát is alkalmaztak, amelynek során sóoldattal dörzsölték az érintett bőrfelületet, amíg az ábra el nem tűnt. Utóbbi eljárás meglehetősen fájdalmas volt, és szintén nyomot hagyott. Ma már a lézeres megoldásnak köszönhetően a tetoválások – legyenek bárhol és bármilyen színűek – szinte minden esetben tökéletesen eltüntethetők csekély fájdalom árán. Az úgynevezett Q-kapcsolt eljárás, amit napjainkban a legtöbb szakember alkalmaz, már a 60-as években is létezett, ám akkoriban még csak orvosi műtéteket, korrekciókat végeztek vele, a szépségiparban csak jóval később kezdték használni.

A módszer lényege, hogy a gép speciális hullámhosszú fényt bocsát ki, ami akadály nélkül hatol át a világos bőrön, a sötét színű felületek viszont elnyelik, kölcsönhatásba lépve a pigmenttartalmú sejtekkel. Ez a festékszemcséket apróbb darabokra bontja, amelyeket az amúgy jóval kisebb falósejtek már el tudnak szállítani. A lézersugár először a bőrfelszínhez közelebbi festékrétegben fejti ki hatását, majd a következő kezelésekkel egyre mélyebbre lehet hatolni, egészen addig, amíg a tetoválás fel nem szívódik. A kívánt eredmény eléréséig tehát több kezelés is szükséges. Hogy pontosan mennyi, az függ a korábban bejuttatott festék minőségétől, mennyiségétől és attól, hogy milyen mélyen található. A beavatkozás kellemetlen lehet, de közel sem annyira, mint maga a tetoválás készítése, és ha kisebb grafikáról van szó, csupán néhány percet vesz igénybe.

– Mindig hangsúlyozom, hogy az eltávolítás csak akkor lesz teljesen sikeres, ha a páciens betartja az utókezeléssel kapcsolatos összes előírást. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy nem szabad feláztatni az érintett bőrfelületet – mondja Léki Norbert. – A hatékonyság persze még sok mindentől függ, a tapasztalatok szerint a zsírszövetben dúsabb testtájékokról és a sötét bőrről például nehezebben lehet eltüntetni a tetoválást, és az sem mindegy, hogy satírozott vagy kontúros mintáról van-e szó. A régi tetoválás helyére azonban új is kerülhet, amivel elfedhetők az apróbb bőrhibák. Ám ennek elkészítése előtt legalább két hónapot pihentetni kell az érintett felületet.

Korábban írtuk

Míg a korszerűtlen technológiák idejében mélyen a pénztárcánkba kellett nyúlni, ha tetováláseltávolításra adtuk a fejünket, manapság már az anyagiak sem állhatnak a beavatkozás útjába. A kezelendő felület nagyságától függően 9 és 30 ezer forint közötti összeggel kell számolnunk, ami a mai árak mellett talán nem nagy kiadás azért cserébe, hogy megszabaduljunk egy olyan, immár nem kívánatos stigmától, amiről korábban még azt hittük, egy egész életen át szívesen hordjuk majd.

Ha tartózkodunk a lézeres eljárástól, el is takartathatjuk régi tetoválásunkat egy újjal. Egy ügyes kezű tetoválómester számára szinte nincs olyan ábra, amit ne tudna elfedni egy másikkal. Persze a szakemberek azt mondják, a takarás előtt is érdemes lézerrel halványítani a meglévő rajzot, anélkül ugyanis az új minta sötét és tömör lesz. Az új tetoválást mindig sötétebb színnel kell készíteni, mint a régit, csak így töltheti be tökéletesen a funkcióját.

Fotó: ShutterStock/GUDKOV ANDREY

A kifejezés ősi eszköze

A tetoválást az emberiség a véletlennek köszönheti: az ősember testének sebes felületein a bőrbe jutott korom örökre látható maradt. Később már tudatosan vittek fel az emberek különböző mintákat a bőrükre. A legrégibb források Egyiptomból származnak, itt az Kr. e. IV. évezredből származó agyagfigurák felületén festett, illetve beszúrt pontsoros díszítésekre egyes kutatók a tetoválás kezdeteinek bizonyítékaként tekintenek. Az angol tattoo szó a tahiti tatu (’nyomot hagyni’) szóból ered. A polinéziaiaknál a tetoválás mintája, valamint a tetovált díszítésekkel borított bőrfelület nagysága társadalmi státus, rang szerint változott és változik ma is. Európában a XVIII. század tengerészei terjesztették el mind a szó használatát, mind magát a tetoválást. A XIX. és a XX. század elején illegális volt a tetoválás, elsősorban a börtönökben ülő bűnözők között vált szokássá. Az első tetoválógépet 1891-ben Samuel O’Rilley szabadalmaztatta Thomas Alva Edison elektronikus tolla alapján. Régebben több árnyalatot is fakulhatott a tetoválás, de a mai modern technikának köszönhetően hosszú távon is élénkek maradnak a színek. (Közismert volt Horthy Miklós bal karját beborító sárkánytetoválása – a szerk.)