Szenteste a világ körül
Ahogy Clement Clarke Moore híres verse is megénekli, szenteste különleges varázslat lengi be az otthonokat: a várakozás izgalma és a karácsony misztériuma fonódik össze. A világ különböző pontjain igen változatos, olykor meglepő hagyományok övezik ezt a napot.
Olaszországban, ebben a mélyen katolikus országban a karácsonyi időszak legfontosabb napja a huszonnegyedike. A „La Vigilia”, azaz a virrasztás napja a hagyomány szerint a kis Jézus születésére való várakozásáról szól. Történelmileg ez a szigorú böjt ideje volt, a valódi ünneplés pedig csak az éjféli mise után veszi kezdetét. Az ételek tekintetében Olaszországban régiónként nagy az eltérés, de a húsmentesség közös pont maradt – a hal azonban kivétel. Az egyik legismertebb népszokás a „Hét hal lakomája”, amely során hétféle halételt szolgálnak fel, szimbolizálva a hét szentséget. Rómában ezen az éjszakán hatalmas tömegek gyűlnek össze a Szent Péter téren, hogy meghallgassák a pápa üzenetét, aki éjfélkor, a harangok zúgása közepette ünnepélyesen a jászolba fekteti a gyermek Jézus szobrát – írja a House & Garden magazin.
Mexikóban a szentestét „Nochebuena” néven ismerik, ami tükörfordításban „jó éjszakát” jelent. Érdekesség, hogy az itthon is népszerű mikulásvirág Latin-Amerikában használt neve is ugyanez, hiszen ez a növény éppen karácsony környékén hozza gyönyörű vörös virágait. A mexikói gyerekek már december 16-tól részt vesznek a „posadas” nevű körmenetekben, amelyekkel azt elevenítik fel, ahogyan a Szent Család szállást keresett. A szentesti mise után a családok együtt vacsoráznak, és gyakran kerül a menüre a tradicionális mexikói tamales vagy tőkehal. A mexikói gyerekek számára ez a nap az ajándékozás ideje is, amit hagyományosan a kis Jézustól kapnak.
Franciaországban az ünnepi vacsorát „Le réveillon” néven emlegetik, ami az éberségre, az ébren maradásra utal. A franciák nem sietik el a dolgot: a főétkezést hagyományosan az éjféli mise után fogyasztják el. A menüsor rendkívül elegáns, pezsgővel és különféle előételekkel, például füstölt lazaccal, osztrigával vagy libamájjal kezdődik. A főétel rendszerint pulyka vagy liba, a vacsorát pedig elmaradhatatlanul a „buche de Noël”, azaz a karácsonyi fatörzs-sütemény zárja.

Németországban, a karácsonyfa-állítás hazájában a szenteste délelőttje sokszor még az utolsó pillanatban elvégzett bevásárlásról szól. Sokan csak ilyenkor díszítik fel a fát, amit vidéken nem egyszer maguk vágnak ki az erdőben. Ami az étkezést illeti, a németek a franciákhoz képest meglepően egyszerűen ünnepelnek. A keresztény böjti hagyományokhoz híven a legnépszerűbb étel a virsli krumplisalátával; a statisztikák szerint a német családok több mint harmada ezt fogyasztja december 24-én. Németországban, Ausztriában és Svájcban is ez az este a „Bescherung”, vagyis az ajándékozás ideje.
Látható tehát, hogy bár az ételek és a szokások nemzetenként változnak, a lényeg mindenhol ugyanaz: a család, a hit és a közös várakozás öröme, amely átível határokon és kultúrákon.
