Szépít, gyógyít, nyugtat
Albert Einsteinnek tulajdonítják a mondást: ha a Földön kipusztulnak a méhek, kihal az emberiség. A vizsolyi Molnár „Mézes” Gergő méhészetében e jóslat okairól is beszélgettünk, miközben kiderült, a természettel különleges szimbiózisban élő rovarok munkája miért lehet példaértékű az ember számára. A vizsolyi méhész mestersége évezredes hagyományai mellett a hazánkban újdonságnak számító apiterápiáról, valamint a méhkaptár gyógyhatású kincseiről is mesélt.
A metsző, jeges januári hideg ellenére most is akad dolog Mézes Gergő Méhészetében a kaptárok körül: látogatásunkkor éppen gyékénypárnával takarják le a méhlakások tetejét, hogy megfelelő hőmérsékletet biztosítsanak a rovaroknak. Bár a kaptárok lakói a természet ritmusának megfelelően takarékra vették a munkát, mégsem tétlenkednek. Szárnyukat rezegtetve melegítik a kaptár levegőjét, és hamarosan hozzáfognak a fiasításhoz: a méhanya nemsokára petéket rak, és kifejlődik a következő generáció. A méhek rövidke életének egyik fontos célja, hogy gondoskodjon a méhcsalád és az állomány fennmaradásáról tavaszig, mikor kezdetét veszi a valódi, komoly munka: a nektárgyűjtés és a méz előállítása.
A vizsolyi méhészetben a tágas hátsó kert és a benne sorakozó kaptárok csak egy részét teszik ki a több lábon álló vállalkozásnak. Molnár Gergely a porta egyik öreg parasztházában hangulatos múzeumot rendezett be, amely a történelem kezdeteitől mesél a méhészet fejlődéséről: az ősember még a méhek lárváival teli lépet is elfogyasztotta, a mezőgazdálkodás fejlődésével azonban az ember ráébredt, jobban jár, ha a méheket nem kifüstöli a kasból az ínycsiklandó csemegéért, hanem inkább gondoskodik róluk. A XIX. század elején jelent meg hazánkban Chabicsovszky György latin nyelvű traktátusa a méhészetről. A mesterség azóta hihetetlen fejlődésen ment át: mindez a különleges társadalmi hierarchiában szorgoskodó rovaroknak és az őket nem kizsákmányoló, hanem velük együtt dolgozó méhészmestereknek köszönhető.
Mézillat és virágíz
A méhészetben az elmúlt száz évben használt eszközök, például mézpergető, hófehér méhészegyenruha vagy éppen a méhcsalád alapításához szükséges pároztatókaptár fából készült eszközei is láthatók a Mézmúzeumban. Az alapító-tulajdonossal egy kávézóasztal mellé ülünk le beszélgetni, itt rendezték be ugyanis a kóstolóhelyiséget, amelyhez jobban illene a mézbár elnevezés: a gesztenyétől a galagonyamézig, a hárstól az aranyló akácig számtalan fajtaméz megízlelhető itt, nem beszélve a csilis, kapros, kávés ízesítésű különlegességekről, a propoliszos gyógyhatású krémmézről vagy éppen a szuperélelmiszernek tekinthető virágporról is, amit szintén megkóstolunk. Az apró, aranysárga golyócskáknak fanyar-édeskés ízük van, olyan, mintha virágot eszegetnénk. Megtudjuk azt is, a magyarok által favorizált akácméz sokkal lassabban kristályosodik, mint a többi fajta, és hogy a méz kristályosodása természetes jelenség, aminek semmi köze a minőséghez.
– A családom mindig is mezőgazdaságból élt. Édesapám egy délután, babkapálásból hazafelé menet hirtelen ötlettől vezérelve befogott egy határban repkedő méhrajt, ez alapozta meg a családi méhészet indulását – meséli „Mézes” Gergő, majd fotót is mutat a gyerekkorában történt méhbefogó akcióról. A méheket este gyűjtötték be, mivel napnyugta után nem repülnek, csak másznak, ám a védőruha alá beférkőző rovarok a kiskamasz Gergő arcát kegyetlenül összeszurkálták. A kaland nem szegte kedvét, az agrártudományi egyetem elvégzése után mezőgazdasági mérnökként és az ország legfiatalabb méhészmestereként kapott oklevelet. Mikor a diplomával a kezében Gödöllőről hazafelé indult, a vonatmegállóban egy hársfa odújába éppen betelepedő méhraj rádöbbentette arra, számára a méhészet lesz az élethivatás.
– Nagymamám tanácsára a vizsolyi templommal szemben felállítottam egy aprócska standot, és nekifogtam mézet árulni. Már az első napon mindent eladtam. Attól kezdve minden bevételemet visszaforgattam a vállalkozásba. Tizenöt év alatt építettem fel a méhészetet: ma már háromszáz méhcsaláddal termelünk, nyaranta vándorlunk velük, különböző növénykultúrákat látogatunk, ez az alapja ugyanis a fajtamézek készítésének – magyarázza a tulajdonos, hozzátéve, méheivel bérporzást is vállal. A gazdák ugyanis 20-30 százalékkal nagyobb terméshozamot remélhetnek, ha a gyümölcsöseikben igénybe veszik a méhek munkáját. Ez pedig neki is jövedelmez, hiszen e munka eredményeképp különleges gyümölcsmézet készítenek a méhei.
Demokratikus méhpolisz
Molnár Gergely univerzális méhészetről álmodott, azaz a méhészet minden ágát szerette volna művelni. Mára az álomból valóság lett: nemcsak méztermelő méhcsaládjai vannak, hanem méhanyanevelő telepe is, amely kulcsfontosságú az újabb méhcsalád megalapozásához. A méhtársadalom igazi demokráciát működtet, hiszen minden egyes tagjának megvan a maga szerepe. A dolgozó méhek a tavaszi-nyári időszakban csupán hat hétig élnek. Ahogy a méhész mondja: a nektár- és virágporgyűjtő méhmunkások élete olyan, mintha mi húszkilós hátizsákkal heteken át mindennap tízszer öt kilométert futnánk le; nem csoda, ha gyorsan kimerülnének az energiaraktáraink. A méhmunkások szorgos jelzője tehát nem költői túlzás: a begyűjtők napfelkeltétől napnyugtáig dolgoznak. Ráadásul mindez megtervezett koreográfia szerint zajlik, a felderítők vagy kutatóméhek először körüljárják a terepet, ők adnak információt a többieknek területről. A méh sosem repül el öt kilométernél nagyobb távolságra a kaptártól, és annak számára jellegzetes illata alapján talál haza. A méz a virágok nektárjából készül, amit a dolgozók felszívnak, majd kiürítenek a lép méhsejtjeibe. Ezt addig végzik, míg a nektárból sűrű, édes massza nem válik: az aranyló mézet lepecsételik, mint a nagymama a befőttet, és táplálékként raktározzák el a téli időszakra.
– A méhész elvesz és hagy is a méheknek táplálékot. Ezért sincs értelme a méhek kizsigereléséről beszélni, hiszen a méhanya csak akkor rak petéket, ha érzi a feje fölött a túléléshez szükséges, megfelelő mennyiségű mézet – magyarázza a méhész. Ha pedig egy méh elpusztul, egyfajta kegyeleti szertartásban részesítik: a méhhullát kiviszik a kaptárból, és a virágos réten ejtik el repülés közben.
Méhészet és szépészet
A méhkaptárok a természet valódi kincsesbányái, az univerzális méhészet pedig az onnan származó anyagok feldolgozásával is foglalkozik.
– A propolisz természetes antibiotikum, amit a méhek a nyírfa vagy nyárfa levéltövi mirigyeiről gyűjtenek, amivel vékony filmrétegként borítják be a kaptár belsejét. Az esetleges betolakodókkal az őrséget álló méhek veszik fel a harcot, ha pedig megölik, propolisszal borítják be, hogy megakadályozzák a kaptár fertőződését. A méhészek a kaptár belsejéről lekapart, illetve ráccsal gyűjtött propoliszt alkoholos oldatban tartósítják, ami az ember számára is fontos élettani hatással bír. Különleges anyag a méhpempő, ami a dajkaméhek garatmirigy-váladéka, ezzel az anyaggal táplálják a méhanyát, hogy termékeny legyen. Az emberi szervezetben hasonló szerepet tölthet be, a tapasztalatok ugyanis azt mutatják, sok, addig meddőnek hitt nőnek segített anyává válni – magyarázza Molnár Gergely. A méhek a hátsó pár ízelt lábukon lévő virágportartó kosárkába gyűjtik a virágport, amit a méhész a virágporgyűjtő készülék segítségével tud róluk összeszedni. Magas fehérjetartalma okán a sportolók használják, de a fogyókúrában is alkalmazható: kis kanál virágport gyümölcsturmixba keverve akár egy komplett napi étkezést is kiválthatunk, ám ügyelnünk kell arra, hogy fokozatosan vezessük be étrendünkbe, nehogy allergiát okozzon.
A vizsolyi méhészet egyik különleges szolgáltatása az apiterápia, azaz a méhek részvételével történő gyógyítás. Ennek része a méhméregkezelés, amelyet egy szír belgyógyász szakorvos végez. Szíriában komoly hagyománya a természetgyógyászatnak, a méhméreggel ízületi bántalmakat, szklerózis multiplexes betegeket, ideggyógyászati problémákat is kezelnek. A kaptárlevegős faház ugyancsak a méhek munkájára épül: az építmény alatt elhelyezett kaptárakban körülbelül egymillió méh él, a faházban berendezett pihenőszobában érezhető a méhek döngicsélése előidézte biorezonancia, amelynek jótékony, relaxációs hatása van az emberi szervezetre. A kaptárakból felpárolgó méhviaszos, propoliszos levegő pedig kimondottan jót tesz az asztmatikus és légúti bántalmakban szenvedő betegeknek.
Az apiterápia nálunk újdonság, de a közeli Kárpátalján vagy Oroszországban régóta használt módszer, amelyet mára a különlegességekre oly fogékony Hollywood is felfedezett magának: az amerikai sztárok, a felső tízezer tagjai már Kárpátaljára is járnak apiterápiás kezelésekre. A méhészmester abban bízik, előbb-utóbb a vizsolyi térségre is felfigyelnek majd.
A méhek persze nem csak az általuk gyűjtött és előállított szuperélelmiszerek, vitaminok, gyógyító anyagok miatt fontosak. Úgy működnek, mint a természet tisztaságát mérő lakmuszpapír: szennyezett környezetben elpusztulnak. Az ember és a haszonállatok által fogyasztott növénykultúrák 80 százalékát ugyanakkor ők porozzák be. Ha pedig az emberiség folytatja a természeti környezet kontrollálatlan szennyezését, a méhek eltűnnek a Föld színéről. És akkor komoly bajban leszünk.
