Tényleg boldogabbak azok a párok, akik gyakrabban szexelnek?
Mi tekinthető „ideális” szexuális gyakoriságnak egy tartós párkapcsolatban élő pár esetében? Naponta? Hetente? Havonta?Sokan nehezen tudnak válaszolni erre a kérdésre, részben azért, mert nincs általánosan elfogadott viszonyítási alap. A baráti társaságokban ritkán esik szó őszintén – vagy egyáltalán – az intim élet részleteiről, és a szexuális aktivitásra sincs olyan egészségügyi ajánlás, mint például az alvásra, ahol napi 7–8 óra javasolt. A normák ismeretének hiányában sokan csupán remélik, hogy saját szexuális szokásaik összhangban vannak azzal, amit egy egészséges kapcsolatban elvárhatónak tartanak.
Mit jelent az, hogy „elég gyakran”?

A szexuális együttlétek megfelelő gyakoriságát firtató kérdés valójában a szexuális intimitás és a párkapcsolati elégedettség közötti összefüggést vizsgálja. A rendelkezésre álló kutatási eredmények azt mutatják, hogy azok a párok, akik gyakrabban élnek nemi életet, általában boldogabbnak ítélik meg kapcsolatukat – egészen heti egy alkalomig (Muise és munkatársai, 2016). Ezen a ponton túl azonban az összefüggés már nem szignifikáns: heti egy alkalomnál gyakoribb szex sem árt, de nem is jár kézzelfogható előnnyel a kapcsolat minőségére nézve.
A korábbi kutatások egyik alapvető problémája, hogy csoportszintű adatokon alapulnak – vagyis az eredmények olyan átlagokból származnak, amelyek az összes résztvevő adatainak összevonásából keletkeznek. Ezáltal azonban elvesznek az egyéni különbségek, és csupán egyetlen általános érvényű trend rajzolódik ki. Holott valójában létezhetnek olyan párok, akik esetében a szexuális aktivitás gyakorisága alig vagy egyáltalán nem befolyásolja a kapcsolat minőségét, míg másoknál ez szorosan összefügg az érzelmi elégedettséggel.
Új elemzések eltérő párkapcsolati mintázatokat tártak fel
Bár a pszichológiai kutatások hosszú időn át a csoportszintű átlagokból vontak le következtetéseket, az ún. Latens Profil Elemzés (Latent Profile Analysis, röviden LPA) nevű módszertan lehetőséget nyújt arra, hogy ne homogén tömegként, hanem különböző mintázatokat mutató alcsoportokként vizsgáljuk a résztvevőket.
Fel tudja-e tárni az LPA módszertana a szexuális gyakoriság és a párkapcsolati elégedettség közötti rejtett sokféleséget? A válasz röviden: igen (Johnson és munkatársai, 2025). A Német Családpanel reprezentatív adataira épülő vizsgálat – mintegy 2000 heteroszexuális pár bevonásával – azt mutatta, hogy léteznek olyan elkülönülő párkapcsolati „klaszterek”, amelyekben a szex és az elégedettség kapcsolata jelentősen eltér egymástól.
Páronként eltérő, hogy a szex mennyire befolyásolja a párkapcsolati boldogságot

Fontos szerepet játszik-e a szex gyakorisága az Ön kapcsolatában az elégedettség szempontjából? Johnson és munkatársai (2025) azonosítani tudtak olyan mintázatokat, amelyek a szexuális aktivitás és a párkapcsolati elégedettség közötti összefüggéseket tükrözték. Vajon az alábbi típusok közül melyik írja le leginkább az Ön kapcsolatát?
(Megjegyzés: A profilok elnevezései az eredeti cikk céljára készültek.)
- Boldog pár – gyakori szex
A résztvevők túlnyomó többsége – 86 százalék – magas párkapcsolati elégedettségről és viszonylag gyakori szexuális együttlétekről számolt be, átlagosan kissé ritkábban, mint heti egy alkalom.
- Boldogtalan pár – minimális szex
A résztvevők mintegy 3,5 százalékát olyan kategóriába sorolták, amelyet az átlagosnál alacsonyabb párkapcsolati elégedettség és szexuális aktivitás jellemzett. E párok havonta egytől három alkalomig terjedően számoltak be szexuális együttlétekről. Az ebbe a csoportba tartozók körében gyakoribb volt a párkapcsolati konfliktus, az érzelmi megosztás hiánya, a kölcsönös elköteleződés alacsony szintje, valamint az idősebb férfiak jelenléte.
- Boldog nő, boldogtalan férfi – mérsékelt szex
Mivel a kutatás páradatokra épült, Johnson és kollégái (2025) képesek voltak olyan mintázatokat is feltárni, amelyekben a nő párkapcsolati elégedettsége eltért a férfiétól. (Megjegyzés: a vizsgált minta kizárólag heteroszexuális párokból állt.) A párok körülbelül 4 százalékánál a nő érezte kielégítőbbnek a kapcsolatot, miközben a szexuális együttlétek gyakorisága mérsékelt, havi 3–4 alkalom volt. Az ilyen profilba tartozó párok között különösen sok volt a kisgyermeket nevelő család. Emellett jellemző volt a magas konfliktusszint és a férfi részéről alacsony elköteleződés is.
- Boldog férfi, boldogtalan nő – mérsékelt szex
A párok körülbelül 6 százalékánál a férfiak nagyfokú elégedettségről számoltak be, miközben a nők általában boldogtalannak érezték a kapcsolatukat. A szexuális együttlétek gyakorisága itt is jellemzően havi 3–4 alkalom körül alakult. Az ebbe a csoportba tartozó párok között is gyakori volt a magas szintű konfliktus. Érdekesség, hogy ha a nő nagyobb elköteleződést mutatott, kisebb eséllyel került ebbe a csoportba.
- Boldog pár – ritkán van szex
A latens profil elemzés nem azonosított olyan típusú kapcsolatot, amelyben mindkét fél elégedett, ám a szexuális élet gyakorlatilag hiányzik. Ennek ellenére a kutatók külön megvizsgálták azokat az eseteket, ahol legalább három hónapja nem történt szexuális együttlét. Így azonosítottak 124 párt (a teljes minta 5,9 százalékát), akik e kritériumnak megfeleltek. Közülük 39,5 százaléknál mindkét fél rendkívül magas kapcsolatminőségről számolt be. Ez azt jelenti, hogy a teljes minta körülbelül 2 százaléka leginkább azzal jellemezhető, hogy ritkán – vagy egyáltalán nem – élnek szexuális életet, mégis mindketten elégedettek a kapcsolatukkal.
A szex és az elégedettség gyakran összefügg – de nem mindig
Vajon meg lehet jósolni egy párkapcsolat általános minőségét pusztán a szexuális együttlétek gyakorisága alapján? A válasz egyértelműen nem.
Ez Johnson és munkatársai (2025) kutatásának egyik legfontosabb megállapítása. Míg a korábbi vizsgálatok azt sugallták, hogy a szexuális aktivitás és a párkapcsolati elégedettség között egyre erősebb kapcsolat figyelhető meg – legalábbis heti egy együttlétig bezárólag (lásd: Muise és munkatársai, 2016) –, ez az eredmény valószínűleg csupán a többséget képviselő csoport esetében áll fenn, amelyet Johnson és kollégái is azonosítottak.
A valóságban azonban sok olyan pár van, ahol aktív szexuális élet mellett az egyik vagy mindkét fél mégis elégedetlen a kapcsolatával. Még érdekesebb, hogy bár nem ez volt a kutatás fő fókusza, úgy tűnik, létezik egy ritka kisebbséget alkotó csoport is: olyan párok, akik csak ritkán – vagy egyáltalán nem – élnek szexuális életet („szexmentes” kapcsolatok), mégis mindkét fél magas szintű elégedettségről számol be.
A legfontosabb tanulság: a sokféleség jelentősége
A párkapcsolat típusa nem határozható meg pusztán az alapján, hogy milyen gyakran kerül sor szexuális együttlétre – még akkor sem, ha statisztikailag igaz, hogy a gyakoribb szex általában magasabb elégedettséggel jár együtt. Nem érdemes tehát pusztán abban bízni, hogy a szexuális élet fokozása automatikusan javítja a kapcsolatot.
A kutatás korrelációs jellegéből adódóan nem vonható le olyan egyértelmű következtetés, hogy a szexuális gyakoriság növelése javítaná a párkapcsolati elégedettséget – vagy fordítva: nem állítható biztosan, hogy a jobb kapcsolat önmagában gyakoribb szexhez vezetne. Ez a megállapítás különösen hangsúlyossá válik annak fényében, hogy a minta egy jelentős kisebbségénél semmiféle összefüggés nem volt kimutatható a szexuális gyakoriság és az egyéni párkapcsolati elégedettség között.
