Tizenkettő a fejlődéshez

Az érintés az emberek közti érzelmi kötődés – legyen az családi, rokoni vagy baráti kapcsolat – nélkülözhetetlen megnyilvánulása: olyan szeretetnyelv, ami metakommunikációval segít a másik tudtára adni, hogy szeretjük, megbecsüljük, vagy éppen együtt érzünk vele. Az érintés tehát nemcsak gesztusértékkel bír, hanem létfontosságú is, olyan megnyilvánulás, amellyel sok mindent közölhetünk. Matthew Hertenstein, a DePauw Egyetem pszichológusa 2009-es kutatásában érdekes kísérletet végzett: arra kérte a résztvevőket, hogy csupán érintés segítségével próbáljanak érzelmeket közölni egy bekötött szemű társukkal. A haragot, undort, félelmet, szeretetet, együttérzést, hálát, szomorúságot és boldogságot közel 80 százalékos pontossággal sikerült átadniuk a kísérletben részt vevőknek.

Immunerősítő érintés

Életünket végigkíséri az ölelés, a simogatás elemi szükséglete, aminek fontosságát és jótékony hatását számos kutatás erősítette meg. Az egyik, témában végzett kísérletben arra kértek egy diákot, hogy hagyjon el egy pénzérmét egy nyilvános telefonfülkében. Néhány perccel később a telefonfülkébe lépő embereket a diák sorra megkérdezte, nem találták-e meg véletlenül az érméjét, amire legtöbbször nem volt a válasz. Nem sokkal később a diák ugyanezt a kérdést tette fel, ám a beszélgetés alatt finoman megérintette a megkérdezetteket a karjukon, akik erre kivétel nélkül átnyújtották neki a megtalált pénzdarabot. Daniel Keltner, a Berkeley Egyetem pszichológiaprofesszora a kosárlabda-játékosok közti együttműködés kapcsán tanulmányozta az érintés fontosságát. A vizsgálat kimutatta, hogy az a csapat, amelynek tagjai gyakrabban veregették hátba a másikat, vagy adtak pacsit egymásnak, hatékonyabbnak bizonyultak a pályán, és gyakrabban nyertek mérkőzést.

Ha a csapatsportban mindez ilyen eredményesen működik, belátható, hogy az élet más területein is jobbá tehetné a közösségeket. Ugyanakkor a bizalmaskodó, a másik intim szféráját kéretlenül és agresszívan megsértő érintést senkinek sem kell fogadnia, ezt a témakört idejekorán érdemes tisztázni a gyerekekkel is. Az pedig egyáltalán nem meglepő, ha a bármely életkorban elszenvedett zaklatás áldozata még a legártatlanabb mozdulatban is hátsó szándékot sejt, hiszen az érintéssel sokféleképpen lehet visszaélni.

Mégis meg kellene tanulnunk élni vele: a szeretetteljes érintés nemcsak jó érzés, hanem fizikai szinten, a testben is pozitív változásokat idéz elő. Az ölelés – amelynek a szakemberek szerint legalább tíz másodpercig kell tartania ahhoz, hogy jótékony hatással legyen a szervezetre – szabályozza a vérnyomást, csökkenti a stresszt, a szorongást, ilyenformán kihat az immunrendszerre is. Akit gyakran megölelnek, védettebb lesz a fertőzésekkel szemben. S hogy mi történik érintés közben az agyban fiziológiai szinten? Az agykéreg azon része aktiválódik, amelyik a jutalommal és együttérzéssel áll kapcsolatban. Az érintés képes kiváltani az oxitocin, vagyis a boldogsághormon elválasztását a szervezetben. Ráadásul mindez kétoldalú: arra is jótékonyan hat, aki érint, és arra is, akit megérintenek.

Ringatni, ölbe venni

Harry Frederick Harlow a XX. század közepén híressé vált, újszülött majmokkal végzett kísérletei bebizonyították, hogy a kölykök számára az érintés és az ölelés éppen olyan létszükséglet, mint a táplálkozás. Az emberre mindez ugyancsak igaz. Optimális esetben életünk első szakaszában kapjuk a legtöbb szeretetteljes érintést, és ekkor dől el az is, hogyan viszonyulunk majd később, felnőttként a fizikai kontaktushoz. A csecsemő fejlődésének egyik legfontosabb pillére az érintés, ölelés, ringatás, simogatás, amit ha a kisbaba nem kap meg, agyának bizonyos területei elmaradnak a fejlődésben. Bruce D. Perry pszichiáter szerint mindez akkor állhat helyre, ha az elmaradt tapasztalatokat pótoljuk: Perry klinikai munkája során súlyosan elhanyagolt, hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozott, és észrevette, a traumát elszenvedő kicsik egy bizonyos nevelőszülőnél gyorsabban rendbe jönnek, mint máshol. Az említett gondozó ugyanis ösztönösen nem a gyerekek életkorának, hanem az éppen aktuális érzelmi szükségleteiknek megfelelően reagált: ha egy idősebb gyerek megijedt, és úgy viselkedett, mint egy kétéves, nem beszélgetett vele, hanem a kétéves gyerekeknél bevált módszerrel igyekezett megnyugtatni, azaz ölbe vette, ringatta. Kiderült, hogy a csecsemőkorban kimaradt szeretetteljes érintés, ölelés pótlásával az addig elhanyagolt gyerekek agyi területei fejlődésnek indulhattak.

Nem véletlen, hogy a babahordozó kendőben az anyjuk mellkasához simuló csecsemők sokkal nyugodtabbak, mint a kiságyban sokáig egyedül hagyott társaik. Az édesapával és a testvérekkel való közös játékot, a csiklandozást, dögönyözést, az ölben mondott meséket, a közös dalo­lászást és ritmusjátékokat pedig nem váltja ki sem a hangoskönyv, sem a mesefilm. Hiszen ezekben a közös időtöltésekben a testkontaktus a kulcsfontosságú: az ölelő, oltalmazó szeretet ezernyi apró megnyilvánulása. Mára megdőlt az elmélet, miszerint akkor lesz önálló a gyerek, ha idejekorán saját szobát kap: pszichológusok úgy tartják, legalább kétéves korig fontos, hogy egy szobában aludjon a kicsi a szüleivel, ami sokat tehet a kiegyensúlyozott gyermekkor megéléséért.

Simogatógép és érintésterápia

A modern társadalomban egyre inkább érződik az emberi melegség, a szeretet adta intimitás hiánya, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Japánban már simogatógépet is vásárolhat, aki egyedül érzi magát. Nem véletlen, hogy sok házasság esetében a félrelépések mozgatórugója nem is annyira a szexualitás, sokkal inkább gyengédség, a szeretet megélésének hiánya. Ezért van, hogy a gyógymasszőrökhöz vagy a lágy érintésen alapuló, stresszoldó siacu (shiatsu) masszázst végző szakemberekhez szinte lehetetlen időpontot kapni. Ez utóbbi módszer egyébként az érintés gyógyító erejét használja a terápiában, egyensúlyba hozza a test energiáit, és oldja a feszültségeket.

Virginia Satir XX. században működő pszichoterapeuta szerint egy ember számára napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz, tizenkettő a fejlődéshez és gyarapodáshoz. S hogy ez mennyire igaz, csak idézzük fel magunkban, mit érzünk, mit vált ki belőlünk pusztán az egymást megölelő emberek látványa: szinte mi magunk is átéljük a szeretet megnyilvánulásának e legszebb pillanatait.