Több mint művészet

Dorogi Andrea hét éven át különböző multinacionális cégeknél dolgozott pénzügyi és számviteli területen, kontrollerként. Egyik munkanapján szúró mellkasi fájdalommal orvoshoz került. Menedzserbetegséget diagnosztizáltak nála, és azt javasolták, szedjen nyugtatót. Ő azonban más gyógymódot választott: a rajzolást.

– A kezdeti próbálkozások nem jártak sikerrel, ugyanis a munkáim egyáltalán nem hasonlítottak azokra a fotókra, amik alapján készítettem őket. Aztán eszembe jutott egy általános iskolai élményem, amikor összegyűrt papírokat kellett lerajzolnunk. Az egyik osztálytársam észrevette, úgy rajzolok, hogy közben oda sem nézek. Ha akkor megkérdezik, hogy csinálom, nem tudtam volna válaszolni, akinek ugyanis tehetsége van a rajzoláshoz, ösztönösen cselekszik, nem gondolkozik a mit miérten. Kurzusainknak épp az a lényege, hogy tudatosítsuk a fejekben, mire kell figyelni rajzolás közben, pontról pontra végigvegyük, melyik fázisban mit csinál a fej és mit csinál a kéz – mutat rá a manapság egyre népszerűbb jobb agyféltekés rajztanfolyamok titkára a 2008 óta működő Valdor Art iskola alapítója és oktatója.

Férjével annak idején maguk is elvégeztek egy ilyen tanfolyamot, ezután döntöttek úgy, hogy tudásukat továbbadják másoknak is. Mint mondják, a hozzájuk jelentkezők két csoportba sorolhatók. Az egyikbe azok tartoznak, akik gyerekként nem szerettek rajzolni. Ők általában azzal az indíttatással érkeznek, hogy túllépjenek a rajzolással kapcsolatos rossz élményükön, vagyis bebizonyítsák maguknak, képesek rá. Akik kiskorukban szerettek rajzolni, azok általában valamilyen személyes probléma – válás, betegség, egzisztenciális válság – megoldása érdekében térnek vissza ahhoz a tevékenységhez, ami egykor kellemes élményt, kikapcsolódást nyújtott. Bár a motiváció többféle, a tanfolyamok mindkét tábor számára garantálják a sikerélményt, a sok-sok tapasztalat azt mutatja, néhány nap alatt mindenki eljut a pálcikaembertől egy felismerhető, élethű rajzig, ez pedig növeli az önbizalmat és lehetőséget ad arra, hogy az ember kiteljesedjen vagy újra megtalálja önmagát. És akkor még nem beszéltünk a szervezetre gyakorolt pozitív hatásokról.

– Két, általunk végzett objektív mérés is bizonyítja, hogy a rajzolás jelentősen csökkenti a stresszt. Az egyik vizsgálat során elektroenkefalográffal elemeztük, hogyan hatnak különböző tevékenységek az agyra. Megállapítottuk, hogy rajzolás közben jóval magasabb frekvencián mozog a koncentrációt jelző béta-, és alacsonyabban a megnyugvással összefüggő alfa-hullám, mint például olvasás vagy számítógépes munkavégzés során. Ráadásul utóbbiak koherenciát is mutatnak, ami azt jelenti, hogy az agy különböző területei a rajzolás során kommunikálnak egymással, és egységes egészként működnek.

Az alkotás e fajtája tehát aktív meditációs állapotot idéz elő, amelynek során kizárjuk a külvilágot, megfeledkezünk a gondjainkról, figyelmünk egy kellemes tevékenységre összpontosul, ennek következtében pedig megnyugszik az idegrendszerünk. A fárasztó munkanapok végén üdítően hathat ránk az ilyenfajta relaxációs tevékenység, és hosszú távon is csökkentheti a feszültséget. A rajzolás kiváló agytorna, amely fejleszti a logikus gondolkodást, a kreativitást és a problémamagoldó készségünket, türelemre és kitartásra tanít, valamint segít a koncentráció fejlesztésében és a figyelem ébren tartásában, ezáltal a tanulást is megkönnyíti. A rajzolás nemcsak gyerek-, hanem felnőttkorban is az önkifejezés egyik legjobb módja, különösen azok számára, akik nehezebben öntik szavakba a mondandójukat. Akik szorongással, depresszióval küzdenek, gyakran ragadnak ceruzát vagy ecsetet kommunikációs céllal, érzelmeik kifejezésére. Az alkotás segít a belső feszültségek feloldásában, a traumák feldolgozásában, a lelki egyensúly helyreállításában és abban, hogy az ember megnyíljon a környezete felé. Nem véletlen, hogy pszichológiai kezelések során a szakemberek ma már előszeretettel alkalmazzák a művészetterápia ezen formáját.

A rendszeres rajzolás szellemi fittségünk mellett fizikai egészségünk megőrzésének egyik igen hatásos módja is. Azáltal, hogy precizitásra ösztönöz, jelentősen javítja a finommotoros készségeket. Erre pedig szükség is van manapság, amikor a számítógép-használat miatt úgy elszoktunk a kézírástól, hogy már az is komoly nehézséget, sőt, sok esetben fájdalmat okoz, ha néha napján tollat kell ragadnunk. A kézügyesség fejlesztése egyébként idősebb korban is fontos. Rajzolás közben az ujjak, a csukló és az alkar izmai egyfolytában dolgoznak, ez pedig hozzájárul a kézfej rugalmasságának és erejének megőrzéséhez. Akik hajlamosak ízületi vagy ínhüvelygyulladásra, azoknak különösen ajánlott a rendszeres, de nem túlzott terheléssel járó rajzolás, hiszen a kéztorna segít megelőzni a remegést is. Nem véletlen, hogy sok szakember a Parkinson-kórban szenvedőknek is ezt a tevékenységet javasolja terápiaként. A rajzolás emellett a szem koordinációját is fejleszti, mivel folyamatosan figyelnünk kell a részletekre. Ez előnyt jelenthet sportolás közben, gépeléskor vagy akár az olyan hétköznapi tevékenységek során is, mint az evőeszközök használata vagy az autóvezetés. Nem mellékesen rajzolás során az ember a helyes testtartásra is odafigyel, ezzel pedig hosszú távon csökkenthetők a mozgásszervi panaszok, amik a digitális eszközök uralta, nagyrészt ülőmunkát végző társadalmunkban soha nem látott méretet öltöttek.