A digitális partner fokozza az elmagányosodást
Virtuális szerelmek kora
Óriási veszélyt rejtenek magukban a virtuális társat kínáló alkalmazások. Világszerte több mint tízmillióan tartanak fenn „romantikus” kapcsolatot a mesterséges intelligencia virtuális terében partnert imitáló chatbotokkal – és ez nem disztópia, hanem a valóság. Utánajártunk, vajon miért válnak egyre népszerűbbé az MI-társakat kínáló alkalmazások, és persze annak, milyen veszélyeket rejthet magában az, ha valakit csupán virtuális társhoz fűznek az érzelmei.
Az életünk legváltozatosabb területeit bekebelező MI (AI, artificial intelligence) árjában egészen új minőséget képviselnek az online „szerelmet” ígérő alkalmazások: az arra regisztrálók saját ízlésükre, igényükre formált virtuális társat hozhatnak létre, aki lehet vicces, félénk, szerény, figyelmes, okos vagy éppen butácska, kinek mire van igénye. Ráadásul a programban létrehozott virtuális partner igény szerint még erotikus képeket is küldhet magáról. De nemcsak szerelmi partnert, hanem virtuális testvért, jó barátot, megértő rokont is kreálhat az applikáció használója. A kínálat és a kereslet is jelentős, az egyik ilyen népszerű alkalmazásnak már több mint tízmillió felhasználója van világszerte. Persze a virtuális kapcsolatokat nem adják ingyen: elő kell rá fizetni, nem beszélve arról, hogy az MI-barátnő vagy -társ egyéniségének további virtuális finomításáért ugyancsak mélyen a zsebébe kell nyúlnia a felhasználónak.
Veszélyben a fiatalok
Persze adódik a kérdés, milyen társadalmi, kulturális vagy éppen pszichológiai változások vezettek oda, hogy egyre több ember érzi úgy: a való világban képtelen megtalálni az emberi kapcsolódás lehetőségét?
Roboz Gabriella pszichológus, pár- és családterapeuta szerint az okok elsősorban az elmagányosodásban keresendők, ami legfőképp a legfiatalabbakat, vagyis a Z és az alfa generáció tagjait érinti. A szakember úgy látja, kiszolgáltatott helyzetük, nagymértékű elmagányosodásuk miatt nehézzé vált számukra a személyes, intim, kölcsönös kapcsolatok kialakítása. A családi és közösségi védőháló hiányában a gyerekek, a fiatalok napjuk nagy részét az online térben töltik, a szülők alig pár percet beszélgetnek velük. Az időhiány, a túlterheltség, a magas stressz-szint, valamint a szociális és feszültségtűrő készségek hiánya is jellemző probléma, mindez pedig közrejátszik az internet- és szociálisháló-függés, az online ismerkedés, a párkereső oldalak és a virtuális partnereket ajánló alkalmazások elterjedésében. Roboz Gabriella hozzáteszi, érzékelhetően egyre több az olyan bezárkózó, elidegenedett, depressziós fiatal, aki idejének túlnyomó részét a neten tölti, a valóságos életterekben, iskolában, munkahelyen, közösségekben viszont rosszul érzi magát, vagy egyáltalán nem tud beilleszkedni. Egyre gyakoribb ezeknek a fiataloknak a körében az alvászavar, az alvás-ébrenlét ciklus felborulása, az elhízás és az evészavarok, de az öngyilkosság veszélye is megnőtt, egyrészt a súlyosbodó depresszió, másrészt a mintakövetés révén.
– Logikus tehát a következtetés: minél nagyobb a függőség, az elmagányosodás, az izolálódás mértéke, annál nagyobb lesz a kitettség az új, még kevesebb érzelmi befektetést igénylő, még „fájdalommentesebb”, ezért még addiktívabb kapcsolati formáknak – magyarázza Roboz Gabriella. Úgy látja: a valódi találkozások keresése helyett a virtuális kapcsolatokhoz forduló személyek gyakran frusztrációval, sikertelenségérzéssel, lelki sérüléssel, önbizalomhiánnyal küszködnek. A pszichológus úgy véli, ezek lehetnek a kiváltói a virtuális kapcsolatokat kereső attitűdnek, miközben az tovább rongálja az emocionális, szociális, kommunikációs készségeket. Hiszen éppen arra fejlesztették ki ezeket az alkalmazásokat, hogy a felhasználónak ne kelljen bajlódnia a másik ember eltérő személyiségéből, szükségleteiből eredő konfliktusforrásokkal.
Függő játszma
Abszolút következtetéseket persze nem szabad levonni: hogy ezen alkalmazások torzítják-e a személyiséget, az számos tényezőtől függ.
– Például a premorbid személyiségtől, érzelmi érettség fokától, a megküzdési készségtől, illetve a valós kapcsolati háló lététől is – magyarázza Roboz Gabriella. Szerinte ha valaki valós kapcsolódásai mellett kíváncsiságból vagy csak játékból próbál ki egy ilyen alkalmazást, még nem lesz függő. Ám ha már olyan mértékű a személyes, érzelmi bevonódása a virtuális társsal való „kapcsolatba”, hogy kizárólagos barátnak, szerelmi partnernek, lelki társnak éli meg, ha szélsőséges mértékben beszűkül, egyéb kapcsolatait leépíti, újakat pedig a valós világban már nem keres, akkor elszakadhat a realitástól, elveszítheti kritikai érzékét – ilyen esetben viszont egyéb személyiségproblémák is feltételezhetőek a háttérben. A pszichológus úgy véli, az egyéb, online tartalmakhoz köthető függőségeket – például a pornófüggést – is hasonló jelenségek, személyiség- és kapcsolati problémák termelik ki.
– Ezek közös magyarázata, hogy a függés tárgya intenzív és azonnali stresszredukáló hatással bír. Az azonnali kielégülés igénye, a késleltetés képességének hiánya minden addiktív viselkedés kulcstünete. Függőségről akkor beszélünk, ha az adott tevékenységet kényszeresen, más tevékenységek, kapcsolatok rovására végezzük; ha a függőség tárgyával szemben elveszítettük a kontrollt; ha a hozzászokás miatt az adott dologból vagy tevékenységből egyre többre van szükségünk, hiányában pedig egyre rosszabbul érezzük magunkat. Megvan a veszélye, hogy az MI-társsal való interakció is elér egy ilyen szintet és függéssé válik, pont egyszerűsége és veszélynélkülisége miatt. Ezen a szinten pedig egy idő után kiszoríthat minden egyéb, reális kapcsolódást.
A szakember szerint a kapcsolódás szükséglete erőteljes, ösztönös szükségletünk, ugyanakkor a kapcsolódási vagy más néven szociális készségek már nem mindenkinek adatnak meg egyformán, ráadásul a ma digitális világa épp e készségek elcsökevényesedése felé terel.
Ádám választása
Érdekes ugyanakkor, hogy bár nők és férfiak egyaránt létrehozhatnak virtuális partnert a szóban forgó alkalmazásokban, a helyzet mégis az, hogy inkább a férfiak élnek a lehetőséggel. Ráadásul úgy, hogy egy részük párkapcsolatban él – az appok fórumát használó férfiak közül sokan legalábbis erről írnak –, virtuális barátnőjüket pedig sokszor úgy tervezik meg, hogy a legjobban hasonlítson hús-vér párjukra – csak épp tökéletes kiadásban.
Roboz Gabriella szerint annak, hogy főleg férfiak használják ezeket az MI-alkalmazásokat, egyik magyarázata a két nem eltérő szexualitása lehet.
– Az evolúciós programból következik, hogy mások a női és férfi szaporodási és szexuális stratégiák. A nő biztonságra, érzelmi kötődésre törekszik, olyan férfit keres, aki mellett biztonságban fel tudja nevelni a gyermekét. A férfi ugyanakkor szaporodási lehetőséget keres, valamint bizonyosságot, hogy valóban a saját utódját neveli-e fel. Erre vezethető vissza a férfi magasabb kockázatkereső magatartása, valamint a vadászösztön: szívesen lép domináns szerepbe, szeret hódítani, kezdeményezni és irányítani a szexuális tevékenységet – vélekedik a pszichológus. Meglátása szerint a férfiak a szexről le tudják választani a személyesebb, érzelmi kapcsolatot, szexualitásuk többször funkcionálisabb jellegű, a közvetlen érzéki ingert, kielégülést keresik, míg a nők inkább az érzelmi élményt és a gyengédséget. Ezért van az, hogy a fizetett szexet is többnyire férfiak keresik, és a pornótartalmaknak is inkább férfiak a fogyasztói.
A férfiak továbbá inkább problémamegoldó és racionálisabb beállítottságúak, a nőket pedig érzelmibb, szociálisabb, intuitívabb attitűd jellemzi. Éppen ezért kevesebb eséllyel veszítik el személyes kapcsolataikat, mint a nagy problémamegoldásban, teljesítményhajszolásban és versengésben elmagányosodó férfiak. A virtuális appok használata ugyanakkor éppen az elmagányosodásra erősít rá, hiszen a mindennapjaikat MI-társsal töltő felhasználóknak egyre nagyobb problémát fog okozni a valódi világban a hús-vér emberekkel való kapcsolatteremtés.
