A hadiipar lehet a mentőöv

A cikk eredetileg a Demokrata hetilap március 17-i számában jelent meg.

Rájár a rúd a világgazdaságra, először a koronavírus okozta kényszerű lezárások borítottak fel mindent, most pedig, amikor megkezdődhetne a lassú visszarendeződés, kitört az orosz–ukrán háború, az ezzel járó szankciók hatásai pedig beláthatatlanok. Vannak, akik szerint súlyos gazdasági válság fenyegeti a világot, amely akár a 2008-as krízist is felülmúlhatja. A hadiipar azonban nyertese lehet mindennek.

– A jelenlegi ukrán konfliktus egyértelműen ráébresztette Európát arra, hogy muszáj a védelmi kapacitásait újra fókuszba helyeznie és fejlesztenie – véli Halkó Petra, a Századvég vezető elemzője.

És csakugyan, épphogy eldördültek az első lövések keleti szomszédunkban, Olaf Scholz német kancellár elsők között jelentette be, hogy kormánya százmilliárd eurót fordít katonai beruházásokra a 2022-es költségvetésből, majd hasonló bejelentést tett többek között Dánia és Románia is, és a sort várhatóan sokan fogják még tovább bővíteni.

– Magyarország kormánya több éve hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak meg kell teremtenie saját védelmét. Ez pedig gazdasági értelemben egyenes úton vezet a hadiipar fellendüléséhez is – mutat rá Halkó Petra.

A piac ezt már szemmel láthatóan be is árazta, a háborús hírek folyamatosan felfelé mozgatják a védelmi szektor vállalatainak árfolyamát. A bankrendszer is gyorsan irányba fordult; míg a pénzintézetek korábban igyekeztek tisztes távolban maradni a hadiipari vállalatoktól, most úgy tűnik, hogy megtört a jég, és ezek finanszírozásában is részt vennének. Svédország legnagyobb bankja, a SEB már egy hete bejelentette, hogy fenntarthatósági irányelveit Európa új geopolitikai realitásának kívánalmaihoz igazítja, azaz feloldja a fegyvergyártás finanszírozására vonatkozó tilalmát, és más jelentős bankok is hasonló lépéseket tettek.

A fegyveres összetűzések összességében elképesztő negatív hatással vannak a világgazdaságra, mondja Halkó Petra.

– Ugyanis évente akár 13-15 ezer milliárd dollárt is elvihetnek. Ennek ellenére továbbra is kiugró tétel benne a fegyverkereskedelem és hadiipar: előbbi 2021-ben rekordot döntött, utóbbi pedig a koronavírus ellenére is folyamatosan növekedett – fejti ki az elemző, hozzátéve, hogy Magyarországon ez nemcsak védelmi, hanem gazdasági szempontból is kiemelkedően fontos, mivel hazánk hadiipara éppen az elmúlt két-három évben indult nem várt és gyors fejlődésnek, köszönhetően annak, hogy gombamód szaporodnak a védelmi iparhoz köthető német–magyar vegyesvállalatok.

Ahogy azt korábban megírtuk, a nulláról felépülő hazai hadiipar a régió éllovasa lehet, és az elmúlt három évben olyan tempóval születtek az új megállapodások, hogy az első nagyberuházások lassan termőre is fordulhatnak. Ilyen például Rhein­metall német hadiipari óriáscéggel kötött Lynx-üzlet, amely a II. világháború óta eltelt időszak legjelentősebb fejlesztése. Ehhez folyamatosan épül Zalaegerszegen a lövész páncélos harcjárműveket gyártó üzem német–magyar együttműködésben, és csak a 2020-as évben hat új üzemberuházásról írt alá megállapodást a magyar kormány. Az építkezések költségesek, a zalaegerszegi páncélosjármű-gyár 60 milliárd forintból jön létre, a gyulai Airbus-üzem értéke nagyjából 32 milliárd, a kapcsolódó felületkezelőé négymilliárd. Épül lőszergyár is, kétmilliárd forintból és robbanóanyaggyár körülbelül 60 milliárdból. Ugyanakkor Palkovics László miniszter tavaly, azaz bőven a háború kitörése előtt úgy nyilatkozott, hogy 2030-ra már ötszázmilliárd forint fölötti kibocsátással számolnak, és a hazai hadiipar a honvédelmi igények kiszolgálása mellett jelentős exporttevékenységet is folytat majd.

– A német gazdasággal és iparral való együttműködés mindig számottevő jelentőséggel bírt Magyarország gazdaságának szempontjából. Kiemelendő terület az autóipar, és most várhatóan egy idézőjeles „ipari forradalom” részeként a hadiipar egy másik fontos területként emelkedhet fel Németországban s így Magyarországon is. Következésképpen a német termékekre mutatkozó kereslet pozitív hatásaiból Magyarország ismét részesülhet. A Lynx harcjárművekre máris mutatkozik igény Szlovákiában, ez az első komolyabb tender, amelyben részt vesz Magyarország, és aligha az utolsó – foglalja össze Halkó Petra, azt is hozzátéve, hogy a gépjárműipar és a hadiipar nem állnak annyira messze egymástól, így bőven rejlik bennük lehetőség.

– Jól látható, hogy a magyar kormány az elmúlt években stratégiailag vezérelt gazdaságpolitikát folytatott, amely hosszú távon képes az emberek jólétét szolgálni. És újfent látszik, hogy akár egy újabb válság következményeit is mérsékelheti – húzza alá az elemző, kiemelve, a kormányzat céltudatosan úgy helyezte el a hadiipari klasztereket, hogy az ország minden részére jusson belőlük. Így a hadiipar olyan lehetőség, amely képes tompítani a válság hatásait.

Érdemes azt is megjegyezni, hogy Magyarország stabil, hosszú távú földgázszerződéseket kötött jó áron, és a kormány a nemzetközi fórumokon a lehető leghatározottabban ellenezni fogja a szankciók kiterjesztését az energiaszektorra. „Elítéljük Oroszország katonai beavatkozását. Támogatjuk a béke megteremtését célzó uniós és NATO-erőfeszítéseket. Azt azonban nem fogjuk hagyni, hogy a háború árát a magyar családokkal fizettessék meg” – áll egy múlt heti kormányzati közleményben. De az olcsó energia nem csak a lakosságnak kedvező, az ipari, hadiipari cégek is értékelik a kiszámíthatóságot.

– A világgazdaság kitettsége a fosszilis energiahordozóknak 2020-ban 80 százalékos volt, amely érték az ideológiailag vezérelt klímapolitikai kezdeményezések ellenére sem változott 30 éve, így egy rosszul meghozott döntés hatására egész gyártósorok, egy teljes ipar vagy akár gazdaság állhat le – teszi hozzá Halkó Petra.

Viszont ha a hadiipar fejlődik, az hosszú távon más iparágakat is segít, ilyen lehet az elektronikai, a gépipar vagy akár a szoftverfejlesztés is. Megrendeléseken keresztül ösztönzi termelékenységének fokozására a hazai kis- és középvállalati szektort amellett, hogy stabilan munkát is szolgáltat. Különösen hasznos, hogy a német–magyar vegyesvállalatok tevékenysége nem csak arról szól, hogy gyártósorokat, összeszerelő üzemeket telepítenek Magyarországra, ugyanis többségük hozza a kutatás-fejlesztés részét is. Így egy teljes hadiipari ökoszisztéma jön létre hazánkban, amely egyfelől beszállítóként bevonja a gyártásba a hazai kkv-szektort, másfelől hatalmas innovációs bázist is létrehoz, bekapcsolva a közös munkába a magyar egyetemeket, startupokat, civil kutatóközpontokat. Egyúttal elősegíti olyan fejlett technológiák meghonosítását, amelyek növelik az egész ország versenyképességét, például a robotizáció, ipari automatizálás területén.

– A hadsereg a történelem során mindig hatalmas felvevő volt, amely szinte mindenfajta termékre hosszú távon tartott igényt – mondja a Demokratának dr. Kovács Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense. A történészt arra kértük, hogy elevenítse fel, miként hatott az 1938-as egymilliárd pengős győri program az akkori magyar gazdaságra.

– 1938-ban a Magyar Királyi Honvédség nem érte el a kor színvonalát a szó szinte egyetlen értelmében sem. Egyfelől a trianoni békediktátum rendelkezései is gátolták a haderő fejlesztését, másfelől sokáig nem is ez volt a prioritás a mindenkori magyar kormányok számára a költségvetés alakításánál – mutat rá a történész. Ám 1938-ban a kisantantállamok a bledi egyezményben elismerték – a Németországgal egyre szorosabb szövetséget ápoló – Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát, és ekkor már körvonalazódott a közbeszédben, hogy előbb-utóbb háború lesz Európában. A katonai vezetés már korábban letett az asztalra egy fejlesztési tervet, ennek megvalósításához 1,7 milliárd pengőre lett volna szükség. Végül kompromisszumos megoldásként született meg a győri program különböző tárcaközi egyeztetések után.

– A magyar ipari nagytőke lelkesen támogatta a haderőfejlesztést, amely hatalmas állami megrendeléseket jelentett nekik. Egyszerűen az volt az érdekük, hogy legyenek nagy, központi fejlesztési projektek. Ez egyébként nem magyar specifikum, a gazdasági válság után éledező Európában mindenhol voltak hasonló gigaprojektek, a közismert német Neuer Plan mellett például a románoknak is megvolt a maguk haderőfejlesztési programja – mutat rá Kovács Tamás.

A hazai nagyiparba öntött pénz ugyanakkor nem rekedt meg a gyártulajdonosoknál, vándorolt tovább a mai szóval élve kkv-szektorba. A beszállítói hálózatok már akkor is működtek, nekik az új helyzet gyakorlatilag végtelen és állandó megrendelésállományt hozott.

– Bármilyen önálló fegyver előállítása a tervezőasztaltól a gyártósorig hatalmas hozzáadott értéket kíván meg, a különböző fegyver- és harcjárműfejlesztések több mint elegendő munkát biztosítottak a szürkeállománynak – húzza alá a történész. Végül, de nem utolsósorban a felpörgő hadiipar a gyári munkások helyzetét is javította. Volt stabil munkahely, állandó megrendelésekkel, volt biztos fizetés.

– A kor slágere szerint havi kétszáz pengő fixszel ma az ember könnyen viccel – nos, a munkások legalább ennyit vagy még többet megkerestek a hadiiparban, ez pedig teljesen elfogadható, jó munkabérnek számított – mondja Kovács Tamás.

Ráadásul 1939 után a háborúba lépő Németország irdatlan nagyságú megrendelései is pörgették a gazdaságot, mindent felvásároltak, például ennek nyomán pörgött fel hazánkban a bauxit és az olaj kitermelése is – de ezzel ugyanakkor egyoldalú függésbe is kerültünk.

A szoros kötelékek miatt ha pörög a német gazdaság, akkor Magyarország is jól jár. A német hadiiparban most óriási potenciál van. Fegyverexportjuk már tavaly is rekordot döntött, Németország 2021-ben 9,35 milliárd euró – mintegy 10,65 milliárd dollár – értékben adott el külföldre fegyvert, ami 61 százalékkal haladva meg a korábbi évet. Termékeik világszerte keresettek, csak Egyiptomba 4,3 milliárd euró értékben exportáltak. Ezt a jól kiépült hálózatot használhatja ki hazánk is a hadiipari vegyesvállalatok révén, ráadásul ha ezek a hadi üzemek felépülnek, és felpörög a kutatás-fejlesztés is, egy új ipari forradalom katalizátorai lehetnek.