A konzervatívok válasza a gazdasági nehézségekre a józan ész
A konzervatívok válasza a gazdasági nehézségekre a józan ész – mondta Törcsi Péter kuratóriumi elnök az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány által szervezett kerekasztal megbeszélésen szerdán Budapesten.
A gazdaságkutató rendezvényén résztvevő szakemberek a konzervatív és liberális gazdaságpolitika közötti különbségekről, az állam szabályozó szerepének változásáról, a globális kihívásokra adott válaszokról vitáztak.
Törcsi Péter kifejtette: a konzervatív gazdaságpolitika sarokkövei az alacsony adók, a vállalkozások szabadságának biztosítása, és a minél kisebb gazdasági beavatkozás. Az elmúlt 13 év megmutatta, hogy lehetséges úgy beavatkozni a folyamatokba, hogy az egyszerre járjon gazdaság növekedéssel, az adók csökkentésével, és az életszínvonal javulásával – emelte ki.
Hozzátette: a koronavírus-járvány miatti leállások, az orosz agresszió gazdasági következményei mellett egy másik válsággal is szembe kell néznünk, az Európai Bizottság „piszkos játékával”, amelyet a lengyel és magyar konzervatív vezetésű kormányaival szemben folytat.
Jerzy Kwasniewski, az Ordo Iuris Institute for Legal Culture nevű lengyel konzervatív jogi elemzőintézet vezetője arról beszélt, hogy az egymást érő válságokat – koronavírus, energiaválság, háború – kihasználva radikális baloldali érdekcsoportok igyekeznek gyengíteni a tagállamok szuverenitását, egyben erősíteni az EU szupranacionális jellegét. Szerinte erre a konzervatív politikának rugalmasan kell reagálnia, és demokratikusan, felhatalmazással kell a támadásokat visszavernie.
Daniele Scalea, az olasz Centro Studi Machiavelli jobboldali politikai-stratégiai kutatóintézet elnöke hangsúlyozta: a konzervatív megközelítés szerint a gazdaságnak kell az embert szolgálnia, és nem fordítva. A termelő ágazatoknak elsőbbséget kell biztosítani a pénzügyi szolgáltatókkal szemben, a hatósági szabályozások célkeresztjébe pedig elsősorban az utóbbiakat kell helyezni.
John O’Sullivan, a Danube Institute alapító elnöke szerint a klasszikus liberális gazdasági modellen alapuló globalizáció több milliárd embert emelt ki a szegénységből Ázsiában és az olcsó import révén a fogyasztói árakat is alacsonyan tartotta. Jelenleg azonban a pénzkínálat bővítése ismét az infláció emelkedését eredményezte.
A környezeti kihívásokra válaszul a nemzetközi intézmények és szervezetek által kitűzött célok – így a karbonsemlegesség elérése, az ESG-irányelvek bevezetése – torzítják a gazdaságpolitikát, miközben ezek nem teljesítése magas politikai költséggel jár – mutatott rá.
A dereguláció kapcsán úgy vélte, hogy a gazdasági szabályozó környezet változásának lehetőségét nemzetállami hatáskörében célszerű hagyni.
Jerzy Kwasniewski szerint veszélyes, amikor ideológiai szempontok felülírják a gazdasági racionalitást, és hangsúlyozta a stabilitás fontosságát, amely lehetőséget teremt a döntéshozóknak, hogy bizonyos helyzetekben az állam szociális szempontokat helyezzen előtérbe a piaci megközelítés helyett. A lengyel gazdasági modell sikerében a magántulajdon tisztelete, valamint a piaci mechanizmusok működése mellett az is szerepet játszott, hogy az egyház tanításai mélyen gyökereznek a társadalomban – mondta.
Chris Farrel, az amerikai Judicial Watch jogvédő intézet kutatási igazgatója a Biden-adminisztráció gazdasági intézkedéseit bírálta. Elmondása szerint az adósságplafon emeléséről történő megállapodás hiánya, a dollár, mint vezető tartalékvaluta szerepének visszaszorulása a BRIC-országokban, valamint az elmúlt időszak sorozatos bankcsődjei is 2008-as válság előtti időszakra emlékeztetik, miközben akkor és most is a kormányzati kommunikáció arról szól, hogy a gazdaság fundamentumai rendben vannak.
Az amerikai társadalom megosztottsága, az átlagpolgárok és az elit közötti szakadék soha nem volt még ilyen mély, és ennek gazdasági lenyomata is van – tette hozzá.
A kibontakozó új világrenddel összefüggésben a Danube Institute elnöke úgy vélekedett, hogy jelenleg az Egyesült Államok által vezetett világrendet még hosszú ideig nem fenyegeti veszély, ugyanis Kína híján van az ehhez szükséges erős kulturális vonzerőnek.
Az új világgazdasági rendben az államoknak saját és állampolgáriknak az érdekeit kell figyelembe venniük, és nem nemzetközi érdekeket – emelte ki Jerzy Kwasniewski.
