A természetes fejlődésben hiszek

Kell egy bérfelzárkóztatás, de ezt szabályozott modellben kellene végrehajtani, ahogy az elmúlt két évben történt – mondta a Demokratának az Audi-sztrájk tanulságairól Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. A szervezet szerint a munkavállalói igények idén is két számjegyű béremelést valószínűsítenek, a sztrájkok elburjánzása ugyanakkor veszélyeket rejt a magyar gazdaságra nézve. A multik költségviszonyaiban van tartalék a magasabb fizetésekre, a magyar kis- és középvállalkozásoknak azonban hatékonyságnövelésre van szükségük.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

– Vannak olyan vélemények, hogy az Audinál folytatott sikeres sztrájk után hasonló kikényszerített béremelési hullám futhat végig az egész gazdaságon. Ön hogy látja?

– Mi a kamaránál már tavaly mondtuk, hogy a munkaerőpiac az idei évre is két számjegyű béremelést vár el. Amit erősít, hogy gyakorlatilag már csak hiányszakmák vannak, ami rontja a munkaadók alkupozícióját. Az volt az eredeti javaslatunk, hogy módosítani kellene a hatéves bérmegállapodást, vagyis úgy csökkenteni tovább a járulékterheket, hogy ezzel párhuzamosan emelni kelljen a béreket.

– Hasonlóan ahhoz, ahogy tavaly történt, amikor a törvényhozó 11 százaléknál nagyobb bruttó keresetnövekedéshez kötötte a szociális hozzájárulási adó 2,5 százalékpontos csökkenését. Az idei évre vonatkozóan azonban már csak hatszázalékos reálbér-növekedés volt a feltétele a további két százalékpontos mérséklésnek…

– A piac most láthatóan felülírja azokat a döntéseket, amiket a gazdasági szereplők kötöttek. Az viszont rendkívül veszélyes. Ha ugyanis nagyon elszakad egymástól a termelékenység, illetve a bérnövekedés, az hosszú távon nem lesz fenntartható. Egyelőre azonban Magyarország sajátos helyzetben van. Bár a közép-európai országokhoz hasonlóan mi is azt az utat választottuk, hogy olcsó munkaerővel vonzzuk ide a befektetőket, ám a másik három visegrádi ország valamivel magasabban tudta tartani a béreket, így leszakadó stádiumba kerültünk. Rövid távon tehát a bérfelzárkózásból nem lesz nagy probléma, de jó lenne ezt fokozatosan és vezérelten végrehajtani, elkerülve a lökésszerű hatásokat.

– Ki vezéreljen?

– A gazdaság szereplői természetszerűen a saját érdekeik mentén hozzák a döntéseiket. Vagyis, ha egy munkaadó nincs rákényszerítve, hogy emelje a béreket, nem fogja. Ennek a kényszernek két eszköze van. Az egyik, ha az állam beavatkozik, főleg a minimálbéren keresztül. A másik, ha sztrájkok robbannak ki. Jelenleg ennek vannak előjelei. Most még szerencsés helyzetben vagyunk, mert az idei bérmegállapodásokat decemberben már megkötötték, ezért az Audi-sztrájknak nem lesz különösebb hatása. De jövőre újraindulhat a történet.

– A munkaerőhiány mellett van más oka is, hogy a rendszerváltozás óta most beszélhetünk először komoly és eredményes sztrájkról?

– Teljesen új szituációt láthatunk: a helyben megszervezett szakszervezet, amely tényleg közvetlenül látja a munkavállalók nehézségeit, egy modern, nyugati típusú mozgalmat tudott elindítani. Szemben azokkal a szereplőkkel, akik a rendszerváltozás óta itt maradtak. Ezek az új szakszervezetek még fognak meglepetéseket okozni. Az Audi-sztrájknak ugyanakkor voltak csak a cégre jellemző fenyegetettségei is, amiket a szakszervezet nagyon sikeresen felépített. Az első magának az autógyártásnak a leállása, ami kevésbé érzékeny pontnak bizonyult. Sokkal súlyosabb lett ugyanakkor a motorgyártásnak a leállítása. Az Audi 34 gyárába Győrből szállítják a motorokat, így az itteni sztrájknak hamar gyárleállás lett a következménye ott is, ahol a szállítási útvonal rövid. A modern beszállítói rendszerek ugyanis kis készletekkel dolgoznak.

– Figyelembe véve a többi visegrádi ország bérszintjét, a multik magyarországi költségszintjében még lehet annyi tartalék, hogy jelentősebb béremelés is beleférjen?

– A multinacionális cégeknél, ahol a munkaszervezés, a termelékenység, az eszközellátás nyugati-európai szintű, ez a tartalék bőven megvan. Ez látszik abból, hogy az Audi is belement a 18 százalékos béremelésbe, a Mercedes pedig 36 százalékot emel két év alatt. Ám a magyar gazdaság duális szerkezetéből adódóan a kis- és középvállalkozásoknál, ahol a termelékenység sokkal gyengébb, ezek a tartalékok lényegesen vékonyabbak.

– Az Audi kapcsán a helyi kamara vezetője azt mondta, hogy a 18 százalékos béremelés után az autógyár el fogja szívni a munkaerőt a helyi kisvállalkozásoktól…

– Így is van. Az Audi beszállítói máris panaszkodnak, hogy kettős nyomás alá kerültek, hiszen egyrészt elvárják tőlük a beszállítói árak csökkentését, másrészt az, hogy a fő vevőjük esetében ilyen mértékű béremelés történt, az ő munkavállalóikat is felrázta. Egy cégvezető nyilatkozott is a sajtóban, hogy 10 százalékkal emelte a béreket, ám ennek csak két napig örültek a munkavállalók, aztán jött az Audi-sztrájk… Tudok olyan magyar tulajdonú cégekről, amelyek már elkezdték szervezni, hogy külföldre menjenek. Kell tehát egy bérfelzárkóztatás, de még egyszer mondom, ezt szabályozott modell szerint kellene végrehajtani, ahogy az elmúlt két évben történt.

– A sztrájk időszakában ön azt mondta, hogy a munkabeszüntetés komoly veszélyeket rejt a magyar gazdaságra nézve. Ezek szerint nem arra gondolt, hogy elmennek a multik?

– Nem mennek el olyan könnyen. De megfontolják, hogy itt fektessenek-e be, illetve hogy itt hagyják-e a profitot a további befektetések számára. Az autóipar most épp problémás időszakban van. Az amerikai kereskedelmi háború durván sújtja a német autóipart, a dízelbotrány is egy amerikaiak által kontrollált háború. A német szakszervezetek pedig eleve arra törekednek, hogy ne vigyék külföldre a termelést. Vagyis ennek az ügynek a bérkérdéseken kívül még nagyon sok leágazása lehet.

– Bérkérdés és munkaerőhiány egyre inkább összefüggeni látszik. Mire képes ebben az új helyzetben a munkaerő, akár a műszaki értelmiség biztosítására az önök javaslatában bevezetett duális képzés?

– A duális képzést rengetegen bírálják idehaza, Közép- és Kelet-Európában pedig csodálattal nézik. A rendszerváltó országok mind ezt a modellt szeretnék lemásolni, mert mindegyiknek ugyanez, vagyis a munkaerőhiány a problémája. Ugyanakkor valóban gondot okoz, hogy magában az oktatási rendszerben nagy az ellenállás ott, ahol még mindig a régi szereplők határozzák meg a fő irányvonalakat. Magyarországon a mai napig az érettségi az elsődleges cél, pedig például a finneknél a diákok 70 százaléka szakmát szerez, és utána tanul tovább, és a németeknél is 50, az osztrákoknál pedig 40 százalék ez az arány. Pedig a gazdasági szereplők részéről óriási az igény a duális képzésben végzett szakemberek iránt.

– A munkaerő- és bérkérdés lehetséges megoldása irányába mutathat az a kormányzati szándék is, hogy összeszerelés helyett inkább a magas hozzáadott érték felé mozdítsák a magyarországi fejlesztéseket. De van a magyar kézben lévő gazdaságnak olyan szelete, amelyik hosszabb távon ki tudná váltani az autóipar-centrikus összeszerelést?

– A természetes fejlődésben hiszek. Nyilván erre rá lehet segíteni, de ezt lépcsőzetesen kell megtennie. Sok magyar cég már sikerrel lépett erre az útra, nagyon jó dolgokat csinálnak, de magyar autóipari márkát nem fogunk sohasem felépíteni, ezek száz évvel ezelőtt már felépültek. Nekünk a beszállítói pozíció marad, és ebben semmi probléma nincs, ebből nagyon jól meg lehet élni.

– És a digitális forradalom, vagyis meghatározóvá válni az autóipar valamely teljesen új részterületén?

– Ez részben zajlik, hiszen az autóipar átalakul. A nagy autómárkák első körös beszállítói, például a fékrendszereket gyártó Knorr-Bremse a maga területén már most is sokkal nagyobb tudással rendelkezik, mint a megrendelői. De sajnos az első körös beszállítók is jellemzően külföldi kézben vannak. A másik lehetőség a teljesen új technológiák megjelenése, mint a navigációs rendszer volt pár éve, ezekben valóban van a magyar cégeknek esélyük, és szoktak is sikereket elérni, csak egy idő után megakasztja a fejlődésüket a tőkehiány, és akkor rákényszerülnek az eladásra.

– Egyelőre marad tehát a munkaerőhiány és a bérfeszültség. Hogy tudnak ebben a harcban a kisvállalkozások talpon maradni, mikor a termelékenység a tanulmányok szerint csupán 40 százaléka a multinacionális szektornak?

– Ez nehéz kérdés, mert ki kell mondani, hogy a kisvállalkozások egy része nem fogja bírni a versenyt. Évtizedekig munkaerő-fölösleg volt, most pedig munkaerőhiány van, és ha tíz év múlva bejön a robottechnológia, megint fordulhat a világ.

– Van a kamarának egy Modern vállalkozások programja. Ez tud-e segítséget nyújtani a digitális technológiák bevezetésében?

– Ez a program az elmúlt évek projektjeire épül, amelyek arról szóltak, miként lehet a technikát, a tőkét pótolni a kisvállalkozásoknál. Most azt javasoljuk, érdemes megfontolni, miként lehet a korábbi fejlesztések hatékonyságát növelni, vagyis például egy beszerzett gép üzemidejét emelni. Ez anyagellátás, szervezés, karbantartás, munkaszervezés, menedzsment kérdése. Ebben próbálunk tudást adni, a digitális nyelvet megtanítani.

– A szemléletformálás jegyében az innovációs minisztériummal közösen pár napja egy mentorprogramot is indítottak…

– A mentorprogramnak az a célja, hogy átvilágítson egy céget, és elmondja, szerinte mit lehet jobban csinálni. Egy külső tanácsadó mindig észrevehet olyan problémákat, amik belülről nem látszanak, mert egyszerűen más szemszögből vizsgál. A döntés persze a tulajdonosé, hogy ezután hallgat-e a tanácsra. Valójában a magyar szellemiségből egyelőre hiányzik a hibák feltárásához kapcsolódó profizmus, nálunk még inkább elrejtik a hibákat, pedig a fejlődés útja az, ha beszélünk róluk.