A Tisza a középosztály megsarcolásával készül az igazságos Magyarországra
A Tisza Párt vagyonadó bevezetését ígéri, amelyet kommunikációja szerint a „szupergazdagok” viselnének. A nyilvánosságra került részletek alapján azonban a konstrukció egészen más irányba mutat, azaz nem a leggazdagabbakat, hanem a középosztályt, a kis- és középvállalkozókat, valamint az ingatlantulajdonosokat terhelnék meg leginkább.
A vagyonadó valójában nemcsak egy új adónemet jelentene, a bevezetéséhez ugyanis vagyonfelmérésre és folyamatos értékelésre is szükség lenne. Ez azt jelenti, hogy az állami hivataloknak tudniuk kell, mennyit ér valakinek a lakása, háza, nyaralója, autója, vállalkozása, üzletrésze, megtakarítása, értékpapírja, sőt akár értékesebb ingóságai is. Innentől már csak politikai döntés kérdése, hogy hol húzzák meg a küszöböt, és milyen kulccsal adóztatnak. Ebből a szempontból intő jelnek tekinthető, hogy a Tisza tervezett vagyonadó-kerete az elmúlt időszakban több módosuláson is átesett.
Korábban 5 milliárd forintos vagyon felett évi 1 százalékos adót emlegettek, később az 1 milliárdos küszöbre szűkítették a terveket. A most előkerült dokumentumok alapján mára a vagyoni küszöböt 500 millió forintra csökkentenék, miközben az adókulcs 1 százalékról 6,5 százalékra emelkedne. A konstrukció ráadásul a teljes vagyonra kiterjedne (ingatlan, jármű, üzletrész, értékpapír, műtárgy stb.), és nem egyszeri, hanem éves teherként. Tehát, ha a Tisza kormányra kerülne, a vagyon „tartásáért” is fizetni kellene, vagyis nemcsak a friss vagyonosodás lenne célkeresztben, hanem a már meglévő, sokszor évtizedek alatt felépített vagy örökölt vagyon is.
Kit érinthet valójában?
A „szupergazdag” címke politikailag eladható szlogen, a gyakorlatban azonban
a legkönnyebben elérhető, legkönnyebben beazonosítható vagyon nem a leggazdagabbaké,
hanem a látható, nyilvántartott vagyonelemeket (főként ingatlanban) birtokló középrétegeké. A kockázat ott kezdődik, hogy az 500 milliós szint – különösen Budapesten, illetve a frekventált nyaralóövezetekben – nem feltétlenül luxuspalotát jelent. Két értékesebb fővárosi ingatlan, egy belvárosi nagy lakás és egy balatoni nyaraló, vagy egy vállalkozás telephelye és eszközparkja együtt gyorsan elérheti ezt a tartományt. Így a teher könnyen ráterhelődhet olyanokra is, akik korántsem „szupergazdagok”, csak értékes ingatlanvagyon örököltek vagy vásároltak, évtizedes munka árán.
Mi történik a vállalkozókkal?
A vagyonadó különösen érzékenyen érintheti a hazai vállalkozói réteget, mert egy KKV vagyonának jelentős része nem készpénz, hanem telephely, gépek, járművek, eszközök. Egy közepes értékű gépsor, munkagép vagy flotta jelentős értéket képvisel, miközben a vállalkozás cashflow-ja már nem biztos, hogy elbírja az éves vagyonterhet. Ha a vagyonadó a vállalkozói vagyonra is ráül, annak tipikus mellékhatása lehet:
- beruházások elhalasztása,
- bővítés helyett óvatosság,
- „zászlóváltás”, azaz más országba való áttelepülés,
- végső soron munkahelymegszüntetések és alacsonyabb növekedés.
A legdrágább adó
Egy vagyonadó működtetése nemcsak politikai, hanem adminisztratív kérdés is.
A vagyon felmérése, értékbecslése és folyamatos aktualizálása hatalmas apparátust és sok vitát szülhet,
különösen azokban az esetekben, amikor nincs egységes, megbízható vagyonkataszter, vagy ahol az ingatlanok állapota, egyedisége és piaci értéke nehezen standardizálható. Nem beszélve arról, hogy a vagyonfelmérés technikai kivitelezése sok esetben többe kerül, mint amennyi bevétel származik az államnak belőle.
A terv sokadik gyenge pontja pedig az, hogy az igazán vagyonosak jellemzően könnyebben találnak jogszerű kibúvókat és vagyonkimentési stratégiákat, miközben
a „látható” vagyonú, helyben élő, ingatlanba fektető középréteg kevésbé tud menekülni.
Ez az a mechanizmus, amely miatt a vagyonadó sok országban egy idő után kiszélesedik, és a kezdeti ígéretekhez képest egyre többeket érint.
A legkényesebb társadalmi kérdés az, amikor valakinek magas a papíron számolt vagyona, de alacsony a jövedelme.
Egy idős ingatlantulajdonos esetében, aki értékes házban él, a vagyonadó akár olyan helyzetet teremthet, hogy az érintett nem tudja kifizetni a sarcot, így adóhátralék keletkezik, ami az örökösökre is átszállhat. A kényszerhelyzet pedig kényszerértékesítésekhez, vagyis „áron aluli” eladásokhoz vezethet. Ne legyenek kétségeink, iparág épülne az ingatlanok felvásárlására.
Mi a tét?
A vagyonadó kommunikációja igazságosságról szól, arról azonban egy szó sem esik, hogy miért lenne szüksége erre az új adónemre egy esetleges Tisza kormánynak. Mit akarnak finanszírozni a plusz bevételekből, ha a 13. és a 14. havi nyugdíjat is visszavonnák, elvennék az anyukák SZJA-mentességét?
Ha nem a magyar emberekre akarják költeni, akkor kinek szánják a milliárdokat?
