A vidék vesztét akarják

– Bizonyos értelemben már úgy fest a dolog, mintha Ukrajna már az unió tagja volna. Súlyos pénzeket kap az EU-tól, amelyek nélkül rég megszűnt volna az ukrán állam működése…

– Így van, de ennél sokkal rosszabb a helyzet. Mert Ukrajna miatt az unió összes szabályát és szabályzatát zárójelbe tétették valakik. Semmiféle legitim testületi döntés sem született az ügyben, senki sem hívta össze például az Európai Tanácsot, de a vitaklubnak számító Európai Parlament sem foglalkozott hivatalosan a kérdéssel.

– Melyek azok a körök, amelyek nyomást helyeznek Brüsszelre?

– Külső erők zenéjére táncol már jó ideje az unió, én a nemzetközi magánpénzhatalmat látom a háttérben. Feltűnő, hogy az uniós tagállamok kormányai és parlamentjei egyre kevésbé képesek beleszólni saját országuk, illetve az Európai Unió sorsába. Elsősorban a spekuláns Soros Györgyöt látom a színen, akit Brüsszelben államfőnek kijáró pompával fogadnak, és ugyanez a fogadtatás jár immáron a szerepét átvevő fiának, Alex Sorosnak is. Parancsokat közvetít az uniónak annak ellenére, hogy semmilyen hivatalos felhatalmazása sincs rá.

– Mennyi pénzt kapott eddig az uniótól Ukrajna?

– Két kasszáról kell beszélni. Az egyik a katonai jellegű támogatások összege, a másik pedig az a támogatás, amely az ukrán állam minimális szintű működését biztosítja. A katonai támogatások egy része az EU közös költségvetéséből származik, és nagyjából 15-20 milliárd eurót tett ki eddig. Azért nem lehet pontoson meghatározni az összeget, mert Brüsszel nem közöl róla pontos adatokat. Ezenfelül ott vannak még az egyes tagállamok direkt katonai segítségnyújtásai, amelyek fegyver- és lőszerszállításokban testesülnek meg. Ez újabb 20-25 milliárd euróra rúghat. Említsük meg azért Amerikát is az érdekesség kedvéért, amely csak fegyvert szállít Kijevnek, a saját költségvetési keretéből. Csakhogy van itt egy csavar, ugyanis az Ukrajnának juttatott uniós pénzbeli katonai támogatásból elsősorban az Egyesült Államoktól vásárol fegyvereket Ukrajna; nem véletlenül mondta azt az amerikai külügyminiszter, hogy nem is olyan rossz üzlet ez Washingtonnak.

– Nézzük meg kicsit részletesebben a másik kasszát is, azt, amely az ukrán egészségügyet, közlekedési infrastruktúrát, oktatási rendszert és miegyebeket tartja fenn!

– Tavaly ez 18-23 milliárd euró kiadást jelentett az uniónak. Több előirányzat is született az ügyben, az egyik szerint a további négy évben, amíg le nem zárul az EU aktuális hétesztendős költségvetési etapja, évi 12,5 milliárd eurót ütemezne a brüsszeli költségvetés Ukrajna támogatására. A terv megdőlt, már csak azért is, mert ezt a szintet csak úgy lehetett volna tartani, ha Brüsszel növeli a tagállami befizetéseket. Több ország, köztük hazánk is tiltakozott a koncepció ellen. Most ott tart a folyamat, ahol annak idején a járvány okán létrehozott helyreállítási alap ügye tartott. Vagyis az elképzelés szerint vegyen fel kölcsönt az Európai Unió, és abból fedezze az ukrán állam éves támogatásait. Ebbe kontrázott bele a magyar kormány, már csak a rossz tapasztalata miatt is. Mert Budapest fizeti a járvány miatt felvett uniós kölcsön rá eső tartozását, de nem kap pénzt a hitelből, mert úgymond baj van a magyar jogállamisággal.

– Kik állnak még ellen a magyarokon kívül?

– A hitelszerű megoldással az az alapvető probléma, hogy ebben az esetben a tagállamoknak garanciát, azaz kezességet kell vállalniuk a törlesztés fizetésére. Csakhogy erről minden egyes nemzeti parlamentnek szavaznia kellene. És ma már nagyon nem úgy néz ki, hogy minden frakció mindenütt lelkesen támogatna egy ilyen döntést. Elég, ha csak Hollandiát említem.

– Hogyan változtatná meg az ukrán csatlakozás az unió pénzügyi helyzetét? Igaz-e, hogy Kijev integrációjával minden tagállam nettó befizetővé válna?

– Induljunk ki abból, hogy körülbelül 200 milliárd euró az unió éves költségvetése. Ennek az úgynevezett direkt kifizetési tömbje, amelyből a tagállamok mezőgazdasága részesül, nagyjából 80 milliárd euróra rúg, mértéke mindenütt az adott ország megművelt földterületének nagyságához igazodik. Ez Ukrajna esetében 24-25 milliárd eurónyi földalapú támogatást jelentene. Ha ehhez hozzátesszük a vidékfejlesztési támogatásokat, amelyek még egyszer ennyit tennének ki, akkor látható, hogy a 27 tagország gazdálkodóinak alig maradna valami. Azt is tudni kell, hogy Ukrajna igen nagy összegeket vinne el az EU strukturális és kohéziós pénzügyi alapjából is. Kijevnek e téren rendkívüli igényei lehetnének, hiszen Ukrajnában hiányzik a modern úthálózat, hiányzik a csatornarendszer és a szennyvízfeldolgozók, szűrőállomások, hogy csak egy-két példát mondjak. Magyarországnak tíz évre volt szüksége ahhoz, hogy az infrastruktúra területén felzárkózzon az uniós normákhoz, és teljesítse a felvételéhez szükséges feltételeket. Miniszterként nyakig álltam ebben a munkában.

– Számokban kifejezve mekkora erőfeszítést jelentene ez Ukrajnának?

– Alsó hangon is 8-10 milliárd eurót. De a feladatok teljesítéséhez nagyon nagy statisztikusi, mérnöki, rendszerszervezési munkára is szükség lenne. Hogy a jogharmonizációs kihívásokról ne is beszéljek. Magyarországnak összesen harminckét nagy tárgyalási fejezeten kellett keresztülküzdenie magát.

– Valójában Ukrajna uniós csatlakozása nem teljesen új felvetés. Magára a Majdanra is több minden mellett ezzel az ígérettel csalták ki az embereket…

– Bármit hittek az ukrán emberek, bárhogy álmodoztak is a nyugatias jólétről, amelynek szerintük az uniós csatlakozás lett volna a kulcsa, a dolgok másként alakultak. Amerika kiprovokálta az oroszok támadását. Ukrajna fizikai és pszichikai nyomás alatt tartotta az ország tekintélyes számú orosz kisebbségét. Számadatok láttak napvilágot arról, hogy hány ember esett az úgynevezett ukránosítás áldozatául az ország keleti végében, egyes kutatók harmincezer főről beszélnek. Az orosz kisebbség, elsősorban a Donbasz és Luhanszk orosz lakossága fegyvert fogott, és bejelentette elszakadását Ukrajnától, mire az ukrán hadsereg fegyverkezni kezdett, és új, a korábbinál sokkal képzettebb tisztikart állított fel. Aztán 2022-ben megkezdődött az orosz támadás, mert az úgynevezett minszki megállapodásokat Ukrajna nem tartotta be, de az érintett hatalmak, mint például Németország sem igyekezett betartatni vele. Csak az időt húzták, hogy az ukrán hadsereg készen állhasson egy nagyobb összecsapásra, mindenekelőtt a Donbasz és Luhanszk, illetve a Krím visszavételére. A háborúval aztán messzi távolba tűnt Ukrajna uniós integrációja, ami nyilván csak üres ígéret volt eredetileg is.

– Térjünk vissza az uniós mezőgazdaságra! Túlélhetné ez a rendszer az ukrán csatlakozást?

– Nem. Már korábban is tettek lépéseket nagy nemzetközi cégek, vállalatcsoportok a globális élelmiszerpiac totális meghódítására, de Ukrajna most kivételesen nagy lehetőséget kínál rá. Ezek a cégek, cégcsoportok már tulajdonba vették a 30 millió hektáros ukrán termőterület felét, a másik fele pedig különféle szerződéses megállapodásokkal, nekik kedvező termelési struktúrák létrehozásával került az irányításuk alá. Övék az egész vertikum, amelyben az eredetinél sokkal nagyobb, legalább kétszeres, két és félszeres hozamokat érnek el a GM-technológiák és a legmodernebb amerikai gépek, eljárások alkalmazásával, amit az Európában rég betiltott növényvédő szerek tárháza egészít ki. Ha ideszámítjuk még az ukrán területek kiváló termőképességét, jellemzően 40 aranykoronás értékét, akkor látható, hogy az európai agráriumnak vége lesz.

– Egyáltalán fel lehet mérni mindennek a hatásait? Vannak erre számok, adatok, prognózisok?

– Nem ez a lényeg. A cél eltüntetni azt az ősi, földhöz, hagyományokhoz, természethez kötődő kultúrát, ami az európai vidéket jelenti. Ez egy konzervatív, megtartó erejű világ, amely minden ízében szemben áll az annyira erőltetett progresszivitással. Brüsszel félelme abban áll, hogy ez a kultúra nem adja meg magát. A tesztelést mindenesetre már elvégezték, megnézték, mi történik, ha letarolja az európai élelmiszerpiacot az ukrajnai termékek vámmentesen beengedett sora. És megnézték azt is, miként hat e téren a manipulatív kommunikáció. Minden tévéadó és rádiócsatorna ukrán gabonáról és a háborúban álló Ukrajna érdekeiről beszél, noha az onnan érkező búza, kukorica valójában amerikai termék, amerikai tulajdon.

– Meddig kaphat majd kedvezményt, a szigorú uniós normák alóli átmeneti felmentést az Ukrajnából érkező élelmiszer, ha Kijev az EU tagja lesz?

– Számomra ez csupán elméleti kérdés. Ha Ukrajna csatlakozik, akkor megszűnik az Európai Unió. Nem éli túl azokat a társadalmi konfliktusokat, amelyek a tagállamokban keletkeznek majd. Hollandiában például meglepő jobboldali, konzervatív választási győzelem született annak köszönhetően, hogy a balliberális kormány előzőleg, pestiesen szólva, lenyomta a parasztokat. Mire a gazdák beindultak, pártot alakítottak, és rakétasebességgel jöttek fel, a végén pedig beálltak Wilders mögé.

– Mi az oka Brüsszel Amerika iráni irracionális hódolatának? Miért engedi, hogy Washington az egész ukrán kérdést áttolja Európára, noha tudja, hogy ez nemcsak az unió, de a földrész végét is jelentheti?

– Én nem szeretném gyalázni az amerikaiakat, őket is tönkreteszi a nemzetközi magánpénz-birodalom. A tárgyalt jelenségek mögött az húzódik meg, hogy ez a pénzhatalom meg akarja tartani saját főhadiszállásaként azt az Amerikát, amely számos téren a végső válság jegyeit mutatja. A magánpénz-birodalom azt gondolja, ahhoz, hogy a jelenlegi, számára könnyen irányítható formában tényleg megmaradjon ez az állam, le kell venni róla bizonyos terheket, és át kell tolni ezeket Európára. Ennek jegyében erőlteti Ukrajna uniós csatlakozását is.

– Az ukrán háború miatt örökre elvész annak az esélye, hogy Oroszország újra gyümölcsöző gazdasági kapcsolatba kerüljön Európával? Az oroszok jelenleg Ázsia, illetve a BRICS -llamok felé fordítják a tekintetüket…

– Moszkva olyan európai országokkal nem szeretné megszüntetni a gazdasági kapcsolatait, amelyek megtartanák ezeket. És hát az oroszok egyáltalán nem bolondok, nem akarnak olyan gazdasági struktúrákról leválni, amelyekbe korábban komoly összegeket fektettek, mint például a Déli Áramlat vezetékbe.

– Azt átbeszéltük, mit kapna Ukrajna az uniótól, de kérdés, mit adna ő az EU-nak…

– Semmit.