Harmadával mérséklődhetnek a közterhek?

Miközben Brüsszel sokadszor emeli fel szavát a magyar költségvetési hiány miatt, a választásokra készülve a pártok szinte adócsökkentési versenybe kezdtek. Az SZDSZ 20 százalékos egyenadót vezetne be, az MDF 18 százalékos egykulcsos jövedelemadót követel. A Fidesz 13, illetve valahol 15-20 százalék között húzná meg a jövedelemadó alsó, illetve felső sávját, sőt 29-ről 19 százalékra csökkentené a tb-járulékot. S kevésbé radikális adócsökkentések szerepelnek a jelenlegi kormány tavaly meghirdetett ötéves programjában is. De akkor miből fog működni az állam?

– Amennyiben a Fidesz megnyeri a választásokat, már július elsejétől 29-ről 19 százalékra csökkenti a tb-járulékot – Orbán Viktor múlt heti bejelentésével új fejezetet nyitott a választások közeledtével egyre féktelenebb adócsökkentési ígéretkampányban. – Ha ugyanis elmarad a járulékcsökkentés, több tízezer munkahely szűnik meg Magyarországon.

– A járulékcsökkentés alsó hangon is 650 milliárd forint bevételkiesést jelentene, vagyis visszavenné a 13. havi nyugdíjat, sőt lehetetlenné tenné további háromhavi nyugdíjellátás kifizetését – kontrázott Lendvai Ildikó szocialista frakcióvezető, hozzátéve: hacsak nem egyéb állami terhek növelésével, esetleg az államháztartás csődbe vitelével képzeli el az adócsökkentést a Fidesz.

Egymásra licitálnak

Persze nem ez az első javaslat, amely az elmúlt években veszélyesnek tűnt a költségvetés egyensúlyára nézve. Tulajdonképpen a jelenlegi kormány már negyedik éve efféle programokat valósít meg, ami meg is látszik az egyre kezelhetetlenebbé váló költségvetési deficiten. Emlékezetes, Medgyessy Péter a választások után nyíltan felvállalta: még az államháztartási hiány és az eladósodás növekedése árán is megvalósítja a száznapos programot. Bár nyilván nem gondolta, hogy a túlköltekezés ilyen hosszú távon terheli meg a magyar államháztartás egyensúlyát…

A Medgyessy-féle populista akciók méltó folytatása volt a Gyurcsány Ferenc által szeptemberben bejelentett ötéves adócsökkentési program. Ez – miközben a miniszterelnök szigorúbb költségvetésről beszélt – idén januártól 25-ről 20 százalékra csökkentette az áfát, 38-ról 36 százalékra a személyi jövedelemadó fölső kulcsát. S a tervek szerint 2007-re 26, 2009-re 24 százalékra csökkentené a tb-járulékot. 2010-ig pedig az átlagjövedelmet kivonnák a magasabb adókulcs hatálya alól.

Horn Gábor, a Miniszterelnöki Hivatal szabad demokrata államtitkára felelőtlennek nevezte Orbán javaslatát, valójában azonban az SZDSZ is jelentősen – ha nem legjelentősebben – hozzájárult az adócsökkentési verseny kialakulásához. Köztudott, szabad demokraták már vagy hat éve követelik a személyi jövedelemadó-kulcsok jelentős csökkentését, néhányszor kormányzati konfliktus is felvállaltak ezért, a szlovák egykulcsos adórendszer sikere után pedig a liberális párt néhány hét alatt megfogalmazta a magyarországi bevezetés igényét. Választási kiadványai szerint az SZDSZ 2009-től egységes 20 százalékos jövedelemadót vezetne be, s egy évvel később az összes adónemet ehhez a szinthez igazítaná.

A jelenlegi ellenzék most, a kampány hevülésekor hangolt az adóhullámhosszra. Az MDF meglehetősen ellentmondásosan. Dávid Ibolya épp hét végén jelentette ki: a demokrata fórum feladata, hogy visszaszorítsa a két nagy pár által kínált mézesmadzag-politikát, amelyben kiskorúnak nézik a választókat, miközben ősszel soha nem látott mértékű megszorításokra kényszerül az ország. Ugyanekkor viszont az MDF a szabad demokratákra licitálva 18 százalékos egységes személyi jövedelemadó-kulcsot ígér. Érvelésük szerint a 20 százalékos kulcs összességében adóemelést jelentene, hiszen a kedvezmények megvonása – sőt az adómentes minimálbér eltörlése – miatt valójában több embernek növekedne az adófizetési kötelezettsége, mint ahánynak csökkenne. Ne feledjük: csak a minimálbér adómentessége miatt ma 700 ezer ember valójában nulla százalék jövedelemadót fizet Magyarországon.

A Fidesz máshol engedné ki a nadrágszíjat. A párt úgy nyilatkozik, nem támogatja az egykulcsos adórendszer bevezetését, nem akarja ugyanis megvonni a kedvezményeket, adó-visszaigénylési lehetőségeket a rászorulóktól. Ellenben azonnal és radikálisan csökkentenék a tb-járulékot, az üzleti szférával folytatott tárgyalásokon ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a hazai vállalkozások túlzónak tartják ennek mértékét. A tíz százalékpontos csökkentés nem előzmény nélküli: 1998 után, amikor a Fidesz kormányra került, négy év alatt 39-ről 29 százalékra csökkentette ugyanezt a fizetési kötelezettséget. Akkor egyébként a járulékmérséklés nem ingatta meg az államháztartást: 2001 végéig a magyar költségvetés rendkívül kiegyensúlyozottan működött, a legjelentősebb hiány csupán 3,7 százalék volt. A cégeket ugyanis a dolgozók után fizetendő terhek csökkentése a foglalkoztatás növelésére ösztönözte, vagyis amit a kormány elveszített a járulékbevételeken, visszanyerte a magasabb foglalkoztatáson. A Fidesz teoretikusai ugyanezt várják most is. Rogán Antal becslése szerint a járulékcsökkentés egy év alatt 120-150 ezer új munkahelyet teremt, ami 200-250 millió forint új bevételt hoz az államnak (igaz, ez fele sincs a Lendvai Ildikó által emlegetett bevételkiesésnek). S bár az egykulcsos jövedelemadót nem támogatják, a Fidesz ezen a téren is drasztikus tehercsökkenéssel kecsegtet. A párt 13 százalékra mérsékelné a jövedelemadó alsó, 18 százalékos kulcsát, s valahol 15-20 százalék között határozná meg a fölső kulcsot. S hétvégén Rogán Antal újabb juttatás bejelentésével lepte meg a választókat: számításai szerint a munkahelyek bővüléséből nemcsak a kieső járulékok pótlására lesz pénz, de a Fidesz képes lesz a 14. havi nyugdíj bevezetésére is…

Példák a szomszédból

Mintha a választások közeledtével ellenzéki és kormánypárti politikusok ismét megfeledkeznének arról az alapösszefüggésről: kevesebb adó kevesebb állami bevételt jelent, tehát kevesebbet lehet szétosztani. Pedig az állítás valóságtartalmát az egyenadó miatt kedvelt példaként felhozott Szlovákia is igazolja. Kétéves működés után immár biztosan kijelenthető: északi szomszédainknál beérett a 19 százalékos egységes kulcs. Az első év megítélése még ellentmondásos volt: a költségvetési hiány a megelőző évi 56 milliárd koronáról 2004-ben 70 milliárdra nőtt. A tavalyi évet illetően azonban lelkes a szlovák pénzügyminisztérium: a hiány csupán 34 milliárd korona, fele a tervezettnek. Egyúttal jóval kevesebb, mint az adócsökkentés előtt.

Ha azonban alaposabban a számok mögé nézünk, meglepődve tapasztaljuk: valójában a fordulatot nem a bevételek növekedése, hanem a kiadások csökkentése okozta. 2005-ben például a költségvetési bevételek pontosan megfeleltek a kormány várakozásainak, miközben a kiadások 10 százalékkal alulmúlták a terveket. Márpedig a tervek sem voltak bőkezűek. Kevés szó esik róla: az egységes adókulcs bevezetését valójában komoly megszorítási hullám kísérte Szlovákiában. Fizetőssé tették az egészségügyi ellátást, jelentősen csökkentették a munkanélküli és szociális segélyeket, sőt emelték a társadalombiztosítási járulékot. A segélyek megvonása miatt az ország észak-keleti részén cigánylázadások robbantak ki. Tény, hogy az egységesen meghatározott, alacsony adó jelentősen javított Szlovákia tőkevonzó-képességén, a lakosság jövedelmi helyzetét – dolgozókét és nem dolgozókét egyaránt – azonban inkább rontotta, mint javította (Demokrata, 2005/22).

Keleti szomszédunk, Románia 2005 januárjától működtet egykulcsos adórendszert. A szlováknál is kedvezőbb, 16 százalékos egyenkulcsot ma már szintén sikeresnek minősíti Taricenau miniszterelnök, hiszen 20 százalékkal, minden várakozás fölött nőttek az állami bevételek. Szlovákiával ellentétben Romániában a munkanélküliség is csökkent az adócsökkentés eredményeként: 6,2 százalékról 5,5 százalékra. Mielőtt azonban Magyarországra vonatkozóan is következtetéseket vonnánk le ebből, hangsúlyozni kell: a hazai viszonyok sokkal jobban hasonlítanak a szlovák, mint a román helyzetre. Romániában az egykulcsos adó sikerét nagyrészt az okozta, hogy az alacsony elvonás sokakat visszacsábított a feketegazdaságból a legális tevékenységhez, kisebb részt pedig végre tényleg megindultak az országba a külföldi befektetők. S emlékezni kell arra is, hogy tavaly áprilisban még egyáltalán nem látszott ennyire szépnek az egyenadó mérlege: mivel az adócsökkentés utáni három hónapban rohamosan csökkentek a költségvetés bevételei, a román kormány sem úszta meg a megszorításokat. Luxuspótadót vetettek ki a gépkocsikra, az üzemanyagra, a dohány- és alkoholtermékekre, a fotó- és videóberendezésekre. S nem véletlen, hogy a társadalombiztosítási járulék idén januárra tervezett csökkentéséről ma már nem is beszél a kormány Romániában… Egykulcsos adórendszert alkalmaz még Szerbia, a Balti Államok, valamint a személyi jövedelemadó tekintetében Oroszország és Ukrajna is. Többnyire szintén szegény, feketegazdaságtól sújtott országok, amelyek legalább a jövedelem egy részét láthatóvá szeretnék tenni… A fejlett világ tapasztalatai azonban azt mutatják: nem lehet megúszni az adócsökkentést az állami bevételek visszaesése nélkül. Nem véletlen, hogy a nyugat-európai országok legfeljebb csak kényszerből követik Kelet-Európát az adóversenyben. Egykulcsos személyi jövedelemadóról ott szó sincs, sőt a fölső kulcs Olaszországban 45, Németországban 47, Dániában 59 százalék, s a társasági adó kulcsa is 30-38 százalék közé esik (Demokrata, 2005/7). Arrafelé ugyanis azt vallják: a jóléti rendszerek fenntartásához szükség van ekkora adóbevételekre.

Áfacsapdában

Hazai közgazdászok mégis azt vallják: nem megalapozatlan a Fidesz – és hosszabb távon a kormány – felvetése a társadalombiztosítási járulék csökkentéséről, ez ugyanis valóban a munkáltatókat sújtó legjelentősebb teher. A térségben ilyen-olyan címen a magyar költségvetés szedi be a legtöbb járulékot a munkáltatóktól a kifizetett bérek után. Még az uniós szintnél is többet: a munkával kapcsolatos elvonások Magyarországon 39,2 százalékot tesznek ki, míg Nyugat-Európában ugyanez 36 százalék. Csakhogy a járulék mérséklésének lehetőségét épp a most bevezetett áfacsökkentés zárta el. Ha egyáltalán a költségvetés lehetőséget adott bármiféle adócsökkentésre – az elmúlt évek nem ezt bizonyították – az áfa-mérséklés miatt kieső 160 milliárd forint garantáltan ellehetetlenít mindenféle további reformot. A kormánynak két lehetősége volt: vagy a vállalatok, vagy a lakosság terheit csökkenti – előbbi számtalan gazdasági hasznot hoz, utóbbi növeli a népszerűséget. S a választásokra készülő szocialisták a pillanatnyi érdeknek megfelelően döntöttek…

Meglehet, igazuk van a kormányt és ellenzéket is adócsökkentésre ösztönző cégvezetőknek: Magyarország nem kerülheti el az adók mérséklését, másképp a vállalatok elveszítik versenyképességüket a környező országok – immár alacsonyabb adóteherrel sújtott – vállalkozásaival szemben. Azt azonban tudomásul kell venni: adócsökkentési csoda csak a feketegazdaságtól teljesen átitatott országokban lehetséges, a normális világban az egyik teher csökkentését valamely más teher növelésével kénytelen kompenzálni az állam. Vagy úgy, hogy alaposan visszaveszi a kiadásokat.

Kárász Andor