A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint hazánkban a háztartások nettó pénzügyi vagyona 2002 végén elérte a 8520 milliárd forintot. Ugyanebben az évben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) adatai szerint a háztartások hitelállománya több mint 1204 milliárd forint volt. Ez annyit jelent, hogy már három évvel ezelőtt hetedrésze volt a lakosság bankokban felhalmozott vagyonának a hiteladósságok összege. A Nemzeti Bankárképző Központ Rt. vezérigazgatója, Király Júlia tavaly ősszel pedig már arra figyelmeztetett, hogy „döbbenetes mértékű” a lakosság eladósodottsága, amelynek a gazdaságra kifejtett hatásával is számolni kell.

A PSZÁF 2004. évi jelentése is kitér a lakosság eladósodottságára. A felügyeleti szerv elemzése szerint az elmúlt évben tovább folytatódott a magyar lakosság pénzintézetekkel szembeni eladósodásának növekedése. A lakosság rendelkezésre álló jövedelméhez, különösen a szabad rendelkezésű jövedelmekhez képest az eladósodottság aránya már kifejezetten magas. Mindez annak ellenére, hogy a PSZÁF jelentése szerint a lakossági hitelállomány növekedésének mértéke 2004-ben kisebb volt, mint az előző években, az eladósodottságnak a teljes GDP-hez viszonyított mértéke és az Európai Unió régi tagállamainak hasonló mutatóihoz képest pedig jelentősen elmarad.

A gazdasági elemzések szerint az unió régi tagállamaiban a lakossági hitelállomány 2003-ban a GDP 48 százalékát tette ki, míg hazánkban ez nem érte el a 13 százalékot.

– A háztartások hiteltartozása nagyon dinamikusan nőtt az elmúlt években – mondta lapunknak Binder István, a PSZÁF szóvivője. – 2000 óta, azaz négy év elteltével, a lakosság eladósodottsága közel négyszeresére nőtt. Ez szám szerint annyit jelent, hogy 2004 végén a háztartások banki hitelállománya már 2600 milliárd forintot tett ki. Ma már az alacsonyabb kamat és a szintén alacsony törlesztőrészletek miatt pedig egyre szélesebb társadalmi réteget érint a hiteladósok köre.

A szóvivő kifejtette, hogy a hitelállomány legnagyobb részét, mintegy 70 százalékát a lakáshitelek teszik ki, de az utóbbi időben a gépjárműhitelek száma is jelentősen bővült. Binder szerint a hitelkérelmek esetében egy év tekintetében egyfajta ciklikusság is megfigyelhető. Így például az áruhitelező társaságok éves forgalmuknak döntő részét az esztendő utolsó negyedében bonyolítják, azon belül is november és december hónapokat lehet kiemelni. A szóvivő úgy véli, a lakáshiteleknél is jelentkezik ez a fajta ciklikusság. A lakáshitelek esetében ugyanis a tavaszi felújítási hullám az, ami megemeli a keresletet, így ezeknél a március-áprilisi időszak tekinthető a felfutó időszaknak.

A PSZÁF szóvivője elmondása szerint a BAR-listán (Banki Adós- és Hitelinformációs Rendszer) szereplő adósok száma is növekvő tendenciát mutat. A listán 2005 közepén mintegy 230 ezren szerepeltek. Ide azok kerülnek fel, akik 90 napot meghaladóan legalább a havi minimálbérrel megegyező összeget, azaz 57 ezer forintot nem törlesztettek időben valamilyen hitelintézetnek.

– A 2600 milliárdnyi hitelhez képest a problémás hitelek aránya alig több mint 62 milliárd forint volt – mondja Binder. – Ez óriási szám, azonban a 2600 milliárdhoz viszonyítva nem nevezhető jelentősnek.

A hitelfelvevők védelmére és megfelelő tájékoztatásuk miatt ez év január elsejétől nemcsak a fogyasztási, hanem a lakáskölcsönök esetében is fel kell tüntetni a Teljes Hiteldíj Mutatót (THM). Ennek oka, hogy csupán a kamat tévútra vezetheti a hiteligénylőt, hiszen akár egy 0 százalékos kamatú hitel is tartalmazhat magas kezelési költséget. Éppen ezért ma már minden hitelhirdetésben fel kell tüntetni a THM mértékét, annak ellenére, hogy a lakosság jelentős része még nincs tisztában a THM értelmével. Ezért érdemes elmondani, hogy a THM a következő költségeket tartalmazza: a kamatot, a kezelési költséget, a hitelbírálati díjat, a folyósítási jutalékot, az előfinanszírozási díjat, az értékbecslési díjat és lakásépítéseknél pedig a helyszíni szemlék díját. Ugyanakkor a THM nem tartalmazza a késedelmi kamatot, a hitel futamideje meghosszabbításának költségét, az egyéb olyan fizetési kötelezettséget, amely a szerződésben vállalt kötelezettség nem teljesítéséből származik, a biztosítási és garanciadíjakat és a közokiratba foglalás költségeit.

A PSZÁF idén arra is felhívta a figyelmet, hogy az utóbbi időben a hitelpiacok „határvidékén” viszonylag nagy számban tűntek fel olyan pénzkölcsönzők, akik nagyon magas kamatra, rövid futamidőre, nagyon gyorsan, viszonylag kisösszegű kölcsönöket ígérnek. Ezek általános felhasználású hitelek, amelyeket sokszor a mindennapos megélhetésük érdekében igényelnek az adósok. A rövid lejáratú hitelt terhelő kamat és a különböző díjak azonban könnyen adósságcsapdába kényszeríthetik a hitelfelvevőket. A felügyeleti szerv szerint ezeket a kölcsönöket tipikusan pénzügyi vállalkozások nyújtják, amelyekről többnyire elmondható, hogy az utóbbi időben a minimálisan szükséges, 50 millió forintos tőkével alakult vállalkozások. Ebben a folyamatban – mivel a hitelfelvevők nem minden esetben számolnak a gyors pénzhez jutás későbbi terheivel – a PSZÁF az ügyfelek számára fokozott kockázatot lát.

Szakértői elemzések szerint ma már a vásárlások közel kétharmadát fedezi hitelből a magyar lakosság. Ehhez a nagy számhoz a hazai bankok azzal járultak hozzá, hogy napjainkban áruhitelt gyakran minimálbér-fedezet mellett is fel lehet venni. Így fordulhat elő, hogy a nagyobb kiadásokkal járó ünnepek előtt, mint például a karácsony vagy a ballagások idején, családok ezrei vállalnak komoly anyagi terheket, esetenként túlköltekezést. A kereskedők pedig az ünnepek előtti vásárlási láztól várják éves bevételük egyharmadát. Az Országos Kereskedelmi Szövetség adatai szerint 2002 karácsonyán Magyarországon 675 milliárd forint volt a kereskedők forgalma. Ez az összeg azonos arányban oszlik meg a kisboltok és a nagyáruházak között. A felmérések szerint elmondható, hogy egy átlagos magyar család mintegy 60„70 ezer forintot költ el a karácsonyi nagybevásárlás alkalmával. A Deloitte&Touche évek óta végzett felmérése azonban azt mutatja, hogy az európai vásárlók közel 70 százaléka az ünnep előtt még nem döntötte el, mit vásárol családtagjainak, barátainak, így leginkább ezeket a bizonytalan vásárlókat akarják megszólítani a kedvező hitelkonstrukciókkal kínált árukölcsönök. A meggondolatlanul vagy sietségből hosszú hónapokra felvett hitel pedig igen megkeserítheti a család mindennapjait. Hiszen a gazdag ünnep után, amikor számítógép, hifitorony vagy egyéb drága műszaki berendezés került a fa alá, jönnek a dolgos hétköznapok, amikor alaposan megcsappan a családi pénztárca a törlesztendő hitelek miatt.

Ami a nemzetközi helyzetet illeti, az ICEG Európai Központ elemzéséből kiderül, hogy az elmúlt években Magyarország mellett jelentős lakossági hitelállomány-bővülés volt megfigyelhető Csehországban, Szlovéniában és Lengyelországban is. Ennek következtében ezekben az államokban is jelentős mértékben megnőtt a lakosság eladósodottsága. Az ICEG előrejelzése szerint a következő években további erőteljes, bár egyre lassuló ütemű növekedés várható ezekben az országokban. A nemzetközi elemzés is úgy véli, hogy a családok eladósodottsága többnyire az ingatlanvásárlási célú hitelfelvétellel és a jelzálogkölcsönnel van összefüggésben, ami a pénzügyi megtakarításokat csökkenti, míg a felhalmozási kiadásokat növeli. Gazdasági szakemberek véleménye szerint ez minden bizonnyal ezeknek az országoknak az esetében is összefügg azzal, hogy a betelepült transznacionális szupermarket-hálózatok egyre több terméket árusítanak hitelre, vagy éppen önrész nélküli részletfizetésre.

A megtakarítások csökkenését a gazdasági fellendüléssel járó pénzügyi liberalizációval szokták magyarázni a szakemberek. Egyes európai országokban azonban más magyarázatot is adtak a lakosság egyre jelentősebb eladósodására. Így például Spanyolországban a lakossági fogyasztás és hitelállomány kiugró növekedését nagyrészt az unióhoz való 1986-os csatlakozásnak tulajdonították. Az ezt követő tízéves periódust tekintve ugyanis elmondható, hogy Spanyolországban közel duplájára nőtt a lakosság eladósodottsága. A spanyolok EU-hoz történt csatlakozása javította az államban a gazdaság növekedési és a lakosság jövedelemkilátásait, csökkent a munkanélküliség, a kamatlábak alig egy évtized alatt 14 százalékról 3 százalékra csökkentek, az ingatlanpiac felértékelődött, a gazdasági növekedés üteme pedig nem tört meg.

Az Európai Unió egészét tekintve egyébként jelentős különbségek mutatkoznak a lakosság eladósodottságát tekintve. Ez ugyanis függ a pénzügyi szabályozó rendszertől, a kamatláb szintjétől, a különféle pénzügyi ösztönzőktől, az eltérő ingatlanpiaci jellemzőktől, a lakosság kor- és jövedelemeloszlásától és a jövőben várható jövedelmek szintjétől. 2001 végén az Európai Unióban a rendelkezésre álló jövedelmekhez képest 80 százalék körüli volt a lakosság eladósodottsága, az arány azonban országonként jelentősen eltérő. Hollandiában például az adósság a jövedelmek közel duplája, 190 százalék volt, Németországban 111 százalék az arány, míg Olaszországban mindössze 34 százalék. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban 2001-ben 100 százalék feletti volt a családok eladósodása. Ezekben a mutatószámokban nem biztos, hogy Európát kellene követni.