Az adó- és a vámhatóság is rekordbevételekre számít

Az állam minden korábbinál sűrűbb hálót merít a magyar társadalomba egy jó fogás reményében, a biztonság kedvéért bálnavadászhajókat és szigonyos búvárokat is küld a menekülő kis- és nagyhalak után. Az adóellenőrök létszámának felduzzasztása, a vagyonosodási vizsgálatok megtízszereződése és a szigorodó szabályok elvben az adózási morál javítását szolgálják, mégis lehet, hogy az új adókkal és adóemelésekkel kiegészülve az ellenkező hatást érik el. Kétséges az is, hogy a nagy sietségben marad-e elég ember a többi ellenőrzés hatékony lefolytatásához. A bejelentett vizsgálatok már gőzerővel folynak.

Az adócsalás az egyetlen szellemi tevékenység, ami némi hasznot hoz – az idézet John Maynard Keynes-től, a modern közgazdaságtan atyjától, a gazdasági világválságot követő évtizedek legnagyobb hatású közgazdászától származik, aki nem csak elméleti szakember volt: spekulációval és befektetéseivel óriási vagyont szerzett. Ha találékonyságról van szó, a magyarokat sem kell félteni, de úgy tűnik, a kormány még népénél is találékonyabb. A tavalyi „eltévesztett” hiánybecsléseket és az ezeket orvosolni hivatott adótörvény-változásokat (polgári nevén Gyurcsány-csomagot) szemlélve azonban a „legleleményesebb magyar” cím minden kétséget kizáróan Veres János pénzügyminisztert illeti.

Cél és eszköz Miközben Bokros Lajostól Csaba Lászlón át Matolcsy Györgyig a legtöbb szakértő az államháztartási hiány ésszerű csökkentésének egyik alapelemeként az adóalap szélesítését szorgalmazza, lehetőleg az élőmunkára rakódó és egyéb vállalkozói terhek csökkentésével, a kormány más utat választott: az adóemelésektől és az új adóktól vár többletbevételeket abban a reményben, hogy a gazdasági növekedési áldozat a lehető legkisebb lesz, és azok behajtását adminisztratív eszközökkel igyekszik biztosítani. A kísérlet figyelemre méltó, de megvalósulásának esélyeit a szürke- és feketegazdaság növekedése, a jövedelmek külföldre menekítése, a stagnáló foglalkoztatottság is csökkentheti, nem beszélve arról, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kifejezett biztatására („El lehet menni Magyarországról, itt lehet bennünket hagyni! Tessék, lehet menni!”) a magyar gazdasági társaságok immár lelkiismeret-furdalás nélkül helyezhetik át székhelyüket a jóval kedvezőbb feltételeket biztosító Szlovákiába. A befolyó többlettízmilliárdok így nemcsak a költségvetés hiányát, de a társadalmi bizalmat és kohéziót is apasztják és bomlasztják, a kormány terve (az Új Egyensúly létrehozása) pedig ilyen körülmények között utópiának bizonyulhat. 2006-ban mindkét nagy adó-, járulék és vámbeszedő intézmény, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) és a Vám- és Pénzügyőrség (VP) is túlteljesítette bevételi előirányzatait. A VP a 775 milliárdot már november végére hozta. Október végéig 374 milliárd forint adót fizettek be az üzemanyagok után, ami 33,6 milliárddal több, mint egy évvel korábban. A dohánytermékek adója megközelítette a 174 milliárdot, mindehhez hozzájárult az ukrán és román határon elrendelt ellenőrzések szigorítása: 10 százalékkal nőtt a legális cigarettaforgalmazás és a 2005. évinél jóval kevesebb volt az üzemanyagcsempész is. A regisztrációs adóbevétel csaknem 73 milliárd volt, ez 50 százalékos növekedést jelent. Nagy János, a VP országos parancsnoka sajtótájékoztatón összegzésként elmondta, hogy a jövedéki adózás körében visszaszorították az illegális piacot, a tavalyelőtti 25-27 százalékról 9 százalékra. A jövedéki adóbevételek értéke több mint 670 milliárd, az importáfa bevételi összege 114 milliárd forintot tett ki. A számok annak is köszönhetők, hogy bővült a vámhatóság nyomozati jogköre. A nyomozói létszám megduplázása után január végére érheti el az állomány a 885 főt. A 2006. évi APEH-bevétel a tb-járulékokkal együtt várhatóan megközelíti a 7 ezer milliárdot. Ez az állam bevételeinek 60 százaléka. Mint arról Szikora János, az APEH elnöke beszámolt, 2006 első 11 hónapjában 279 milliárd forint adókülönbözetet állapított meg az adóhatóság, ami csaknem másfélszerese a 2005. évinek. A végrehajtási és felszámolási tevékenységből 217 milliárd forintos bevételt várnak a tavalyelőtti 207 milliárdhoz képest. A jutalom nem maradt el: az APEH dolgozói december közepén megkapták a költségvetési törvénybe foglalt mintegy 8 milliárd forintnyi keretösszeget. A VP közel 3 milliárd forintot oszthatott ki.

Erődemonstráció Tavaly mindkét szervezetben komoly átalakítások mentek végbe, ami idén is folytatódik, részben Románia és Bulgária uniós csatlakozása miatt. A VP a nyomozói tevékenységét bővítette, az APEH pedig a regionális működés feltételeit teremtette meg és próbált meg így felkészülni a többletfeladatokra. A mintegy 12 ezres létszámot ötszázzal növelték, bemutatták a hét új regionális igazgatóságot vezető főrevizort. A jövőben a Kiemelt Adózók Igazgatósága irányítja a központosított ellenőrzéseket, az összes adóbevétel 30-35 százalékának behajtását. Az APEH feladatát ugyanakkor nehezíti, hogy mint arra az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2006. júniusi jelentése felhívta a figyelmet, számos külső megkeresésű feladatnak is eleget kell tennie, amik rontják a hatékonyságát (magánnyugdíjpénztár, diákhitel, parkolási és egyéb bírságok). 2007 fog választ adni arra a kérdésre, hogy a vagyonosodási vizsgálatok számának emelése csökkenti-e más APEH-ellenőrzések számát és eredményességét. Az sem biztos, hogy az elektronikus kormányzati központ zökkenőmentesen fogja kezelni az elektronikus bevallásokat, melyet tízszer annyian választanak idén, mint tavaly. Az említett ÁSZ-jelentés azt is felrótta a hatóságnak, hogy az elmúlt években az átalakításokat, összevonásokat és az új szervezeti egységek létrehozását nem előzte meg olyan koncepció és hatástanulmány kidolgozása, amelyek azok indokoltságát alátámasztották volna. Ennek ellenére a számvevőszék szerint az ellenőrzések eredményessége és hatékonysága összességében javult. Az ismert mondás szerint az adózás nem más, mint „az a tevékenység, amiről a világ lakosságának egyik fele nem tudja, hogyan úszsza meg a másik fele.” A magyar lakosság a jövedelemeltitkolás, jövedelemkimenekítés és a szürke- és feketegazdaságba menekülés formáit választhatta az elmúlt hónapokban, még csak sejteni lehet, hogy milyen eredménnyel. A vagyonosodási vizsgálat során az adóhatóság mindenesetre olyan magánszemélyeket vizsgál, akiknek a vagyongyarapodása nehezen indokolható jövedelmükkel. Az elmúlt években átlagosan 600 vizsgálatot végeztek, 10 millió forint adókülönbözet jutott egy-egy megállapításra, az összes bírsággal, illetve késedelmi pótlékkal együtt ez akár meg is duplázódhatott. 2007-ben akár 70 milliárd forint is befolyhat. A 2006-os számok sokatmondóak: tíz emberből heten megbuktak. Ők legtöbb esetben rövid időn belül befizették adótartozásaikat. Ezeknek az ellenőrzések tehát nem az a célja, hogy megadóztassák a frissen szerzett jövedelmeket, hanem a korábbi időszakban és adó megfizetése nélkül szerzett és felhalmozott vagyonoknak az utólagos adóztatását célozzák. A hatóság a célszemélyek kiválasztását nem bízza a véletlenre, a bevallási adatok, a társhatóságok információi és egyéb bejelentések alapján vizsgálódik. Gyakran bizonyul forró nyomnak a vállalkozáson belüli tagi kölcsön, aminek nyújtására akkor kerülhet sor, ha egy fejlesztéshez vagy beruházáshoz a társaság nem rendelkezik elegendő forrással, a tulajdonosnak viszont van befektetendő pénze, amelyet cégének ad. A tagi kölcsönt gyakran azért könyvelik el, mert a társaság eltitkolja a bevételeit, és papíron még a működésre sincs pénze, így nem tudja elszámolni a költségeit. A gyanús magánszemélynek a hatóság kérésére meg kell jelölnie a kölcsön forrását. Az APEH-nak 2003 óta lehetősége van az elévülési időtől függetlenül vizsgálódni, akár évtizedekre visszamenőleg. Szakértők ezzel egyidejűleg felhívják a figyelmet arra, hogy a tulajdonosoknak gyakran tudomásuk sincs a lekönyvelt kölcsön nagyságáról, így a fenyegetettségükről sem, és arra is, hogy ha már sietni kell, egyes nyugat-európai országok (Svájc, Liechtenstein, Belgium és Ausztria) bankjai menedékül szolgálhatnak a megtakarításaikat eltitkolni szándékozóknak. Ausztria és Belgium esetében például csak a lekötött összeg után kell adót fizetni, a banktitok biztosítja a névtelenséget.

A Köztársaság visszavág A vállalkozások az adótörvény-módosításokról a lábukkal is véleményt nyilváníthatnak, az országhatáron kívül és belül is. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara felmérése szerint a kis- és közepes vállalkozások többsége a szürke- és feketegazdaságba igyekszik, hogy valahogyan megkerülje az adóterheket. Az elemzés szerint a leginkább sújtott, belső piacra termelő cégek megpróbálhatják az ország határain kívülre helyezni tevékenységük egy részét, vagy külső vállalatokon keresztül kimenteni a nyereségük egy hányadát. Az emlékezetes Gyurcsány-felszólítás után Gál J. Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára leszögezte: a közös felelősségből nagyobb részt kell vállalniuk a tehetőseknek, hogy több lehetőség jusson azoknak, akiknek valóban szükségük van a közösség támogatására. Szerinte „senki, semmilyen szervezet nevében nem fenyegetheti meg Magyarországot azzal, hogy a közös felelősség elől külföldre menekíti a vagyonát. A kormány elszánt abban, hogy végigviszi egyensúlyteremtő programját, s ebben nagyobb felelősséget kér a tehetősebbektől”. Azt szinte lehetetlen megállapítani, hogy hol húzódik a határ az értelmetlen sarcolás és a csalások eredményes felderítése, illetve az adómorál javításának elősegítése között, és hol egy másik határ a középrétegek és a tehetős réteg között. Az adózási hajlandóság javulásának feltétele mindenesetre legalább valamilyen elemi bizalom megléte az állampolgár és az őt képviselő hatalom között. Magyarországon ez a bizalom jelenleg a mélyponton van. Létezik persze egy kézenfekvő magyarázat mindarra, ami történik, és ami átvág minden Gál. J. Zoltán-i gordiuszi csomót. Minden tudatos és tervszerű: kiéheztetik a pannon pumát, hogy jobban harapjon… Monostori Tibor