Alig négy hónapig élt az a szabályozás, amely januárban eltörölte a szolgáltatás áfakötelezettségét. A visszavonást bizonyos önkormányzatok kérték, amelyek ugyanis készen vásárolták az ételt, veszteséget szenvedtek, mert maguk is elveszítették az áfavisszaigénylés lehetőségét. Ahol viszont maguk főztek, ott többletterhet jelentett a legújabb módosítás. A magas árak miatt egyébként a középiskolásoknak mindössze 16 százaléka veszi igénybe a közétkeztetést.

Nem akartak ráfizetni

– Hónapokig nem tudtam eldönteni, hogy az áfa-csökkentéssel arányban csökkenthetem-e, vagy sem a beszedett térítési díjakat. Ugyanis teljesen eltérő állásfoglalásokat kaptam a különböző hatóságoktól – világított rá az ellentmondásos helyzetre egy önkormányzati vezető a múlt heti közétkeztetési konferencián. Végül kiderült: náluk nem érdemes csökkenteni az árakat, ugyanis külső cégtől rendelték az ételeket, s így eleve ráfizettek az új áfaszabályozásra.

Pedig decemberben még azt hitték a döntéshozók: az áfa januári eltörlésével mérséklődni fognak a közétkeztetési árak. Volt mit ellensúlyozni. A Statisztikai Hivatal szerint ugyanis tavaly 13 százalékkal nőtt az élelmiszerek ára. S ezen belül is a liszt 54, az étolaj 45, a száraztészta 25, a kenyér 23, a tej 21 százalékkal drágult, amely alapanyagok különösen fontos szerepet játszanak a közétkeztetésben. Csakhogy a legtöbb településen a szülők hiába várták az árcsökkenést. Sőt, jó pár helyen februárban épp növelték az árakat. A hivatkozási alap az élelmiszer-alapanyagok árrobbanása volt.

– Az önkormányzatok számára rossz üzlet volt, hogy a közétkeztetés kikerült az áfakörből. Ezzel ugyanis elveszítették lehetőségüket a beszerzett ételek áfájának visszaigénylésére is. Mivel azonban a közétkeztetés államilag támogatott szolgáltatás, s az állami támogatásra nem kell áfát fizetni, így a testületek többet igényelhettek vissza, mint amennyit befizettek – magyarázza a látszólag ellentmondásos történéseket Molnár Gyula, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke.

Különösen azoknak az önkormányzatoknak keletkezett vesztesége az áfaszabályozáson, amelyek külső cégtől készen rendelték meg az ételt. Ilyen a TÖOSZ-hoz tartozó önkormányzatok döntő része, épp ezért az önkormányzati szervezet volt a legaktívabb a korábbi rendszert visszakövetelők közül. Erőfeszítéseiket gyors siker koronázta: májustól a kormány ismét áfakötelessé tette a közétkeztetést. Azzal a megkötéssel, hogy ahol januárban nem csökkentettek árat, most nem használhatják az új szabályt további áremelésekre.

A települések másik részét azonban súlyosan érintette az újabb változás. Azok ugyanis, amelyek saját konyhát működtettek, csupán a nyersanyagok árában szenvedtek veszteséget a visszaigénylésnél. Arnóth Sándor, Püspökladány polgármestere például arról számolt be a megyei lapban: mivel saját maguk főztek, alig volt lehetőségük visszaigénylésre. Ezek az önkormányzatok januárban csökkentették áraikat, most viszont emelésre kényszerültek. Ráadásul úgy, hogy közben be kellett építeniük a megnövekedett élelmiszerárakat is. Mindennek eredményeként a debreceni Gulyás Pál középiskolában például 15 százalékkal kellene növelni a közétkeztetés árát. Az önkormányzatok többsége a tanévből még hátralevő egy hónapra állta a veszteséget, kérdés azonban, az őszi hónapokban is lesz-e forrásuk erre.

Kiszervezési mánia

Valójában azonban az áfakérdés csak a jéghegy csúcsa. A megszorításoktól szenvedő önkormányzatoknak egy sor nehézséget kell áthidalniuk a közétkeztetés biztosításához. Mert igaz, az állam támogatja a rászorulók étkeztetését, ez azonban mindössze a költségek 15-20 százalékát fedezi. Mintegy 50 százalékot a szülőktől, hozzátartozóktól szedett térítési díjak, 30-35 százalékot pedig az önkormányzat által hozzátett kiegészítések biztosítják. Ezek a számok azonban csak átlagok. Bizonyos szociális helyzetekben az állam magasabb térítési díjat biztosít, máshol az érintettektől kérnek nagyobb hozzájárulást, s olyan is előfordul, hogy a költségek 85 százaléka az önkormányzatot terheli. Nem véletlenül hangzott el a konferencián: az önkormányzatok számára az a legtakarékosabb

megoldás, ha ellehetetlenítik, majd megszüntetik a közétkeztetést, ebben az esetben ugyanis mentesülnek egy sor kiadástól.

Egyelőre azonban a legtöbb polgármester úgy próbál szabadulni a tehertől, hogy kiszervezi az étkeztetést. A helyi konyhákat egyre gyakrabban váltják a nagy étkeztető cégek, amelyek legalább kétezer főre főznek. Vass Csaba az ÁNTSZ monori, nagykátai térséget vezető tisztiorvosa szerint egyébként ez sok szempontból előnyös. A nagyok inkább tudják biztosítani a higiéniai követelményeknek megfelelő főzési rendszert, a szakképzett személyzetet, és a költségek terén is hatékonyabbak, mint a hely- és létszámhiánnyal küszködő kiskonyhák.

Hogy az önkormányzati szektort sújtó megszorítások miatt mennyire nehéz kis konyhákat fenntartani, jól példázza az egyik kórházi dolgozó megjegyzése: ma alig több mint harmincuknak kell elvégezni azt, amit régen hatvanan láttak el. A bérmegtakarításnak azonban komoly ára van. A munkaerőhiány miatt például félkész terméket kénytelenek vásárolni a korábbi földesáru helyett, amelyek jóval drágábbak. Az önkormányzat látszólag megtakarít, valójában azonban ugyanakkora nyersanyagnormából csak kisebb adagot tudnak adni. Így egyre több településen jutnak szerephez az agresszív marketingpolitikát folytató nagy étkeztető vállalatok. Ma már a feladatok 40 százalékát ők látják el.

Ugyanakkor a kiszervezés sem kockázatmentes. A külső cég általában az olcsóbb ellátás ígéretével veszi rá a váltásra az önkormányzatot, ezt azonban esetenként csak a minőség rovására tudja biztosítani. Ahogy Grélingerné Káposzta Jolán, a Bakony Gaszt vezérigazgatója mondja: az úgynevezett rezsiköltség hagyományos esetekben az étkezés nyersanyagköltségével megegyező összegre rúg, bizonyos esetekben azonban önkormányzatok és beszállítók 40-60 százalékon is kötnek szerződéseket. S előfordul az is, hogy maga az önkormányzat ragaszkodik az irreális feltételrendszerhez.

Kamocsai Gábor, az Élelmezésvezetők Országos Szövetségének főtitkára úgy véli: az igen alacsony rezsiköltségből még a hatékonyan működő konyháknak sem lehet kigazdálkodni az energia, a bér, a tisztítószer, és az eszközök fejlesztésének költségeit. Vagyis ilyen feltételeknél nagy a kísértés az élelmen való spórolásra.

Szabó Gellért, Szentkirály polgármestere épp ezért állítja: csak úgy garantálható, hogy egészséges élelmiszer kerüljön a gyerekek asztalára, ha saját maguk biztosítják az étkeztetést. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekeket is jobban kapcsolja a faluközösséghez minden helyben végzett tevékenység. A helyi konyha mellett érvel Gémesi György, Gödöllő polgármestere is. Neki napi tapasztalatai vannak a közétkeztetésről, mivel másfél évtizede előfizető a város menzáján. Mint mondja, csak idén 7-8 százalékkal csökken az önkormányzatoknak szóló állami támogatások értéke, amit tetéznek a meredeken növekvő energiaárak. A polgármesterek egy részét ez annyira fojtogatja, hogy beleegyeznek a legelső, olcsóbbnak ajánlott megoldásba. Pedig nem biztos, hogy a kiszervezés hosszú távon is megtakarítást jelent a település számára. Például azért sem – teszi hozzá Mramurácz Éva, az Országos Gyermekegészség-ügyi Intézet igazgatóhelyettese

–, mert külső konyhánál meglehetősen kicsi az esélye annak, hogy dietetikus tudja a gyermekek speciális igényeihez igazítani a menüt.

Csak 15 százalék

A szülőket persze elsősorban az általuk fizetett térítési díjak érdeklik. Amelyeknek nem használt az áfa ismételt emelése. Kamocsai Gábor felsorolásából kiderül: négy kivétellel Nyugat-Európa minden országában kedvezményes áfakulcsot vetnek ki a közétkeztetésre. Ausztriában és Olaszországban például 10 százalékot, Franciaországban és Hollandiában 5-6 százalékot.

Tény ugyanakkor, hogy a keleti tagországokban nem jellemző a kedvezményes áfakulcs. Másrészt viszont Nagy-Britanniában és Finnországban működik a nálunk „ráfizetésesnek” bizonyult nulla százalékos rendszer. Ahogy Párkai Zsolt, a Sodexho Magyarország ügyvezetője mondja: képtelenség, hogy az áfacsökkentéssel együtt ne mérséklődjenek a fogyasztói árak. Sokak számára ugyanis már jelenleg is megfizethetetlen a közétkeztetés. Egy gyermek rendszeres iskolai ebédje havi 6-7 ezer forintjába kerül a szülőknek, amennyiben a napköziben uzsonnát is kér, az összeg már közelít a nyolcezerhez. Nem véletlen, hogy ma már a középiskolásoknak csak 16 százaléka ebédel az iskolai menzán. Martos Éva, az Országos Élelmezéstudományi Intézet főigazgatója szerint mindez 10-15 év múlva óriási károkat fog okozni gyermekeink életében.

szasa