Csak a rendkívül hűvös időjárásnak köszönhető, hogy idén nyáron nem dőlt meg az áramfogyasztási rekord. Ám a júliusi másfél hetes kánikulában így is sikerült megközelíteni azt: 13-án 6159 megawatt fogyasztás terhelte a rendszert, ami mindössze 2,5 százalékkal maradt el az eddigi legmagasabb értéktől. A Magyar Villamos Művek adatai szerint ma már alig van különbség Magyarország téli és nyári áramfogyasztásában, a klímaberendezések ugyanis közel annyi energiát emésztenek fel, mint a sokat átkozott elektromos fűtőberendezések.

A háztartásokban használt újabb és újabb elektromos gépeknek köszönhetően az elmúlt másfél évtizedben évről évre nő Magyarország áramfelhasználása. A kilencvenes évek közepétől tanulságos törést mutatnak a statisztikák. Míg addig a pazarló nagyüzemi ipar leépülése miatt csökkent az áramfogyasztás, az 1994-es mélypontot követően ismét fokozódni kezdett. 2001-re már elérte a rendszerváltás időszakára jellemző értéket, napjainkban pedig már 30 százalékkal nagyobb a másfél évtizeddel ezelőtti szintnél. Riasztó tény: minden egyes év magasabb fogyasztást hoz, mint az azt megelőző.

Száműzik a villanykörtét

Az Európai Unió folyamatosan próbál fellépni az áramlavina elszabadulása ellen. Napjainkban épp a villanykörték betiltása borzolja a kedélyeket. A brüsszeli előírások szerint ugyanis már most sem lehet forgalomba hozni 60 wattnál nagyobb teljesítményű izzókat, 2012-től pedig minden villanykörtére kiterjedne a tiltás. A hagyományos izzók ugyanis rossz hatásfokúak, az általuk termelt energia nagyobbik részét hővé alakítják. Pótlásukra az izzó módjára foglalatba csavarható kis fénycsöveket ajánlják, amelyek ötödannyi energia felhasználásával képesek ugyanakkora fényteljesítményt biztosítani.

A gyártói leírások szerint egy 11 wattos fénycső 60 wattos hagyományos társát képes kiváltani, a 75 wattos villanykörte pedig mindössze 15 wattos fénycsővel pótolható. Energiafelhasználás szempontjából nézve a takarékosság vitathatatlan, a háztartások mégis kétkedve fogadják a brüsszeli regulát. A pénztárcák szempontjából ugyanis jóval bizonytalanabb a megtakarítás. A modern fénycsövek ára ugyanis mintegy tizenötszöröse a hagyományos izzóknak, számítások szerint tehát az energiamegtakarítás csupán 600-800 órányi használat után hozza vissza a vételárban jelentkező különbséget – s nem biztos, hogy a fénycsövek megérik ezt a kort.

A német Warenters Alapítvány 28 különböző típusú csövet tesztelt, s eredményeik szerint három kivételével a gyártók nem bírták tartani a több ezer üzemórára vonatkozó vállalásukat: a csövek többsége már ötezer kattintás után tönkrement a kapcsolgatástól. A bizalmatlanok számára tehát egyelőre inkább a régi spórolási javallatokat követik: ahol nem tartózkodnak, lekapcsolják a lámpát, ahol pedig nincs szükség fényárra, ott kisebb teljesítményű izzókat, vagy falra, asztalra szerelt helyi megvilágítást alkalmaznak. A pazarló világítás ugyanis jócskán apaszthatja pénztárcánkat: három 60 wattos izzóval működő csillár egy este során (öt-hat óra alatt), folyamatos égetés mellett épp 1 kWh áramot fogyaszt, amelynek ára mintegy 50 forint. Egy hónap alatt ez az egyetlen tétel 1500 forintot von el a családi kasszából.

Mindez ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet: azokban a helyiségekben, ahol elengedhetetlenül szükség van a folyamatos, nagy fényerejű világításra (és így nincs kapcsolgatás sem), lehet, hogy mégis szerencsésebb modern fénycsöveket használni.

Szintén vitatható a brüsszeli kommunikáció másik slágertémája, a készenléti (stand-by) üzemmód ellen hirdetett harc. „Húzzuk ki a konnektorból tévénket, számítógépünket, mert a stand-by észrevétlenül emészti forintjainkat” – hirdetik környezetvédő szervezetek. Ha azonban megnézzük, hogy mennyit, kiderül: más területen kis odafigyeléssel lényegesen több pénzt spórolhatunk. Egy televízió például egész napos stand-by üzemmódban is mindössze 0,14 kWh áramot fogyaszt, amelynek ára csupán 7 forint. Még ennél is kevesebb, mindössze 3 forintnak megfelelő mennyiségű áramot emészt el 24 óra alatt a stand-by üzemmódban hagyott LCD-monitoros számítógép, a laptop, a DVD vagy a CD-lejátszó pedig csupán 1-1 forintot. Mindezt persze, ha összeadjuk, már megfontolásra késztethet az összeg. A napi 13 forint egy hónap alatt már 400 forintot jelent, vagyis ha hosszabb időre elutazunk, tényleg semmi értelme nincs a készenléti üzemmód működtetésének.

Energiafaló nagygépek

Lényegesen többet spórolhatunk azonban azzal, ha ésszerűen működtetjük nagy háztartási gépeinket. Az Európai Unió már évekkel ezelőtt bevezette a hűtő- és mosógépek energiagazdaságossági minősítését, amit később kiterjesztettek a klímaberendezésekre, a fényforrásokra és az elektromos sütőkre is. Nem is gondolnánk, milyen nagy különbségek vannak. Egy A energiaosztályba tartozó hűtő például mindössze 30 kWh áramot fogyaszt egy hónapban, ennek ára 1400 forint. Egy B energiaosztályú ennél már 30 százalékkal többet, egy D energiaosztályú majdnem a dupláját, egy ma már korszerűtlennek számító, G energiaosztályú pedig két és félszeresét zabálja. Utóbbi 3500 forintot jelent. Egyetlen év alatt tehát 25 ezer forintot spórolhatunk a villanyszámlán, ha öreg hűtőgépünket a legkorszerűbbre cseréljük. Sőt meglehet, még ennél is többet. 2009-től ugyanis a hazai piacon is megjelentek az A osztálynál is takarékosabb, A+ illetve A++ jelzésű berendezések, amelyek még az A-hoz képest is 30 százalékos megtakarításra adnak lehetőséget. A hűtőgépek fogyasztásának minimalizálása különösen fontos, hisz ez az a háztartási eszköz, ami garantáltan működik a nap 24 órájában.

Szintén energiatakarékossági osztályokat különít el Brüsszel a klímaberendezések körében. Természetesen itt is igaz, hogy egy A osztályú gép harmadával kevesebbet fogyaszt, mint C osztályú társa. A klímákról azonban tudni kell: még a leghatékonyabb berendezés is 30-40-szer annyi energiát emészt el, mint egy hasonló kategóriás hűtőszekrény – vagyis igazi pénznyelő szerkezettel van dolgunk.

A legmodernebb klímaberendezések egy óra alatt 1 kWh áramot fogyasztanak, ennek ára – mint már említettük – szűk 50 forint. Kiszámítható: egy lakás folyamatos hűtése napi 1200 forintba kerül, ami havi szinten elméletileg 36 ezer forint is lehet. A klímával tehát különösen sokat spórolhatunk, ha valóban csak az indokolt időszakokban használjuk – akár komfortérzetünk némi rovására is.

A klímához hasonló módon célszerű kezelnünk villanytűzhelyünket, villanybojlerünket, helyi fűtést biztosító villamos radiátorainkat. Mindegyik nagy fogyasztású berendezés, áramfelvételük 1 kW, vagy annál is több, legjobb tehát lehetőségeinkhez képest minél kevesebbet járatni őket. A villanybojlernél például 130 ezer forintot is spórolhat egy háromfős család, ha fürdés helyett zuhanyozik. S további tízezreket, ha folyamatos folyatás helyett csak szakaszosan használja a vizet. Főzésnél, vízmelegítésnél pedig a fedő használata harmadára csökkentheti a villanytűzhely energiaigényét (Demokrata, 2008/46).

A hűtőgépekhez és a klímákhoz hasonlóan Brüsszel energiatakarékossági osztályokba sorolja a mosógépeket is. Bár ezek a berendezések valóban nagyfogyasztók, A osztályú példányaik óránként 0,8 kWh-t (37 forintot), a C osztályúak 1,3 kWh-t (61 forintot) emésztenek fel – mosni azonban csak heti néhány órát szokott egy átlagos család, vagyis itt már nem hoz akkora megtakarítást egy esetleges gépcsere. Csere nélkül is nyerhetünk ugyanakkor pénzt azzal, ha egy-egy ruha kedvéért nem indítjuk el a gépet, a forgódobot maximálisan telepakoljuk.

Kisgépek együtt

A porszívó, a hajszárító, a vasaló szintén nagyfogyasztók – ezeket azonban már annyira ritkán használjuk, hogy a brüsszeli illetékesek sem rendelnek minősítéseket hozzájuk. A porszívók fogyasztása 1,2-1,5 kW között mozog, a nagyobb teljesítmény esetén egy óra folyamatos használat 61 forintba kerül. A hajszárítók 1,2 kW körül dolgoznak, ez óránként – már ha járna egy óráig – 56 forintunkat emésztené fel. Hasonló a helyzet a vasalókkal: ezek működtetése óránként 23 forintba kerül.

Lényegesen olcsóbban működnek napjaink szórakoztató elektronikai termékei. Az egykor áramfaló televízió-készülékeknél már-már tökélyre vitték a gyártók a technikai fejlesztést: e gépek mindössze 6 forintot fogyasztanak óránként. A technikai újdonságok rajongóinak ugyanakkor ennél lényegesen többet kell fizetniük: a plazmatévé már óránként 26 forintot fogyaszt. Egy modern számítógép – a televízióhoz hasonlóan – szintén 6 forintból, a laptop pedig ennél is jóval kevesebből, óránként 2,30 forintból működtethető.

A hifi, a videó, a CD- vagy DVD-lejátszó pedig szinte meg sem mozdítja a villanyórát: modern változataik mindössze 20-30 watt fogyasztással, vagyis óránként 1 forinttal terhelik pénztárcánkat. Mindez azonban a régebbi gépeknél ennek többszöröse is lehet.

Még ha az egyes elektromos berendezések fogyasztása kedvező is, nem szabad elfelejteni, hogy napjaink háztartásaiban gyakran tucatnyi, vagy még több gép működik egyszerre – vagyis együttesen a kis fogyasztások is jelentős számlát eredményezhetnek. A takarékos gépeknél is fontos tehát az ésszerű használat, a fölösleges járatások kerülése. Az ugyanis csak egy mozdulatunkba kerül, hogy megnyomjuk a kapcsolót…

Kárász Andor