Több nagyhal, erősebb védőháló Paks II. körül
Atombiztos diplomácia
Szijjártó Péter Washingtonban egyeztetett az amerikai energiaügyi tárcával és a Westinghouse vezetőivel. Miközben változatlanul a Roszatom építi Paks II.-t, minden jel arra utal, hogy Magyarország amerikai partnert vonna be az üzemanyag-ellátásba. A diverzifikálás egyszerre technikai, politikai és jogi manőver – újabb biztosíték a bizonytalan időkben.
Washingtonban egyeztetett a napokban a magyar atomerőmű-fejlesztésekről Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. Mint kiderült, a tárgyalásokon az amerikai energiaügyi miniszterhelyettes mellett az üzleti élet egy kiemelkedően fontos szereplője is részt vett: a Westinghouse Electric Company képviselőivel is folytak megbeszélések. A tárgyalások középpontjában a magyar atomerőművi fűtőanyag-beszerzés diverzifikálása állt – vagyis hogy hazánk a jövőben az orosz TVEL mellett az Egyesült Államokból is vásárolhasson fűtőelemeket.
„A cél egyértelmű: növelni kell az ellátásbiztonságot, miközben megőrizzük az eddig kiépített orosz beszállítói kapcsolatokat” – nyilatkozta a miniszter Washingtonból közzétett videójában. Hangsúlyozta: a magyar energiabiztonság alapját a nukleáris kapacitások adják, ezek bővítése pedig nemcsak a rezsivédelmet, hanem a gazdaság stabil működését is garantálja.
Szijjártó Péter részleteket is elárult a formálódó együttműködésről. Mint mondta, a magyar nukleáris stratégia lényege a kiszámíthatóság: az orosz beszállítóval való hosszú távú együttműködés továbbra is megmarad, ám a jövőben az amerikai Westinghouse is szerepet kaphat a fűtőanyag-ellátásban. „Ez nem a meglévő orosz kapcsolatok feladása, hanem új források kiépítése – ez az úgynevezett diverzifikálás” – tette hozzá.
A bővülő kapacitások miatt több fűtőelemre lesz szükség, így a magyar kormány célja, hogy a jövőben több forrásból is érkezhessen ellátás. A kezdeményezés geopolitikai jelentősége sem elhanyagolható: miközben az európai országok egy része igyekszik függetlenedni az orosz nukleáris ipartól, Magyarország inkább a biztonságos több lábon állás elvét követi.
Beszállnak az amerikaiak
A miniszter szerint a mostani tárgyalások „komoly mérföldkövet” jelentenek a magyar–amerikai kapcsolatokban, és a nukleáris együttműködés a két ország egyik „sikertörténetévé” válhat. Mint kiderült, a több lábon állás mellett a felek az úgynevezett kis moduláris reaktorok (SMR) fejlesztésében is látnak együttműködési lehetőséget. Az SMR-technológia a jövő egyik kulcsterülete: ezek a kompakt, gyorsan telepíthető egységek alkalmasak lehetnek a regionális energiatermelés decentralizálására, illetve az elektromosságra nehezen ráállítható ipari szektorok ellátására.
Ráadásul itt az érdekek összetalálkoznak. Már tavasszal is jelezte az amerikai külügy, hogy a Westinghouse készen áll a magyar piacra lépésre. Justin P. Friedman, az amerikai külügyminisztérium nukleáris energetikai versenyképességért felelős szenior tanácsadója akkor Budapesten bejelentette: vállalatuk képes a Paksi Atomerőmű VVER-440 típusú reaktorainak üzemanyag-ellátására is. Friedman személyesen is járt Pakson, ahol, mint mondta, meggyőződött a létesítmény biztonságos működéséről.
A fűtőelem-ellátás diverzifikációját ráadásul Brüsszel is sürgeti. Az EU célja az orosz függés felszámolása, de a VVER-440 reaktorok esetében eddig nem sikerült alternatív terméket piacra dobni európai szereplőnek. A Framatome németországi gyárában az orosz metódus utolsó lépését elvégző vegyes vállalat inkább átcsomagolást folytat. Emlékezetes, hogy 2024 decemberében az amerikai pénzügyminisztérium előző adminisztrációja szankciót rendelt el a finanszírozó Gazprombank ellen, ami blokkolta a kifizetéseket. Donald Trump 2025 júniusában a magyar kormány lobbizása után visszavonta a tilalmat: az amerikai OFAC 115B általános engedélye 2025 decemberéig feloldja az atomerőművel kapcsolatos tranzakciókat, így a Roszatom újra lehívhatja a hitelkeretet. Szijjártó Péter szerint az amerikai döntés baráti gesztus, amely új lendületet adhat a projektnek. A Westinghouse pedig már szállított ilyen típusú üzemanyagot Finnországba és Bulgáriába, ami előnyhöz juttathatja az amerikai céget.
Csak oroszként nem ment volna
Noha a Paks II. projektet az orosz Roszatom „kulcsrakész” konstrukcióban építi, a nyugati partnerek bevonása kezdetektől fontos volt a magyar kormány számára, mert ez növelte a beruházás politikai elfogadottságát. Emlékezetes, micsoda össztűz zúdult a beruházásra Brüsszelből, egészen addig, míg az oroszok mellett meg nem jelentek a nyugati beszállítók – ezután gyorsan elcsitultak a támadások. A legfontosabb ilyen partner a francia Framatome–Siemens konzorcium, amely 2019-ben elnyerte az irányítástechnikai rendszer szállítását. A németek sokáig vonakodtak engedélyt adni a szoftver és hardver exportjára; 2023 végén Berlin még blokkolta a Siemens részvételét, ám 2025 nyarára a cég úgy döntött, hogy Magyarországon hozza létre a nukleárisautomatika-divízióját. Így a vezérlőrendszer nagyrészt magyar gyártású lehet, ami egyszerre szolgálja az iparfejlesztési célokat és csökkenti a szankciós kockázatokat. A gyártók között pedig ott van a német–francia Apave, a cseh Škoda JS és az amerikai–francia GE is.
A másik jelentős nyugati elem a turbinák szállítása: a korábban az Alstomhoz tartozó Arabelle gőzturbina világszinten a legnagyobb teljesítményű egység; a belforti gyár jelenleg is dolgozik a paksi gépeken.
Az építkezés ha lassan is, de halad: az 5. blokk alapgödre elkészült, a reaktortartály gyártása zajlik, és 2026 elejére tervezik az első betonöntést. Az orosz–magyar együttműködés továbbra is a projekt szíve, de a nyugati partnerek – a Framatome–Siemens konzorcium, az Alstom/GE turbina – bevonásával a beruházás fokozatosan nemzetközivé vált. A kép teljességéhez most már hozzátartozik az amerikai szál is: ha a Westinghouse a Paks I.-es blokkokban és vélhetően Paks II.-ben is tényleges fűtőanyag-beszállító lesz, azzal hazánk kétszeresen is jól járhat. Rövid távon technológiai és ellátásbiztonsági puffert adhat az amerikai beszállító, hosszabb távon pedig politikai szempontból jelenthet biztosítékot: a washingtoni döntéshozók nyilvánvalóan máshogy néznek egy olyan projektre, ahol amerikai nagyvállalatnak a bevétele és reputációja forog kockán. A diverzifikáció tehát nem pusztán műszaki kérdés, sokkal inkább védőháló is, különösen hogy az Európai Unió Bírósága 2025 őszén megsemmisítette a bizottság 2017-es állami támogatási jóváhagyását. Ezzel új, mélyebb vizsgálatra kötelezte a testületet – különös tekintettel a tender nélküli megrendelés versenyjogi hatásaira. A döntés nem tiltja az építkezést, de jogi bizonytalanságot teremt: minden alvállalkozói szerződés, minden további kifizetés fölé árnyék vetül mindaddig, amíg nincs új bizottsági határozat.
Egyensúlyi tánc
A magyar energiapolitika mozgástere közben nemhogy tágulna, éppen szűkül. Paks I. üzemidő-hosszabbításával néhány évet nyerhet, de nem oldódik meg minden; a Mátrai Erőmű kivezetése kényszerpályán mozog, a gázerőművi kapacitások ezt csak részben tudják kiváltani, ráadásul igazán gazdaságosan orosz gázzal tudnának működni, aminek a jövője kétséges. A megújulók integrációjához masszív hálózat- és kiegyenlítő kapacitás kell. Marad a nukleáris zsinóráram – és az idő szorít, 2030 előtt már aligha lesz új atomerőművi termelés.
Ha Paks II. befejezése átcsúszik a 2030-as évek közepére, akkor a következő 8-10 év hazai ellátásbiztonsági kockázatait importtal és rendszerszabályozási tűzoltással kell kezelni. Ez nem olcsó, és nem is stabil megoldás, miközben az ország energiaigénye évről évre növekszik. A következő években eldől, hogy a Paks II. képes-e időben és költségkereten belül elkészülni, ami részben attól is függ, hogy a magyar kormány megtalálja-e az egyensúlyt Oroszország, a nyugati beszállítók és az uniós ellenlábasok között.
